A népességfogyás nem csak szórványban jelentkezik, a jelentőségét a tömbmagyarságban, az anyaországban azonban hajlamosak vagyunk bagatellizálni. Pedig a szórvány eme folyamatnak a lakmusza: egész megyényi területeket sorolhatnánk, ahol évszázada még többségben volt a magyarság, mára csak szórványként van jelen, ha egyáltalán. S ne áltassuk magunkat, a szórványosodás nem kizárólag határon túli sajátosság, már rég határon innen is felütötte a fejét. S nem csupán a hátrányos helyzetű peremvidékeken, hanem a gazdasági élet csúcspontjain is – mindenhol, ahol a közösségi teremtőerő helyébe kizárólag az egyéni érvényesülés felhajtóereje állt.
Senkit nem hagyunk hátra… Igen, ez lenne az egyetlen út. Ha valóban így élnénk, ha így akarnánk. Ha az isten háta mögötti faluban vagy éppen a lakótelep betondzsungelében hátramaradt akár egyetlen magyar lélek sorsáról is gondoskodnánk. Hálózatba szerveződve, nem más kárára, hanem a magunk boldogulására.
Mint egykor az erdélyi szatócsok.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!