Leszerepelt kibicek petíciója

A minap balliberális közgazdászok kezdtek aláírásgyűjtésbe azért, hogy tanácsokat adjanak a kormánynak, hogy ugyan milyen gazdaságpolitikát kellene folytatnia a jelenlegi válság kezelésére.

László Csaba és Surányi György az MSZP–SZDSZ-kormányok idején a megszorítások hívei voltak Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

Kétségtelen, hogy a járvány miatt nincs ok optimizmusra, de az elmúlt évek gazdasági teljesítményének köszönhetően sokkal jobb a helyzet Magyarországon, mint az Európai Unió legtöbb országában. Természetesen nem szabad, hogy ez bárkit is abba a hamis illúzióba ringasson, hogy nem lehet akár nagyobb baj is. És abban is biztosak lehetünk, hogy ha ma azok kormányoznának, akik a 2010 előtti nyolc évben voltak hatalmon, akkor a legnagyobb nehézségek sújtanának bennünket. A fiatalabb nemzedékek, a két év múlva első választók kedvéért röviden idézzük fel ezt a helyzetet!

A magyar pénzügyi rendszer kritikus napokat élt át 2008. október elején, amikor az állampapírpiac teljesen lefagyott. A tőzsde esése szeptember és október hónapban a negyven százalékot is meghaladta. A külföldi befektetők 1300 milliárd forintnyi tőkekivonást hajtottak végre ekkor. Az állampapírpiacon a külföldiek befektetéseinek egyhatoda tűnt el az országból néhány hét alatt. A pénzügyi válság a pénz- és tőkepiac minden jelentősebb szegmensét elérte, és a forintárfolyam zuhanórepülésbe kezdett.

Az ekkori hangulatot jól jellemzi, hogy sokan államcsőddel riogattak, mások pedig a bankok vagy éppen a forint összeomlására kezdtek el spekulálni. Nemzetközi és pénzügytechnikai értelemben az eleve eladósodott ország fizetésképtelenné vált, ezért a Gyurcsány-kormány külföldi hitelezőknél kuncsorgott kölcsönpénzért. A Gyurcsányék által felvett húszmilliárd eurós óriáshitelt aztán az Orbán-kormány fizette vissza az IMF-nek. Ha nincs IMF, leáll az állami működés.

Mindezt azért is fontos felidéznünk, mivel a minap száznál több, zömében balliberális kötődésű közgazdász kezdett aláírásgyűjtésbe azért, hogy remek tanácsokat adjon a kormánynak, hogy ugyan milyen gazdaságpolitikát kellene folytatnia a jelenlegi válság kezelésére. Néhány név magáért beszél az aláírók közül: Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke, Bauer Tamás és Horn Gábor közgazdászok, az egykori kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) volt politikusai, Vértes András, aki a második Gyurcsány-kormány államreform-bizottságának (gittegyletének) volt tagja, illetve ­László Csaba, aki a Medgyessy-kormány első pénzügyminisztere volt.

Ők azok, akik már bizonyították „legendás szakértelmüket”, és tanácsaikkal jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország 2008-ra súlyos pénzügyi válságba került, növekedés helyett pedig durván zsugorodott a magyar gazdaság. A bruttó hazai termék az eddigi ötszázalékos növekedési ráta helyett mínusz hét százalékkal zuhant a recesszióba.

És arra is emlékszünk, hogy az akkori válság kezelésére csak egyfajta megoldást láttak célravezetőnek: a lakossági megszorításokat, a magyar emberek és vállalkozások megnyomorítását. Egyáltalán nem tiltakoztak akkor az ellen, amikor a balliberális kormányok mintegy 600 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből és 16 ezer kórházi ágyat szüntettek meg. De nem ez az igazi oka annak, hogy a kormánynak most nem az ő tanácsaikra van szüksége. Sokkal inkább az, hogy a jelenlegi kormánynak van megfelelő szakapparátusa, amely eddig is kiválóan irányította az országot, és ezt az irányt több ezer közgazdász is támogatja.

A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) például már eddig is több mint hetven intézkedésre tett javaslatot a gazdaság újraindításáért felelős akciócsoportnak. Az akciócsoportot vezető miniszter jelezte, hogy a szükséges intézkedések, cselekvési tervek kidolgozásában számít az MKT több mint háromezer fős tagságának tudására és szellemi kapacitására. Az MKT javaslatcsomagja a legsürgősebb feladatnak a munkahelyek megtartását és az arra érdemes kis- és középvállalkozások túlélésének biztosítását tekinti, mivel ez a feltétele a sikeres újraindulásnak.

