Miért egy nőre esett a választás?

Mondhatnánk első megközelítésben, azért lett Christine Lagarde a kiválasztott, mert olyan lehetetlen feladat vár rá, mint sokszor a gyermekes nőkre: a kör négyszögesítése.

Ezen a ponton térünk újra vissza a címben feltett kérdésre. Ha a felvetett kérdések jogi úton aligha oldhatók meg, akkor miért éppen egy jogászra bízzák az EKB elnöki feladatát? A megoldás erre a paradox helyzetre ­Christine Lagarde pályaíve.

Gazdag nemzetközi tapasztalata, kétéves franciaországi pénzügyminiszteri pályafutása, a Nemzetközi Valutaalap elnöki tisztsége ugyanis arra vall, a szakmaiságnál szélesebb látóköre is van. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap vezetése során ­hasonló feladat várt rá, mint az EKB elnöki tisztségének vállalásával. Miért? Mert vannak helyzetek, amikor igenis hasznára válhat egy vezetőnek, ha nem korlátozzák a szűkebb szakmai toposzok, a beivódott értelmezési módok.

Lagarde pályafutása azt mutatja, hogy mert és tudott különvéleményt megfogalmazni a görögöknek nyújtott megszorítócsomagok túlzó kritériumaival szemben. Neki lett igaza a görög kormánnyal tárgyaló trojka másik két tagjával, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank képviselőivel szemben.

Ebből pedig arra lehet gondolni, hogy Christine Lagarde az új posztján is élni fog azzal a bölcsességgel, hogy merni kell megnevezni azt, amit látunk. Az egységes euró valójában blokkokra osztotta az Európai Uniót. Ugyanaz az euró túlzottan könnyíti az exportot az északi, fejlettebb államok számára, ugyanakkor pedig az elmaradottabb déli, eurót alkalmazó országoknak az importot tette olcsóbbá a kelleténél, csökkentve ezzel a hazai termelés versenyképességét.

Vagyis ott könnyített, ahol éppen nehezíteni kellett volna, és fordítva! A fejlettebb országoknak ugyanis – bár erre nem lett volna szükségük – túl könnyű lett exportálni. Ebből pedig az következett, hogy hozzájuk dőlt a pénz, miközben a mesterségesen olcsón importálók egyre nagyobb pénzhiányba kerültek.

A kör négyszögesítésének kérdése e helyütt újra felvetődik. Ugyanis azt kell látnunk az euró jelenlegi helyzetével kapcsolatban, hogy a kör bezárult, az eladósodott és az eladósodást finanszírozó országok egymás foglyai lettek.

Ennek következtében, ami korábban növekedési forrás volt (megnövekedett kereslet és bőséges hitelezés), az jelenleg a növekedés béklyójává vált. A közös valuta víziója tehát nem homályosíthatja el látóterünket a valósággal kapcsolatban. Merjük látni és kimondani, hogy a görög vagy az olasz euró nem ugyanaz, mint a német, a holland vagy a luxemburgi! Ennek kimondása egyben a feladat megjelölését is jelentené.

A közös valuta kérdéskörén túl még számos korszakos kihívással szembesül az európai pénzügyi rendszer. Gondolunk itt pél­dául a dollár kulcsvalutaszerepének a meggyengülésére, az Amerika és Kína között kibontakozó kereskedelmi és mögöttes pénzügyi háborúra, vagyis a világ geopolitikai térképének átrajzolódására. Ezen események kapcsán Euró­pa és a közös valuta geopolitikai helyzete is alakulóban van.

Nehéz feladat vár tehát az Európai Központi Bank új elnökére. Nagyon is úgy tűnik, hogy Christine Lagarde tisztában van ennek a feladatnak a súlyával. Ezért reagált többszörös nemmel az első megkeresésre, hogy ­vállalná-e az elnöki teendőket. Ugyanis azonnal szembesült a vállalandó feladat súlyával. Szükség lesz tehát különleges vezetői képességére és tárgyalási tapasztalatára.

A szerző közgazdász