A karanténslágerek divatja és a magyar megmaradás ügye

Az Orbán Viktor Facebook-oldalán megjelent Nélküled egyetlen betű változtatás nélkül, a járvány idején is alkalmas az összefogás új himnuszává válni. A dal egy nemzetépítő akarat szószólójává lett.

Print

A videóanyag vasárnap 17 óra 4 perckor került ki Orbán Viktor Facebook-oldalára, s ezt követően szinte követhetetlen gyorsasággal vált virális tartalommá: megállíthatatlanul terjed. Amikor cikkünk megjelenik, éppen 40 ezer kedvelésnél és 2500 hozzászólásnál tart. Közüggyé vált.

Úgy is, hogy az anyag mentes minden politikai agitációtól: a „Tizennyolcadik nap. Körkapcsolás. Egyetlen magyar sincs egyedül!” című klipben ugyan feltűnik Dzsudzsák Balázs és Marco Rossi szövetségi kapitány, s több magyar fociklub szurkolója is, de a hatás mégis attól átütő erejű, hogy a hősei a szurkolók képében mi magunk vagyunk. Az erkélyeinken, a kertjeinkben. A saját beszorított helyzeteinkben. De akkor is hittel, odaadással, lelkesedéssel.

A szurkolás nyer itt új, magasabb értelmet: mert mi most, valamennyien szurkolók vagyunk. Akkor is, ha egyébként a futballhoz semmit sem konyítunk. De értünk a túléléshez, s közben a magyar szellem őrzéséhez. Tudva és érezve, hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk: mi egy vérből valók vagyunk. S lehet, hogy most úgy érezhetjük magunkat, „mint a porba hullott mag, mint mi többé nem ered, de ha vigyázunk egymásra, nem maradunk többé nélküled”.

S az az egymást többé nélkülözni nem akaró sokaság mi magunk vagyunk immár: mi, magyarok, akik nem akarunk már úgy élni, hogy lenne köztünk olyan, akire azt mondanánk, meglehetünk nélküled. Legyen az a valaki a határon túlra szorult külhoni nemzettársunk, s legyen az a valaki a járvány idején a koronavírussal küzdő szerettünk, barátunk. Valaki, aki ismeretlenül is az ismerősünk, pusztán azért, mert vele is egy vérből valók vagyunk. S mint a régi jó barátok, vele is egyet mondunk s egyet gondolunk.

Ezt a frenetikus sikert látva érdemes ugyanakkor megnézni, milyen kommunikációs közegben alakított és alakít ilyen nagyszerűen ez a magyar rockhimnusz. Mert a helyzet az, hogy ebben a kijárási korlátozással sújtott létezésünkben komoly szezonja van a karanténslágereknek.

Csak együtt megy – s ezt a vidék népe is megüzeni

A beszűkült tereinket bejáró, s minden szűkösségeinken is felülemelkedő közös éneklés a járványhelyzet következményeként született meg szerte a világon. Az olaszok erkélyéneklései iskolát teremtettek, s azóta ebbe az iskolába már a lakásaikba kényszerült zenészek videós produkciói is beiratkoztak – az amatőr viszonyok közé beszorított profik példamutatásaként arról, hogyan lehet fittyet hányni az alkalmatlan körülményeknek.

Számos magyar zenész is élt ezzel a lehetőséggel: a zenés karanténslágerek terén nálunk először a humorista Kovács András Péter alkotott maradandót.

Ami nála kiválóan működő poén volt, az a nagyszerű magyar zenészek gyorsan sorra következő újabb produkcióban már zeneileg is magával ragadó, közös örömzenéléssé nemesedhetett. Szellemességével tüntetett már azóta a KFT Afrika című számának feldolgozása,

a kiváló magyar Beatles-emlékzenekar, a Bits kézmosást hirdető Beatles-átirata is.

A karanténslágerek felhozatalából magasan kiemelkedik azonban néhány produkció: elsősorban azok, amelyek nem egyszerűen csak arról tanúskodnak, hogy egyes zenészek mennyire érzékenyen követik a napi eseményeket, hanem valami további üzenetet is megjelenítenek.

Szívet melengető, a budapesti és a vidéki Magyarország életét és élni akarását bemutató számmal (Csak együtt megy!) állt elő FankaDeli, akinek a klipjében a kisemberek állnak egymás mellé, hogy hírül adják: számíthatunk rájuk, számíthatunk egymásra.

Ugyanilyen felemelő az LGT zenészeinek gesztusa is, akik a Neked írom a dalt című LGT-slágernek negyvenhárom magyar zenész összefogásával készült videóban adtak új értelmet: köszönetet fejezve ki azoknak, akik a koronavírus-járvány idején erőn felül dolgoznak mindannyiunkért.

