Rendőröket öltek a bevándorlók

A magyar kormány 2015 óta megfelelően reagált a fenyegetésre, ezért élhetünk biztonságban. Nyugat-Európában inkább homokba dugták a fejüket és nem tettek semmit.

Párizs, 2019. október 3. Őrködő katonák a párizsi rendőr-főkapitányságnál 2019. október 3-án, miután egy férfi késsel rendőrökre támadt az épületben. A támadó egy rendőrt súlyosan megsebesített, mielőtt agyonlőtték. MTI/EPA/Ian Langsdon Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon

Földi László barátom mondta ki először azt a súlyos mondatot, hogy Európa nyugati felén háború van. Néhány éve még sokan vitatkoztak ezzel az állítással, alapvetően nem szakmai, hanem politikai érvek alapján.

Az elmúlt napok véres akciói sajnos ismét igazolták a tételt, háború van. A rend védelméért felelős, arra felesküdött hivatásos rendőröket, terrorelhárítókat, titkosszolgálati szakembereket ért támadás Franciaországban és Olaszországban. Mindkét eset számos tanulsággal szolgál, ha szakmai szemmel elemezzük a történteket.

A párizsi prefektúra terrorelhárítási igazgatóságán dolgozott immár tizenhat éve a 45 éves Mickael Harpon. A martinique-i születésű férfi – mint informatikus – különösen érzékeny adatok birtokába jutott a francia szolgálat terrorizmus elleni munkájáról. A férfit ötévente ellenőrizte a belső elhárítás, amelyek során semmilyen kockázati tényezőt nem tártak fel.

Annak ellenére, hogy 2009-ben már eljárás folyt ellene házasságon belüli erőszak gyanúja miatt. Furcsa, hogy a hivatalos eljárás ténye ellenére nem indult vizsgálat a férfi ellen, hiszen az erőszakos hajlamot, különösen házastárs ellen, már mindenképpen kockázati elemként kell értékelni. 2015-ben kollégái előtt kifejezte egyetértését a Charlie Hebdo elleni támadással, de még mindig nem érezték kockázatosnak a személyét.

Majd másfél éve áttért az iszlám hitre. Ezt még titkolhatta volna, de annak már fel kellett volna tűnnie, hogy látványosan el kezdte kerülni a kontaktust kolléganőivel. Lakóhelyén már muszlim viseletben élte az életét, szélsőséges szalafisták által vezetett mecsetbe járt. Egy ilyen mecset szinte biztosan szerepelt a terrorelhárítás adatbázisában. Ám úgy tűnik, hogy az iszlamisták között nem került látókörbe a kollégájuk. Noha a lakókörnyezetében a legcsekélyebb mértékben sem titkolta új hitét és a munkahelyén is voltak látható jelei a változásnak, mégsem történt semmi.

Joggal tehetjük fel a kérdést: ennyire felületesek vagy netán ilyen képzetlenek a francia terrorelhárítók? Véleményem szerint a valódi titkosszolgálati tapasztalattal, rutinnal rendelkezők észlelték a személyiség változását. Hogy akkor miért nem jelezték az elhárításnak a veszélyt? Nagy valószínűséggel azért, mert tartottak attól, hogy rájuk sütik a rasszizmus bélyegét.

Ez alkalommal a félelem négy ember életébe került. De még ennél is riasztóbb, hogy ez az ember kollégáinak ­százait sodorhatta közvetlen életveszélybe. Lakásán ugyanis megtalálták csaknem ezer terrorelhárító személyes ada­tait.

Ilyenkor pedig az elhárítás csak egyet tehet. A legrosszabb forgatókönyvet kell feltételeznie. Azt, hogy ezeket az érzékeny adatokat átadta valamelyik radikális iszlamista szervezetnek. Sőt, beosztásából adódóan kiadhatta az általa ismert, szigorúan védett objektumok alaprajzait, belépési kódjait, az informatikai rendszerek jellemzőit, jelszavait, az alkalmazott informatikai védelem típusait.

A minap Éric Zemmour francia esszéíró, publicista ellen ügyészségi nyomozás indult, mert egy konferencián nyíltan bírálta a muszlim bevándorlást. Azt merészelte mondani, hogy az iszlám fokozatosan gyarmatosítja Franciaországot. Ha egy ilyen kijelentésért büntetőeljárás indul, akkor abban a közegben nagyon nehéz, szinte lehetetlen az elhárítás dolga.

De még ezt is lehet tetézni. Párizsban egy muszlim aktivista szimpátiamegmozdulást akart szervezni a négy rendőrt meggyilkoló férfi mellett. Ebben a helyzetben szinte lehetetlenné válik az elhárítás munkája.

Egyrészt azzal kell szembesülniük, hogy az ellenség beépült a soraikba. Ezután már érthetően inkább a maguk és családjuk biztonságára koncentrálnak, mintsem a munkájukra. Az a nyugati politika, amelyik elbizonytalanítja az államigazgatást, ellehetetleníti a hadsereget, rendőrséget és a titkosszolgálatokat, az gyakorlatilag kiszolgáltatja saját polgárait.

Az olaszországi Triesztben történt tragédia sajnos ugyanennek az önpusztító politikának a következményeit mutatja meg. Két dominikai testvér egy balul végződött motorlopás után a rendőrségen kötött ki. Itt egyikük megszerezte egy rendőr szolgálati fegyverét, amivel két egyenruhást gyilkolt meg. A városi kapitány azzal próbálta mentegetni az esetet, hogy eddig békés városukban nem történt ilyen, nem voltak felkészülve ilyen helyzetekre.

Mondja ezt 2019-ben, miután évek óta százezrével özönlenek az illegális bevándorlók Olaszországba. Az erőszakos bűncselekmények száma riasztóan elszaporodott, terroristák hajtottak végre akciókat. Ennek ellenére a trieszti rendőrök nem vették észre, hogy körülöttük alapjaiban változott meg a világ. Emiatt pedig két kollégájuk halt meg.

Nyugat-Európában nem ezek voltak az első tragédiák, amikor egyenruhásokat ért támadás iszlamista terroristák vagy bevándorló bűnözők által. De ez a két eset rávilágít arra a szomorú tényre, hogy a nyugati kormányok olyan helyzetet teremtettek, amiben ezek a tragédiák kódolva vannak.

A vezető politikusok azt hitték, hogy elég virágokat vinni a támadások helyszínére, elmondani néhány együtt érző mondatot, gyertyát gyújtani és szelfit készíteni. A többi pedig megoldódik magától.

A magyar kormány 2015 óta megfelelően reagált a fenyegetésre, ezért élhetünk biztonságban. Nyugat-Európában inkább homokba dugták a fejüket és nem tettek semmit. Háború vagy béke – egyszerű kérdés, nekünk a válasz is egyszerű. Berlin, Párizs, Brüsszel vagy Stockholm még a kérdést sem teszi fel.

A szerző titkosszolgálati szakértő