Mindazoknak a várakozásaival szemben, akik összetévesztették a vágyaikat a valósággal, Boris Johnson 2019. decemberi diadala és az azóta történtek megerősítik a britek azon szándékát, hogy átvegyék az irányítást a sorsuk felett.
Hiszen a tavalyi szavazás jelentőségét nem is lehetett félreérteni: az EU-ból való kilépésen túl ez a globalizáció elutasítását is jelenti, amelynek az unió csak eszköze volt. Így Donald Trump 2016-os megválasztása után megint egy globalizációellenes lázadás szemtanúi vagyunk, a lázadók pedig éppen azok az államok, ahol a gondolat megfogant: Ronald Reagan Egyesült Államokja és Margaret Thatcher Nagy-Britanniája. Minden jel arra mutat, hogy egy nagyszabású földrengésnek vagyunk tanúi, csaknem fél évszázaddal azután, hogy a globalizáció útjára indult.
A nemzetek nagy visszatéréséről volna szó? Rizikós lenne megjósolni az eljövendő utórezgések pontos színhelyeit, de azt biztosra vehetjük, hogy a britek kilépése tovább gyengíti a már rossz állapotban lévő EU-t, ugyanakkor jó hátszelet biztosít a kelet-európai államoknak arra, hogy megtagadják a brüsszeli diktátumok iránti engedelmességet. Különösen a multikulturalizmussal és a bevándorlással kapcsolatos kérdésekben, amelyekről tudjuk, milyen fontos szerepet játszottak a brexitben. Bár úgy tűnik, Nagy-Britanniának sikerült kimásznia a csapdából, ezek a globalizációval szorosan összefüggő kérdések továbbra is jelentősen megrontják az EU belső kapcsolatait.
A mai Kelet- és Nyugat-Európa közötti konfliktust a nyugati média általában a nemzetek két különböző koncepciójának összecsapásaként mutatja be. Az egyik konzervatív és önző lenne, mert szorgalmazza a határellenőrzést, a másik pedig progresszív és nagylelkű, mert a nyitott határok mellett száll síkra.
Valójában sokkal helytállóbb lenne úgy fogalmazni, hogy az egyik oldalon azok állnak, akik még hisznek a nemzet szükségességében, a másikon pedig azok, akik már lemondtak róla. A nyugati elitek már a nyolcvanas évek elejétől a globalizációban gondolkodnak, meggyőződésük lett, hogy a nemzeti keretek elavultak és hogy a modern politika csakis egy nyitott, multikulturális társadalom felé vezethet, a mondializmus (világkormányzás) felé.