Parlamenti szezonkezdet törvényalkotási nagyüzemmel

Hogyan is alakulhat konkrétan a tavasz programja? Először is, a köztársasági elnök kiírja az uniós választás hazai időpontját.

Budapest, 2018. július 17. Szemben Orbán Viktor miniszterelnök (j2) és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (j), balra Kövér László házelnök az Országgyûlés plenáris ülésén 2018. július 17-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Ma megkezdődik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka. Nem szokványos program lesz ez, már csak azért sem, mert a tervek szerint a témái között szerepel majd a nemrég meghirdetett és nagy érdeklődéssel kísért családvédő akcióterv törvénybe foglalása. A képviselőknek jól kell gazdálkodniuk az idővel, hiszen május 26-án uniós parlamenti választás lesz Magyarországon. Ennek kampánya miatt pedig – a választójogi törvény alapján – hamarabb kell végezni az egyéb teendőkkel. S akkor arról még nem beszéltünk, hogy valószínűleg a nyár sem lesz eseménytelen, hiszen ősszel helyhatósági választások következnek.

Akárhonnan nézzük is, az már most megállapítható, hogy a választópolgárok állnak majd a szinte életbevágóan fontos politikai események középpontjában. Az ő akaratuk érvényesül az Európai Parlament magyar tagjainak kiválasztásakor, ez a voksolás – nem mellékesen – alapvetően befolyásolhatja a kontinens jövőjét. A családok támogatása pedig – nem kis részben – a hazai viszonyok változásait határozhatja meg.

Hogyan is alakulhat konkrétan a tavasz programja? Először is, a köztársasági elnök kiírja az uniós választás hazai időpontját. Ez a törvény szerint legkorábban egy hét múlva, február 25-én történhet meg. Magyarország összesen 21 képviselőt küldhet a 705 tagú strasbourgi parlamentbe, s most különösen nagy jelentősége lesz annak, hogy melyik pártlistáról hányan kerülhetnek ki az unióba. A brüsszeli, strasbourgi testületek, irányító szervezetek súlya, befolyása alapvetően attól függ, milyen pártcsaládok jönnek majd létre, s mely nemzetek küldöttei kaphatnak ezekben szerepet.

Európa sorsa nem utolsósorban a május 23. és 26. között megrendezendő voksolás eredményétől függ. Nálunk egyébként a hagyomány szerint a május 26-i dátum lehet a kiindulópont, mert a köztársasági elnök valójában ezt a vasárnapot jelölheti meg a szavazás napjaként. A hivatalos kampány ötven nappal a szavazás előtt, tehát április 6-án kezdődhet meg. A választójogi hatóságok és a bíróságok innentől kezdve vizsgálhatják az előkészületek törvényességét. A szavazásról jelenleg annyi mondható el, hogy annak eredményét legkorábban május 26-án este 11 órakor ismerheti meg a hazai közönség, mert az uniós előírás szerint az utolsó tagállamban elrendelt urnazárást mindenképpen meg kell várni. Így egyik ország szavazatai sem befolyásolhatják a másik tagállam polgárainak magatartását.

A politikai kampány, a pártpolitikai készülődés természetesen már Európa-szerte javában zajlik. Azonos pártcsaládhoz tartozó különféle tagállamok prominensei lobbizni próbálnak egymás érdekeiért, az elkövetkező hetekben pedig ennek még nyilván számos új változata is lesz. Szinte minden mozzanat arról tanúskodik, hogy az Európába irányuló migrá­ciós hullámok közepette a kontinens és a nemzetállamok sorsa összefügg. Immár történelmi tapasztalat ugyanakkor, hogy a tagállamok szuverenitását a közösség keretei között sem érdemes megkérdőjelezni. Az uniós választások és az egyes országokban zajló események, fejlemények ezt várhatóan megerősítik majd.

A jövőről, s ebben az Országgyűlés most kezdődő ülésszakának feladatairól szólva jelenleg az állapítható meg, hogy a törvényhozás fontos társadalompolitikai döntés meghozatala előtt áll. Ennek alapja Orbán Viktor miniszterelnök február 10-i évértékelő beszédének hétpontos programja. Ezt persze lehet úgy értelmezni – ahogyan sokan meg is teszik –, hogy a javaslat nem egyéb, mint egyszerű szociális jellegű, családsegítő elképzelés, ám valójában sokkal többről van szó. Akik itthon vagy külföldön csupán szociális vagy demográfiai célú intézkedéssorozatot látnak benne, azokból a rosszindulat, a sárga irigység beszél.

„Mi nem kaptunk, ők kapnak” – hajtogatják egyesek. S ez annyiban igaz is, hogy a korábbi eladósodott magyar társadalom nagyon keveset engedhetett meg magának, kormányai pedig sokszor még azt sem teljesítették, amit lehetett volna. Gondolhatunk itt mindenekelőtt a bölcsődei helyekre és a nyelvtanítás eddigi anomáliáira – a hasonló gondok megoldásán javarészt már túl kellene lennünk.

A mostani terv – a maga egészében – átfogó, hiánypótló program. Egyes elemeit a gazdagabb országok, a jóléti társadalmak már évtizedekkel ezelőtt megvalósították: megfelelő lakhatási és életfeltételeket teremtettek polgáraik számára. Most az nem tetszik nekik, hogy ebből a gazdaság fejlődése nyomán nálunk is megvalósul valami, a társadalmi szolgáltatások köre kibővülhet.

Mindehhez persze a jogászoknak, a pénzügyi és más szakavatott embereknek nagyon pontos törvényszöveget kell kidolgozniuk, hogy a kedvezőnek ígérkező tervek senkinek se okozzanak hátrányt, és részlegesen se vezessenek az ország eladósodásához. Az érintetteknek ilyen alapon lehet a későbbiekben tárgyalniuk. Ügyelni kell emellett természetesen arra is, hogy az apróbb szabályzatok, a szerződéskötési feltételek ne kérdőjelezzék meg az általános családjogi, alapjogi tételeket.