A kulturális élet totális kisajátítása

329 millió forintot osztott szét a napokban a Nyílt Társadalom Alapítvány, hol máshol, mint a kulturális világban. A kulturális világot ugyanis támogatni kell, mert Magyarországon tönkreteszik azt.

Forrás: MTI

Komoly tétben mernék arra is fogadást kötni, hogy a decemberi bemutatók nagy részében a győri polgármesterre vonatkozó aktuálpolitikai utalásokkal lesznek tele a fővárosi és vidéki színházak. Ahogyan arra is, hogy a kispesti százmilliós lenyúlásokról bedrogozva mesélő szocialista politikusról vagy a budaörsi polgármesterről egy fél jelenetecske sem fog szólni.

Egyébként is érdekes helyzet lesz itt a fővárosban, hiszen eddig azt hallgattuk, hogy a művészet, ahogyan az újságírás is, ellenzéki műfaj, a hatalomra reflektál, a hatalmat ellenőrzi. Ami egyébként nettó hazugság, mert aki nem szenved valamilyen, a hosszú távú memóriát veszélyeztető szervi betegségben, az pontosan tudja, hogy a szocialista–szabad demokrata kormányok alatt az egy szem Hír TV-n és a Magyar Nemzeten kívül egyszerűen nem létezett ellenzéki sajtó. A Népszava, a Népszabadság, a Magyar Narancs, a 168 Óra, az Élet és Irodalom, a közszolgálati tévé és rádió és mindkét kereskedelmi csatorna kormánypárti propagandatermékként funkcionált. Gyurcsány és Medgyessy már akkor is gyűlölte és bojkottálta a Hír TV-t és a Magyar Nemzetet, viszont kiváló kapcsolatot ápolt a magyar sajtó 90 százalékát kitevő balliberális, kormánypárti médiával, valamint a bulvárlapokkal.

A majdnem milliós példányszámban kinyomtatott Blikk második oldalán például mindig ott mutatta a helyes irányt a főszerkesztő üzenete arról, hogy a szakértő szocialisták reformintézkedései fogják megmenteni Magyarországot, az ellenzék ellenben csak békétlenkedik, nincs programja, és árpádsávos zászlók alatt vonulva, a legsötétebb vészkorszakot idézve viszi utcára a politikát. A Metropol nevű ingyenesen terjesztett napilapban is ugyanezekkel az üzenetekkel találkozhatott az olvasó. Persze most a Lokált be kell tiltani, hiszen kormánypárti, ami tűrhetetlen.

És a színházi élet sem volt más. Senki se gondolja, hogy például 2006-ban nem a kormányt támogató, az ellenzéket pedig szélsőséges és felelőtlen csőcselékként bemutató előadások születtek! Dehogy kritizálták ők a kormányt vagy a korrupt és a ciklusa második felében szinte teljesen megbolondult főpolgármestert, Demszky Gábort! És nem Gyurcsány, a szemkilövető, rendőrterrort vezénylő, betegesen hazudozó, hibbant Néró került bele a művekbe, hanem már akkor is Orbán volt a főellenség. A patás ördög.

És most, hogy Karácsony Gergely lett a főpolgármester, és ellenzéki többségű a Fővárosi Közgyűlés, sem fog változni semmi. Azok az ellenzéki színházigazgatók és rendezők, akik eddig Karácsonynak kampányoltak, és akiknek most Karácsony fogja osztani a pénzt, nem lesznek egyszeriben kritikusak a hatalommal, azaz az új főpolgármesterrel. Ahogyan az ellenzéki sajtó sem lesz kritikus az ellenzéki többségű fővárosi vezetéssel. Ugyan.

A 24.hu egyik cikkének a címe mutatja meg a legjobban, mire kell felkészülni, hogyan fog a független-objektív sajtó viszonyulni az új főpolgármesterhez. Az írás címe: Ne b…sztassátok Karácsonyt! Nem is fogják. Sem a ballib sajtó, sem a balliberális színházi világ. Ezért is érthetetlen, hogy Sorosnak miért van szüksége még egy liberális hadosztályra, miért osztott szét 329 millió forintot a nyílt társadalmat, a nyitott határokat és a genderideológiát támogató úgynevezett függetlenek között.

Persze a kultúrát teljesen uralni kell, Soros György célja pedig ez. A kultúrán keresztül támadja a nemzetben gondolkodó, a hagyományos családot támogató, a határait megvédeni szándékozó magyar kormányt. A jóemberkedő liberális művészvilág pedig ingyen is megtenné, de százmilliókért cserébe viszont még lelkesebben fog diktatúrázni, a fékek és ellensúlyok hiányáról ordibálni vagy az idegengyűlölet elleni harc és az elfogadás és a sokszínűség fontosságáról aktuálpolitizálni.

És ha megvizsgáljuk, hogy az önkormányzati választáson is valaki (vagy valakik) százmilliókkal támogatta az ellenzéket Facebook-hirdetések formájában, akkor elkezdhetünk aggódni. Vagy cselekedni. Ez utóbbit javaslom.