A nyílt levél aláírói mellesleg meglehetős fáziskésésben vannak, akárcsak az Európai Unió, amely most a járványválság közepén próbál válságtervet fabrikálni. Ugyanis azt írják: „A következő napokban a magyar kormánynak is döntenie kell, hogy milyen gazdaságpolitikai eszközökkel próbál érdemben segíteni a helyzeten.” Úgy tűnik, a levélírók nem értesültek arról a számtalan intézkedésről, amit már eddig is meghozott a kormányzat. A kormány mindeddig 245 milliárd forintot költött a koronavírus elleni védekezésre.

A gazdaságvédelmi intézkedések 90 milliárd forintot hagytak a gazdaságnál, míg a koronavírus elleni védekezési eszközök több mint 157 milliárd forintba kerültek. Hétről hétre újabb és újabb gazdaságvédelmi döntések születnek.

A kormány a válsághelyzet kezelésére nemrég számos akciócsoportot állított fel. Nyolcvanegyezer kisvállalkozás, hatvanezer kisgyermekes család mellett cégek ezrei, valamint több százezer adós életét könnyítik meg a kormány eddig hozott gazdaságvédelmi intézkedései. A legnagyobb kör a hitelmoratóriumhoz kapcsolódik, de sokak helyzetét könnyíti meg az adó- és más végrehajtások felfüggesztése, korlátozása, a kilakoltatások elhalasztása.

A kisadózó vállalkozások tételes adójának négyhavi adóelengedése 81 ezer olyan kisvállalkozást érint, amelyet a globális koronavírus-járvány miatt kialakult krízishelyzet a leginkább sújt. Fontos intézkedés volt az is, hogy a veszélyhelyzet alatt lejáró gyes-, gyet- és gyedjogosultságokat is meghosszabbította a kormány.

Az Európai Unió mindeddig semmit sem tett a járvány ellen, és tétlenül nézte, ahogy Kína és Oroszország a tagállamok segítségére siet. Az EU mindeddig semmilyen pluszforrást nem adott a járvány elleni védekezésre.

Ráadásul a kormány már régen megértette azt, hogy nem különféle elefántcsonttornyokban üldögélő, a valóságtól merőben elrugaszkodott virtuális elméleteket gyártók tanácsait kell megfogadnia, hanem olyanokét, akik a csatamezőkön, a fronton küzdenek sokszor az életünkért, a gazdaság működőképességének, a munkahelyek, a befektetések fennmaradásáért. Rájuk kell támaszkodni elsősorban. És ők most úgy gondolják, hogy a legfontosabb az élet védelme. A felelős munkáltatók és munkavállalók képviselői szerint a munkavállalók egészségének megóvása után az is fontos, hogy a gazdaság működőképessége se álljon le, és meg kell őrizni a pénzügyi stabilitást is.

A koronavírus miatt kialakult válsághelyzet ezért sokkal bonyolultabb, mint a pénzügyi krízis által generált válsághelyzet volt, már csak azért is, mivel nagyon sok ember került közvetlen életveszélybe. A vállalkozások terheit úgy kell csökkenteni, hogy azok meg tudják őrizni a működési képességüket, ugyanakkor a költségvetési egyensúly is fennmaradjon. Az idei költségvetést ezért takarékos üzemmódra kell újratervezni. Nagyon pontosan célzott fiskális intézkedésekre van szükség. Ennek szellemében a bevételekhez kell igazítani a kiadásokat, az extra kiadásokat pedig vissza kell nyesni.

Ilyen lehet a közigazgatási rendszerben egyes posztok, az önkormányzatoknál pedig az októberi választásokat követően értelmetlen módon elszaporodott alpolgármesteri állások időleges felfüggesztése vagy éppen a képviselői juttatások, költségtérítések csökkentése. Karácsony Gergelynek például negyvenegy tanácsadója van, havonta bruttó 29 123 800 forint juttatással. Biztos, hogy a fővárosnak most erre kell költenie a rengeteg pénzt?

Ugyanakkor az egészségügy és az ellátásbiztonság terén nem szabad a kiadásokat csökkenteni, sőt ha szükséges, növelni kell azokat. Ezt ismerte föl a kormány, amikor ezeknek a területeknek a kiadásait felülről nyitottá tette.

A szerző egyetemi docens, NKE Közpénzügyi Tanszék