Bár a romániai kormányválság kirobbanása után a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, az ALDE kilépésével a szociáldemokrata kormánykoalíció elveszítette parlamenti többségét, Viorica Dancila miniszterelnök úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és bejelenti: a PSD egymagában is folytatja a kormányzást. Ennek szellemében máris leendő ügyvivő tárcavezetők nevét dobja be a köztudatba, nem sorolom, minek megjegyezni őket arra a kis időre.
A PSD–ALDE-kormány ugyanis gyakorlatilag már a május 26-i európai parlamenti (EP-) választások eredményhirdetésének pillanatában megbukott. Számszakilag még nem, de a 22,5 százalékos támogatottság már ama bizonyos selyemzsinór közeljövőbeli kézbesítését vetítette elő. Főleg, hogy másnap beigazolódott a konspirációs forgatókönyv: a „független” igazságszolgáltatás a választások ismeretében meghozta az amúgy a többség által egyetlen normálisnak tartott ítéletet, jogerősen rácsok mögé juttatva a PSD elnökét, a nagy bábmester Liviu Dragneát. Egyáltalán nem mellékes apróság: többszöri halasztás után épp az EP-választásokat követő délelőttre tűzték ki az immár kötelezően döntésre ítélt tárgyalást. Hadd döntsön előbb a nép, fordították le rögtön az elemzők, és alig keveredett túlzás ebbe az okoskodásba. Az aktusba még nem roggyant bele közvetlenül a kormány, aládúcolásként egy ideig ott volt az ALDE gerendája.
Mégsem jósoltak hosszú életet az újabb bűvészmutatványnak, holott legalább két érv szólt a Dancila-kabinet talpon maradása mellett. Az egyik a november 10-i elnökválasztásra való készülődés, ami minden energiát felemészt, hiszen annak végkimenetele alapvetően megszabja majd a további belpolitikai csillagjárást. A másik pedig, hogy egyelőre egyetlen ellenzékben lévő pártnak sem akaródzik a hátára venni az évek során nagyon súlyosra hízott adósságzsákot. Ennek megfelelően igencsak felkészületlenül érné őket egy esetleges azonnali kihívás.
Ennek ellenére most mégis dőlni látszik a fa. Calin Popescu-Tariceanu, az ALDE elnöke a kormányegyüttműködés folytatásának feltételeként két héttel ezelőtt szólította fel Viorica Dancilát a kabinet összetételének és programjának megújítására, a kormányfő azonban elutasította az ultimátumot. Sokakkal együtt bizonyára úgy gondolkodott, hogy elegendő lesz némi ráncfelvarrás is, de tévedett: a korábbi miniszterelnök annyira veszélyesnek ítélte a fedélzet megbillenését, hogy a pillanatnyi előnyökkel szemben inkább a süllyedő hajóról való távozást választotta.