Veszélyeztetett nemzetbiztonság

A kiszivárogtatott dokumentum szerint 2019-ben mintegy százötven kerület, városrész van Franciaországban, ahol a radikális iszlám csoportok átvették az irányítást.

Ezért nem véletlen, hogy ez a titkosszolgálati jelentés nyilvánosságra került. Persze azért rögzítsük, hogy az elhárításnál is működési zavarokat jelez, ha az anyagai kiszivárognak. Nem szerencsés dolog ez, hiszen a szakmai munka színvonalát, a szervezet belső kohézióját is aláássa az ilyen történet. De az elmúlt évek során láttunk már hasonló eseteket Nyugat-Európában.

Elég, ha a német elhárítás szintén a radikális iszlamizmus terjedésével kapcsolatos anyagaira gondolunk. A németeknél még pikánsabbá tette a helyzetet, hogy az elhárítás vezetője, Hans-Georg Maassen maga is több alkalommal fordult a nyilvánossághoz.

Aminek szükségszerűen az lett a vége, hogy felmentették a beosztásából. Ha a német és a francia elhárítás esetét megvizsgáljuk, akkor nem nehéz a párhuzamokat megtalálni. Egyik esetben sem egy sértett kolléga bosszúja vagy egy beépített ellenséges ügynök akció­ja volt a kiszivárogtatás.

Sokkal inkább egy segélykiáltás, a társadalom széles rétegei­hez fordulás, a valós veszélyhelyzet feltárása a választók előtt. Mert ezek az információk nem arra szolgálnak, hogy egy-két politikus tisztább képet kapjon az országa valós helyzetéről, majd az íróasztala legmélyére süllyessze. Mondván, ha nyilvánosságra kerülne, akkor az csak zavart okozna. Kiderülne, hogy az integráció, a befogadás, a vallási tolerancia jótékony függönye mögött bizony gőzerővel folyik a radikális iszlám térhódítása.

Nézzünk egy gondolatkísérletet! Tételezzük föl, hogy Franciaországba, Németországba vagy Svédországba ellenséges külföldi diverzáns katonai csoportok szivárognak be. Ejtőernyős-kommandók vagy a tenger felől támadó egységek. Akiket aktívan támogatnak az idegen hatalom által már évekkel korábban bejuttatott, telepített ügynökeik.

Ezek az alvósejtek aktivizálódnak, helyismeretükkel, kapcsolati hálójukkal, titkos fegyverraktáraikkal segítik az érkező csapatokat. A támadás első szakaszában 150 pontot foglalnak el Franciaországban, Svédországban pedig több mint ötvenet. Bocsánat, ott nincsenek no-go zónák a politikusok szerint, csak sérülékeny körzetek. Szóval Svédországban csak éppen hogy megsértik az idegen csapatok ennek a félszáz városrésznek a szuverenitását.

Ennél a pontnál vajon mi történne? A megtámadott nyugat-európai országok kormányai eltitkolnák ezt a lakosság előtt? A megszállt területeken lakók csendben, békésen tudomásul vennék, hogy egy idegen hatalom elfoglalta a területüket?

Az országos média pedig igyekezne politikailag korrekt tudósításokat készíteni az agresszorok méltányos viselkedéséről, az idegen katonák emberi jogairól? Megmagyarázná a nőket, gyerekeket ért szexuális támadásokat a magányos, frusztrált idegen katonák biológiai igényeivel? Aligha. Egy idegen, külső erő támadása azonos reakciókat váltana ki politikusból, állampolgárból egyaránt. Azt gondolom, hogy Nyugat-Európa jólétben elkényelmesedett társadalma is egyértelműen lépne föl a külső támadókkal szemben.

Ha most visszatérünk a francia elhárítás jelentéséhez a közel 150, radikális iszlamisták által elfoglalt városrészről, akkor mondhatják, hogy a fenti párhuzam erőltetett. Sőt, politikailag nem korrekt. Hiszen tudomásul kell venni, el kell fogadni a más kultúrkörből érkezők értékeit is. Legyen az akár a saría elfogadása, akár a többnejűség vagy a gyermeklányok házasságkötése. Sőt, el kell fogadni a keresztény, zsidó lakosok kiszorítását ezekből a körzetekből, hiszen a beérkezettek szeretnek maguk között élni.

Ezzel az abszurd helyzettel valamit kezdeni kell. Hiszen lehet a no-go zónák létét ideig-óráig tagadni. Lehet finomkodó elnevezésekkel elfedni a tényt, hogy Nyugat-Európában az idegen megszálló erők már megvetették a lábukat. Egyes politikai körök, médiumok pedig aktívan asszisztálnak ehhez. Az ellenséges csapatok utánpótlása pedig folyamatos.

A 2015-ös nagy hullám óta is százezrével érkeznek harcedzett, dühös, zsákmányra éhes férfiak. Most még az elhárítás szakemberei le merik írni a rideg tényeket. Tisztelet érte. De az iszlám radikálisok már megkezdték a tudatos beépülést a hadsereg, a rendőrség soraiba is. Tavaly épp a francia terrorelhárítás négy tagját késelte halálra egy beépült iszlamista. Ha ez így folytatódik, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor veszik át az irányítást a fegyveres testületek fölött is. Márpedig ez lesz a folyamat legtragikusabb stációja. Amikor már nem lesz, aki megvédje az állampolgárokat.

Ezért kell nagyon komolyan venni az elhárító szolgálatok által kiszivárogtatott jelentéseket. Amíg van mód és lehetőség az ellenség elleni hatékony fellépésre, a siker reményében. Ha az íróasztalok legmélyén maradnak ezek a jelentések, akkor kollaboránsokká válnak a politikai döntéshozók, és saját nemzetük elárulói lesznek.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója