Az Audi-sztrájk tanulságai

Az Audi kihasználva a vonatkozó jogszabályok által meghatározott mozgásteret, a transzferárakon keresztül abban az országban mutat ki magasabb bevételt – és így profitot –, amelyben kedvezőbb az adózás.

Gyõr, 2019. január 29. Az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) által január 24-én meghirdetett sztrájkban résztvevõ dolgozók a gyõri Audi Hungaria Zrt. gyárudvarán 2019. január 29-én. A szakszervezet a sikertelen bértárgyalások miatt hirdetett sztrájkot. MTI/Krizsán Csaba Fotó: Krizsán Csaba

A legtöbb kimutatásból kiderül, hogy európai összevetésben a magyarországi külföldi vállalatok alulfizetik magyar dolgozóikat. Korábban az is kiderült már, hogy a hazai autóipari cégek nem fizetnek olyan jól nálunk, mint a szomszéd országokban, ahol alapvetően ugyanazzal a technológiával és hasonlóan képzett emberekkel termelnek. Az egy főre jutó munkateljesítmény és javadalmazás között nálunk komoly szakadék tátong. A termelékenységet szembeállítva a személyi ráfordításokkal kiderül, hogy az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték több mint kétszerese a bruttó személyi ráfordítások értékének, azaz valóban alulfizetik a magyar autóipari dolgozókat.

A győri Audi dolgozói jóval kevesebbet keresnek, mint az Audi-konszern nyugat-euró­pai alkalmazottai, de a bérük még a kelet-euró­pai Volkswagen-bérektől is elmarad, miközben a győri egység termelékenysége magas, ennek ellenére az Audi Hungaria Zrt. bevételeiből/profitjából jóval kevésbé részesülnek az itteni alkalmazottak, mint a konszern más üzemeiben dolgozók az ottaniakból. Ezekre a tényekre reagálva az Audi Hungaria vezetői azzal érveltek, hogy egy az egyben nem hasonlíthatók össze egymással az egyes paraméterek.

Az Audi ugyanis (más nagyvállalatokhoz hasonlóan) kihasználva a vonatkozó jogszabályok által meghatározott mozgásteret, a transzferárakon keresztül abban az országban mutat ki magasabb bevételt – és így profitot –, amelyben kedvezőbb az adózás. Magyarországon jelentős adókedvezményeket kap, ezért az autógyártó itt mutatja ki a legtöbb hasznot, és ezért félrevezető bármilyen, árbevétel-alapú összehasonlítás a konszern más üzemeivel.

A mostani, győri sztrájk azt is megmutatta, hogy milyen sérülékeny a Just In Time (hatékonyságnövelő gyártásszervezési és készletgazdálkodási leltárstratégia) rendszerén alapuló gyártási folyamat. Különösen úgy, hogy a győri és az ingolstadti Audi-üzem gyakorlatilag szimbiózisban él egymással, mindennap vonaton érkeznek az alapanyagok, a készáru közel harmada teherautón, kétharmada pedig vasúton hagyja el naponta az ellenkező irányba a győri üzemet.

A termeléshez igazított készletoptimalizálás olyan jól működik magyar–német viszonylatban, hogy a sztrájk miatti győri gyárleállást követően a következő hétfőn már nem tudták elindítani a gyártósorokat Ingolstadtban. Nemcsak a győri és az ingolstadti üzem él szimbiózisban, de a Just In Time rendszer miatt a győri Audi és beszállítói is együtt lélegeznek: ha leáll az üzem, akkor a Győr környékén működő beszállítócégeknél is áll a gyártás. A termeléskieséssel járó következményeket, károkat még vizsgálja az Audi.

A német IG Metall szakszervezet mindvégig szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a magyar szakszervezetet. A német szakszervezet azért küzd, hogy a német tulajdonú cégeknél ne csak Németországban, hanem külföldön is nőjenek a bérek és a juttatások.

Azonban ne legyenek kétségeink afelől, hogy a német szakszervezeteknek alapvetően az az érdekük, hogy a hazai autógyárak ne telepítsenek Németországból még több munkahelyet külföldre, így Magyarországra. Ezen túlmenően a német szakszervezetek leginkább azt akarják elkerülni, hogy a német gyárak az egyes külföldi telephelyein működőket ki tudják játszani egymás ellen. Ennek érdekében nemzetközi terjeszkedésbe kezdtek, és a magyar vasasszakszervezettel közös irodát hoztak létre Győrben és Kecskeméten is. Felismerték, hogy a külföldi, így a magyar munkavállalók érdekérvényesítő képessége jóval korlátozottabb, mint a németeké. Az IG Metall szakszervezet a magyarországi sztrájk során elsősorban arra törekedett, hogy kapcsolatot teremtsen a győri érdekképviselet és az Audi döntéshozói között.

A munkavállalói képviseleteknek a valós munkavállalói igények mentén kell végez­niük a dolgukat, amelyre jó példa volt az Audi dolgozóinak sztrájkja is. A dolgozók tiszta, politikától és más, országos ügyektől független bérharcot folytattak. Ugyanakkor roppant káros és kiábrándító volt az a jelenség, miszerint egyes ellenzéki pártok és egyes baloldali orgánumok a szakszervezetekre durván rátelepedve, demagóg és ­uszító módon akarták érvényesíteni a saját politikai céljai­kat. Ennek érdekében értelmetlen konfliktusokat gerjesztettek a különféle társadalmi csoportok között, amelyek végképp nem a sztrájk valós céljait szolgálták, hanem a ­káoszt és az anarchiát.

Az Audi hazai gyárában működő szakszervezet követelései végső soron jogosak voltak, amit az támaszt alá, hogy a vállalat elfogadta a dolgozók legfontosabb követelését; január 1-jétől 15 hónapra 18 százalékkal, de minimum 75 ezer forinttal emeli a dolgozók alapbérét, részben a választható béren kívüli juttatás terhére, amelynek mértékét 620 ezer forintról 400 ezer forintra csökkentették, és ez az érték marad 2020-ban is. Az Audi igazgatósága a bértárgyalások folyamán célul tűzte ki azt is, hogy olyan megállapodás szülessen, amely hozzájárul a dolgozók elégedettségéhez, biztosítja a győri vállalat gazdaságosságát és garantálja a munkahelyek hosszú távú biztonságát.

Jogos munkavállalói igény a bérek minél nagyobb mértékű felzárkóztatása, ugyanakkor jó lenne elkerülni azt, hogy mindez konfliktusok sorozatán keresztül, jelentős károkkal menjen végbe. Magyarország többek között azért volt az egyik legvonzóbb célpont a külföldi befektetéseknek, mert nálunk lényegesen kevesebb sztrájk, konfliktus fordult elő a munkáltatók és a munkavállalók között. Célszerű lenne ezt a kedvező képet hosszú távon is fenntartani, a társadalmi konfliktusok kezelésére szakosodott intézményeket ennek megfelelően átalakítani, amennyiben szükséges, megfelelő békéltető szervezeteket létrehozni.

A jövőben célszerű lenne a szociális párbeszéd jelenlegi formájukban már nem alkalmas intézményeit átalakítani. A szociális partnereknek és intézményeiknek érdemes lenne figyelemmel kísérniük és megelőzniük a helyi munkabeszüntetéseket egy-egy előnytelen bérajánlat esetén akkor is, ha kisebb létszámú foglalkoztatókról van szó, amelyekre kevesebb figyelem jut. Habár a közvélemény hajlamos kizárólag a közismert vállalkozásokra koncentrálni, ezek sem kevésbé fontosak az ország jövőjének alakulása szempontjából.

A kormánynak nem feladata, hogy beleszóljon egy magánvállalat bérvitájának rendezésébe, ugyanakkor az elvárható lenne, hogy olyan egyeztető mechanizmusokat, szociális partneri intézményeket hozzon létre, amelyek révén a jövőben az Audi-sztrájkhoz hasonló konfliktusok megelőzhetők és a hozzájuk kapcsolódó károk mérsékelhetők lennének.

A szerző közgazdász, egyetemi docens