Azzal kezdi Lem, hogy párhuzamosan két evolúció is zajlik: egy biológiai és egy technológiai, amely utóbbit az ember indította útjára. Itt a lengyel sci-fi szerző már 1963-ban felvetette azt a kérdést, hogy az un. technoevolúció erkölcsi aspektusaira milyen válaszokat lehet és kell adni. Lem a “természet szabályozása” és az „emberiség szabályozása” kapcsán már olyan kérdéseket feszegetett akkor, hogy milyen legyen a Föld összjövedelmének igazságos elosztása, az orvostudomány sikerei a halálozási arányszám csökkentésével a népesség hatalmas arányú gyarapodásnak fog indulni (ez olyannyira bekövetkezett, hogy 1970 óta közel megduplázódott), az életkörülmények megkönnyítésének technológiája az élet elsekélyesítésének eszközévé válik, valamint a tömegkommunikációs eszközök a szellemi javak engedelmes megsokszorozóiból „kulturális selejttermelőkké” válhatnak.
A Summa Technologiae olyan témákkal – hívószavakkal – is rendelkezik az Introellektronika című fejezetben, mint a tudomány mítoszai, az elektrokrácia veszélyei, a kibernetika és szociológia, az elektronikus agyak hitei, vagy éppenséggel az információval járó gondok. Külön fejezetet szentel Lem a „fantomológiának”, ami nem más mint a ma ismert 3D valósága, illetve az éppen egyre több helyen fejlesztés alatt álló, virtuális eszközök (implantátumok?) világa, vagyis a természetben elő nem forduló, kreált modellek.
Elképesztő olvasni Lem szavait 1963-ból, 6 évvel a Holdra lépés előtt, ahogy a világok teremtéséről és információk tenyésztéséről, az automatikus „univerzális plagizátor”-ról, vagy éppenséggel imitológiáról értekezik, amely utóbbi a természeti törvényeken alapuló matematikára, vagy ahogy ő írja: az algoritmusokra vonatkozik. Megdöbbentő, hogy Lem már akkoriban a kiborgizálás és az önfejlődésű (öntanuló) gépekről is írt, méghozzá egy évvel Harari születése előtt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!