Ezt a sok-sok kiváló klipet nézve, a számokat hallgatva persze felötlik az emberben a szokásos, az irodalomórákról jól ismert kérdés. Hogy mit üzen a költő?

Kezdjük azzal, hogy minden otthon maradást, kézmosást szorgalmazó üzenet jó és hasznos: s mindeközben mást szólít meg Majka a Party a karanténban című opusával

vagy Ember Márk Van miért! című száma.

Hiszen ahány zenész, annyi rajongótábor, s mi most minden produkció minden lelkes követőjével együtt tesszük ki azt a sokaságot, amelyik a fegyelmezettségével tüntethet. Tudomásul véve, mi több, akár még jópofa módon is elfogadva a kényszerű bezártságot.

Így aztán minden olyan üzenet hasznos, ami az otthon maradást elviselhetővé teszi, s akár a nevetésnek köszönhetően is valamelyest megkönnyíti.

Minthogy azonban minden verselemzés szubjektív foglalatosság, engedtessék hát meg nekem is némi elfogultság. Nem függetlenül attól, amit az Orbán Viktor Facebook-oldalán közreadott Nélküled sikeréből is kiolvashatunk.

Mert nehéz időkben helye van a komoly és komor szavaknak.

Ha ugyanis túl leszünk ezeken a sorsfordító megpróbáltatásokon, nem leszünk ugyanazok, mint korábban voltunk. S ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen üzeneteket viszünk tovább az új, közös életünkbe.

Igen. Vannak olyan idők, amelyeknek során a költőnek elég a lehető legegyszerűbb üzeneteket versbe foglalni. Elég azt a felmérhetetlenül fontos mondandót egyre újabb és újabb formában elmondani, hogy fontos otthon maradni. Fontos a fertőzésektől minden lehetséges módon óvakodni. Mert meg kell maradnunk. Épen, egészségesen. Ez ugyanis a minimális program.

Szellemi jelzőfények egy nemzetépítő akarathoz

De nemcsak épen és egészségesen, hanem töretlen hittel és lelkesedéssel. Ez viszont már több, mint holmi minimális program.

Ez már nemzetépítő akarat. S nagyon nem mindegy, hogy ilyenkor milyen karanténsláger milyen képekkel hatol egészen a zsigereinkbe. Egy, a sejtünkben élő, ősi tudást is élővé és elevenebbé téve.

Ha lehetek szubjektív, akkor hadd tobzódjanak most bennem FankaDeli klipjének képei. Már a nyitó képsoraiban is a kis magyar falu templomával. A törődöttre gyűrt babzsákfotel előtt üldögélve kártyázó kisgyerekekkel. A homokos padlójú pincében ládákból almát válogató srácokkal. A családi fényképalbumot lapozgató idős házaspárral. A rozsdás vastalicskába derűsen tűzifát válogató apával és fiával. A nappalijukban egymást táncra kérő s egymással táncot lejtő fiatal párral. Az egyszerű lakótelepi konyhában tésztát gyúró fiatal lánnyal. A kisbabáját tisztába vevő, pelenkát cserélő kispapával. A három kisgyerek, Tamás, Kata és Betti kedves rajzával, amelyen a „Csak együtt megy!” feliratot szeretni való ákombákomok és nemzeti színű magyar zászlók környezik.

És hadd tobzódjanak bennem a Világi Oszkár felhívását követve megszületett Nélküled-klip képei, amelyeket Orbán Viktor Facebook-oldalának követői osztanak meg egymással immár ezrével. A „Hajrá, DAC!” feliratú sálat magasba emelő szurkoló, akit a képsorban rögtön a székely zászlót lengető férfi képe követ. Aztán a békéscsabai utcán és a diósgyőri vár előtt éneklő arcok. Aztán a Videoton-zászlók alatt az ágyban a gyereke és a saját kezével közösen szívet formázó anyuka, aki öt ujjával azt az ötmillió magyart mutatja, akit nem hall a nagyvilág. Aztán a büszke fradistaként kiálló apa és fiú, a nemzeti válogatott mezében lelkesen éneklő srác. Aztán az Újpest-drukkerek, s a kisvárdai Várkerti Vitézek és a Székely Légió tagjai. A Sepsi OSK mellényében állva éneklő székelyek. A Mezőkövesd díszeibe öltözött matyóföldiek és a Honvéd színeiben pompázó kispestiek. A négy sziklakő körül csoportosuló, Ria-Ria, Hungáriát kiáltó zalaegerszegiek.

Hogy a költő ezzel is csak azt üzenje: a víz szalad, de a kő marad. S hogy egyetlen magyar sincs egyedül. Mert volt, van és lesz magyar jövő.

És ennél jobb slágerszövegünk soha ne legyen.

Mert karanténba vagyunk ugyan zárva, de egyszer még innen is kitörünk.

S akkor már mindannyian, a puszta létünkkel is a magyar megmaradás példázatával szolgálunk.