Járványügyi gyorsmérleg

A miniszterelnök az egyik megszólalásában jelezte, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után már semmi nem lesz a régi. Nyilván a vírus okozta károk nem egyformán sújtják, illetve terhelik az egyes országokat.

Budapest, 2020. március 16. Védõfelszerelést viselõ nõvérek a koronavírussal érintett új betegek fogadására kialakított egyik osztályon a fõvárosi Szent László Kórházban 2020. március 16-án. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Miután az egész válság a túlzott mozgások, illetve kontaktusok és összefonódások miatt eszkalálódott, így ebből annak kellene következnie, hogy felértékelődik a hazai beszállítás, s nagyon sok termék vagy szolgáltatás esetében (ami nem oldható meg az internet segítségével) az importhelyettesítés kerül előtérbe. Az eddigi szinte kizárólagos, illetve folyamatosan erősödő globalizációs trend kap egy gellert, s néhány területen ezzel ellentétes irányú változások, úgynevezett deglobalizációs tendenciák nyernek teret. Kérdés, hogy mindez hogyan hat majd ezen áruk árára és minőségére.

A vírus megjelenése után a migráció is új megvilágítást kapott. Egyre szélesebb körben ismertté válik, hogy az emberek magukkal hurcolhatják a járványokat, s például az ausztrál vagy az amerikai kontinens őslakosságának kipusztulása is más földrészről jött emberek (ezekben az esetekben az európaiak) olyan fertőzése miatt történt, amikor a vírust magával cipelő náció már védett volt, míg az őslakosok teljesen védtelenek az új kórral szemben.

Az emberiség történelmében ugyanis nem a háborúk, hanem a járványok voltak a legpusztítóbbak. Tudnivaló, hogy a mai modern korban sincs meg se a megfelelő kutatói háttér, se pedig az a világszintű védekezési protokoll és intézményrendszer sem, ami ilyenkor létfontosságú lenne. Csak egymástól elzárt nemzeti kompeten­ciák és intézmények vannak, pedig ezek tipikusan nemzetközi, összefogást és közös cselekvést igényelő jelenségek lennének.

Számomra az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés, hogy vajon az éttermek, a munkahelyi menzák helyett tömegesen megjelenő étkezési igény hogyan befolyásolja majd az emberek önállóságát, gondolkodását. Tudok olyan esetet, amikor a munkahelyének megszűnése miatt immár az otthonába kényszerült háziasszony kenyeret kezdett sütni, de olyanról is hallottam, hogy a fiatal női élettárs inkább felvásárolta a közeli bolt összes fagyasztott élelmiszerét. Nyilván a futárok nem (az ételfutárok sem) tudják a sokszorosára megnőtt igényt követni, de lehet, hogy a középtávú alkalmazkodás mégis ez lesz: nem a főzés, hanem a házhoz rendelés lesz a jövő az étterem és a menza mai divatja helyett. Átfogóbban vizsgálva a kérdést: valószínűsíthető, hogy az óvatosság, a tervezés és az alternatívákban gondolkodás a jövőben sokkal erősebbé válik mind a családi életben, mind a gazdaságban.

Manapság gyakran látni olyan űrfelvételeket, amelyek azt bizonyítják, hogy a koronavírus legnagyobb nyertese a természet lett, hiszen tisztább a levegő, kevesebb a zaj, a termelés leállása, a turizmus világméretű expanziójának fékeződése ­miatt pedig kisebb a környezetterhelés. Vajon változtat-e a koronavírus az emberek hedonista életmódján, fogyasztáshajszoló magatartásán? Korai még itt mérleget vonni. S bár nem tökéletes párhuzam a közelmúlt devizahiteles válságával, annak megélésével, de abban az esetben egyértelműen és jól érzékelhető volt a családok hitelezéssel kapcsolatos félelmének, óvatosságának erősödése, a tanulságok, tapasztalatok levonása mindezekből. A koronavírus nyilván egyfajta tanulási folyamattal jár, aminek egyik következménye lehet akár a környezeti szempontok felértékelődése is.

A lényeg, hogy nagyon sok mindenben változni fogunk, s változni is kell, hiszen ma már nem a fegyverek jelentik a legfőbb veszélyt az emberiségre. Az biztos: akik jó irányba és megfelelő tempóban változnak, azok már középtávon nyertesek lesznek. Egy válság paradox módon mindig nagyobb esélyt ad a relatív pozíciónk érdemi javítására. A kármentés után tehát kezdődhet az esélyteremtés.

A szerző közgazdász, főiskolai tanár