A legutóbbi választások során az eddig kormányzó görög baloldal látványos vereséget szenvedett, és át kellett adnia a kormányzást a gazdaság megújításának alternatíváját ígérő jobboldalnak.
Görögország a hatvanas és hetvenes évek gazdasági sikerei után már évek óta Európa beteg embere, ahol a gazdasági növekedés igen alacsony, sőt a 2008 után kitört világgazdasági válságot követően az az ország volt, amely az egyik legnagyobb visszaesést szenvedte el. Ebben hasonlított a többi dél-európai országhoz, amelyet kezdőbetűik alapján PIGS-országoknak (Portugal, Italy, Greece and Spain) neveznek kissé megvetően, a PIGS ugyanis angolul disznókat jelent. Gazdaságtörténészek szerint a görög gazdaság arányaiban nagyobb krízisen esett át 2009 óta, mint az 1929–33-as nagy gazdasági válság idején az Egyesült Államok.
A legutóbbi, 2009-es válság nyomán jelentősen visszaesett a korábban magas görög reáljövedelem, és míg a válság előtt az egy főre eső görög GDP a német érték nyolcvan százaléka körül alakult, ez 2015-re a GDP ötven százalékára olvadt.
A 2009-es görög válság legfontosabb oka a költségvetési hiány emelkedése és annak nyomán a bruttó államadósság egekbe szökése volt. A görög állam bruttó adóssága a GDP 183 százalékán állt a válság előtt, és a szigorú megszorító intézkedések ellenére még 2017-re is alig csökkent 180 százalék alá. Csak 2028-ra, további súlyos megszorító intézkedések nyomán várják azt, hogy a bruttó államadósság a GDP 135 százalékára olvadjon. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy ugyanezen érték Magyarország esetében hetven százalék körül mozog, és az EU pénzügyi stabilitását célzó, sokat szidott, de ma is érvényes híres maastrichti kritérium a GDP hatvan százalékát írja elő a bruttó államadósság maximumaként. Ezen érték felett elvben egy ország sem csatlakozhatna az euróövezethez.
Görögország ugyanakkor a történelmi statisztikák szerint az elmúlt kétszáz évben általában sem volt a kormányzati pénzügyi fegyelem mintaképe: mintegy négy évvel a függetlenség kivívása után, 1833-ban, majd 1898-ban, illetve 1912-ben is teljes volt az államcsőd, és aztán később, a második világháború idején is csak a függetlenség elvesztése akadályozta meg, hogy az ország ismételten államcsődöt éljen meg. A századfordulón már egyszer bekövetkezett, hogy a bruttó államadósság meghaladta az ország GDP-jének a kétszeresét. A második világháborút követően, miután a kommunista fenyegetés elhárítására jelentős pénzügyi támogatást kaptak a görögök a nyugati országoktól, a kormányzati pénzügyek egészen a hetvenes évekig nagyjából rendben voltak, és csak azt követően kezdett a bruttó államadósság lassan, de biztosan növekedni, hogy aztán a kilencvenes évekre elérje a GDP száz százalékát.