Vihart arathat az EU intézkedéscsomagja az európai autósok körében, bármilyen nemes célok vezetik Brüsszelt. A minimális elvárás ilyen nagy horderejű döntéssel kapcsolatban ugyanis a Kazinczy-féle „jót s jól” elve. Nincs értelme vitatkozni a céllal, hogy a gyarló emberi képességeket segítsük meg elektronikus asszisztensekkel. Nem következett volna be a veronai buszbaleset, ha a vezetőt ébren tartja vagy a váltótársát figyelmezteti egy erre szolgáló eszköz.
De! A piros vonal ott húzódik, ahol az elektronikus asszisztensek már nem a vezető keze alá dolgoznak, hanem magukhoz ragadják a döntést. Ilyen például az intelligens sebességtartó rendszer, amely figyelemmel kíséri, hogy egy adott útszakaszon mekkora a legnagyobb megengedett sebesség, és annál magasabbat nem engedélyez. Hiába nyomja a vezető a pedált, a fedélzeti rendszer elveszi a gázt!
Tekintsünk el most attól a számos veszélyhelyzettől, ami abból adódhat, hogy egy gépkocsi nem engedelmeskedik mindenben a vezetője akaratának. Például meghiúsulnak manőverek, amelyekhez a megengedettnél több gáz kellett volna. Vagy hogy az intelligens sebességtartóval ellátott gépkocsi egy 70-es tempójú útszakaszon hirtelen lelassít 30-ra egy ott felejtett korlátozó tábla miatt, míg a több kocsi lendületesen haladna tovább. Mondom, most tegyük félre ezeket a helyzeteket, és koncentráljunk a lényegre.
El lehet-e fogadni azt a követelményt, hogy az autós mindig, minden körülmények között betartsa a sebességkorlátozást? Tovább megyek: el lehet-e fogadni, hogy mindig minden KRESZ-szabályt be kell tartani? (Nekem nincs erre szükségem, az biztos. De annak ott, két autóval odább, aki le se veszi a telefont a füléről, a szél csapkodja a hátsó sárvédőjét és dum-dum zene harsog húszméteres körzetében – nos, neki nem ártana egy kis mesterséges intelligencia!)
Vannak bizonyos kultúrájú országok, amelyekben a szabálykövetéshez nem kell intelligens sebességkorlátozó, mert olyan a közszellem, hogy ezt önmagukért megteszik, mi több, az esetleges eltévelyedőktől kikényszerítik. Személyes élményem volt az osztrák autópályán késő éjszaka: a ritkásan járó kamionok miatt bent felejtkeztem a háromsávos sztráda középső sávjában. Egy helyi honpolgár utolért, szabályosan megelőzött, majd nem olyan szabályosan bevágott elém, és tovább a szélső sávba, jelezve, hol lenne a helyem.
