Bár az apróbb falvakban még kicsivel többen élnek mezőgazdaságból, mint az országos átlag, de ez is már „kifutó” műfaj. Nincs, aki folytassa. A mezőgazdasági termékek fokozottan ki vannak téve a globális versenynek. Magyar hagymát, paprikát, lencsét alig kapni a boltokban. A nagy üzlethálózatok tele vannak távoli országok termékeivel, boraival. A magyar borok sokszor csak a felső polcokon jelennek meg. Hihetetlen alacsony árakon adják a külföldi butéliákat. Igazán nem lehet vádolni a magyar mezőgazdaságot magas bérekkel, de ennyire olcsón képtelenség termelni. Nem csoda, hogy ez évben „zöldszüretet” tartottak a gazdák, az állam ugyanis támogatta a szőlőfürtök levágását. A pincék nem tudnák átvenni a termést, telítettek eladatlan tavalyi borral. A támogatással a kormány segítséget nyújtott a gazdáknak.
Hogyan teremtsünk így kedvet, perspektívát a vidéken mezőgazdálkodásból megélni szándékozók számára? A mezőgazdálkodáshoz szükséges szaktudás lassan kihal. Rengeteg az eladó terület, még több az elhanyagolt. Szerencsés, ha valakinek olyan földterülete van – amit a rendszerváltás után kárpótlásból megszerzett –, amelyet a közeli nagyüzemi gazdálkodó megvásárol vagy bérbe vesz tőle. Az idős lakosság aránya a kistelepüléseken markánsabb, mint az országos átlag. A fiatalok jelentős része elvándorol, ha teheti, városokba vagy netán határon túlra is. Hogy az adatok mégsem mutatnak olyan idősödést, mint amit várhatnánk, azért van, mert vidéken, a falvakban, kisebb településeken a KSH felmérése szerint még erősebbek a családi kapcsolatok, és a családok több gyereket vállalnak az átlagnál.
Mindenesetre a KSH felmérése szerint a fővárostól a falvak felé haladva egyre nagyobb a családi életforma szerepe. A gyermekes családok és a legalább három gyermeket nevelők részaránya is nagyobb volt a falvakban, mint a városokban, bár persze ez ott se jelentett magas számot.
