Kamuduma az európai minimálbér

Dobrev Klára elterjesztette, hogy már minden sínen van az európai minimálbér ügyében, mivel az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen a támogatásáról biztosította.

A DK európai parlamenti képviselőnője azt állítja, nem tudott asszisztense viselt dolgairól Fotó: Kurucz Árpád

De Dobrev Klára nem hallgatott a józan, intő szavakra, és csak mondta, mondta, és valószínűleg mondani is fogja. Ha csak néhány száz embert, akárcsak rövid ideig meg tud téveszteni, az már kész nyereség neki.

De egyszer csak eljött az igazság pillanata, ráadásul a legváratlanabb helyről: a DK-val egy pártcsaládba tartozó baloldali, munkahelyteremtésért felelős biztosjelölt, bizonyos Nicolas Schmit az európai parlamenti meghallgatásán egyértelművé tette, nem lesz európai minimálbér és nincs is tervbe véve. A biztosjelölt világossá tette képviselőtársainak ebbéli álláspontja lényegét: habár az Európai Unióban az elmúlt években jelentősen csökkent a munkanélküliség, de nem minden tagállamban és régióban. Az uniónak garantálnia kell, hogy az emberek az elvégzett munkájukért olyan fizetést kapjanak, amely megfelelő megélhetést biztosít nekik. Ez azonban nem az egységes európai minimálbért jelenti, mivel figyelembe kell venni az egyes tagállamok szo­ciális rendszerei közötti különbségeket. Nicolas ­Schmit azt is elmondta a meghallgatásán, hogy az uniónak soha sem állt szándékában beleszólni az egyes tagországok bérpolitikájába, és ezen a jövőben sem kíván változtatni.

Ezzel Dobrev hazugsága ki is virágzott és nyilvánvalóvá vált.

Jelenleg az Európai Unió 28 tagállamából 22-ben létezik általános minimálbér. Hat országban – Ausztria, Dánia, Finnország, Liechtenstein, Olaszország, Svédország – nincs hivatalosan megállapított minimálbér. Az EU-n belül az országok alapvetően három csoportra oszthatók a minimálbér összegei szerint. A legalacsonyabb minimálbér, 500 euró/hónap alatt, a kelet- és kelet-közép-euró­pai országokban, valamint a balti államokban van. Valamivel jobb helyzetben vannak az unióhoz később csatlakozók közül a szlovének és a máltaiak, akik Portugáliával, Görögországgal és Spanyolországgal együtt a középmezőnyben helyezkednek el, itt a minimálbér 500-1000 euró/hónap. Az unióhoz korábban csatlakozók (az ­EU-tizenötök) közül a legtöbb ország az élmezőnyhöz tartozik, a minimálbér havi összege ezekben az országokban meghaladja az ezer eurót. Luxemburgban a legmagasabb a minimálbér összege: havi 2071 eurót kapnak a munkavállalók. A legmagasabb és legalacsonyabb összeg közötti különbség közel nyolcszoros. Ezért az egységes európai minimálbér az elkövetkező évtizedben nem határozható meg, mivel a tagállami szélső értékek nagyon távol vannak egymástól.

További problémát jelent egy egységes rendszer létrehozása szempontjából a jelentős ágazati és területi különbség. Magyarországon a vállalati szférában mintegy 880 ezren dolgoznak minimálbérért vagy bérminimumért, leginkább a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vendéglátásban, a textília- és ruhagyártásban, valamint az élelmiszer, ital és dohánytermékek előállítása terén. A területi különbségek jelentősek, a budapestiek vannak a legjobb helyzetben, míg az ország keleti, középső részében élők közül kifejezetten sokan dolgoznak minimálbérért. A termelékenységgel összhangban a kisebb vállalatok sokkal nagyobb arányban fizetnek alacsony bért, sokszor csak minimálbért a nagyobb cégekhez képest.

Gyurcsányné elképzelései szerint az egységes minimálbér a jelenlegi átlagbérek ­60-70 százaléka lenne. Ezek szerint a minimálbéren dolgozók száma akár több millióra is emelkedhetne. A magas munkaintenzitású ágazatokban, alacsony termelékenységű vállalkozásoknál ez csődök tömegéhez és akár teljes ágazatok összeomlásához vezetne. E megalapozatlan ötleteléssel szemben áll a magyar kormány többéves felzárkóztatási politikája, amellyel 2030-ig érdemben megközelíthetjük Ausztria gazdasági fejlettségi szintjét, beleértve ebbe a bérek felzárkóztatását is. Amely esetében a termelékenység javulása tenné lehetővé, teremtené meg a fedezetet az évente akár öt százalék feletti reálbér-növekedéshez. A DK javaslata ellenben hiteltelen, felelőtlen és nagyon sok szempontból hasonlít a baloldal egy korábbi koncepciójához, amely jóléti rendszerváltást ígért az országnak, de miután ehhez a fedezet nem állt rendelkezésre, hitelből valósították meg, ami egyenes úton vezetett az ország eladósodásához és pénzügyi csődközeli helyzetbe jutásához, összeomlásához.

Gyurcsányné fantasztikus ötletét tehát ennyire lehet komolyan venni. Semennyire.

A szerző közgazdász, egyetemi docens