Amikor a NAT-vita csatává válik. Eldurvul. Ilyen formában, stílusban ízléstelen és nem vezet sehova. A megoldáshoz semmiképpen. Méltánytalan azokkal szemben, akik a Nemzeti alaptantervet szakértelemmel, kemény munkával, tisztességgel elkészítették. Sokan közreműködtek, véleményükkel segítették az alkotást. Kész a mű: keret és alapanyag az iskolai oktatásnak.
Összetett, sokoldalú téma, több szempontú megközelítést igényel. Nekem elsőre a Tanulás könyve jut eszembe egy cikk nyomán, amelyet Vitéz Ferenc írt még négy évvel ezelőtt a Magyar Hírlapban. A pedagógusképzésben oktató irodalomtörténész áttanulmányozta a magyar oktatási rendszert, a tankönyvjegyzéket, megállapította: sokszínűség van, bő a választék. Nyomatékkal javasolta, ne toljuk az oktatást a politikára, és főleg ne bízzuk rá. Az a pedagógus és a diák dolga. Az ő ügyük, a szülőkkel együtt. A tudásból nem engedhetünk – „Nincs alku”. És lám, forrnak az indulatok. Az érvelők között vegyes a hang. Az oktatást tartsuk távol a politikától, mondja, aki maga is politikus. Aki szerint a náci író Nyírő Gyulának (sic!) sincs helye a tantervben (ATV, Egyenes beszéd). De az is igaz, hogy a pártjának nincs alternatív tanterve, ismeri el ugyanő.
Lapozzunk. Elgondolkodtató, hogy a matematika, a fizika tantárgy területén, a testnevelő körökben nincs ilyen hangos felütés. Sőt semmilyen felütés sincs. Tudomásul kellene venni, hogy nincs olyan tanterv, amely mindenkinek tetszene. Aki kimarad a készítésből, az kritizál. Csak nem mindegy, hogyan teszi. Vannak jó példák a magyar iskolákban, sok pedagógus nem ijed meg a tantervektől. Sokan valljuk, hogy a jó pedagógus rossz tankönyvből is tud tanítani, a rossz pedig a jóból sem. Egy honlapot működtető általános iskolai tanárnő évtizedes gyakorlata, hogy a hivatalos tananyagot csak támpontnak használja, gyakorlatilag újraírja a könyveket. A jelenlegi nemzeti tanterv erőteljesen épít a pedagógusok szakmai tudására. Van mire.
1945 után az akkori nemzetinek nem nevezett tantervek leképezték az uralkodó ideológia passzusait, ennek megfelelően közvetítették az épülő korszak témáit, hőseit, példaképeit. Mindez párthatározattal bebiztosítva, marxista–leninista egyetemi kurzusokkal felerősítve, nappali és esti tagozaton. Népnevelés folyt, a szocialista embertípus kiművelése volt a fő cél. (Gergely Gyula tantervelemzése értékes adatokkal szolgál, lásd Új Pedagógiai Szemle, 2004. június.)