Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni! A népszerű idézetet a koronavírus váltotta valóra. A járvány megállította az életet. Lekapcsolták a gyárak futószalagjait, a földön maradtak a repülők, eltűnt a dugó az utakról, kiürültek a plázák. Csend lett. Levegőhöz jutott a Föld, de a kényszerű szünet az egészségügyi vészhelyzet mellett kirobbantotta a gazdasági válságot. Többfrontos védekezésre, harcra késztetve a kormányokat. Ez így történt Magyarországon is.
Itt azonban az ellenzék is tűz alá vette a mentőalakulatokat. A miniszterelnöknek, aki diktátor lett, lövése sincs a magyar valóságról; a kormány mindenben késlekedik; a nyugdíjasokat, öregeket senki nem védi meg; válságkezelésre nem jut elég pénz; Müller Cecília országos tiszti főorvos pártpolitikai feladatot hajt végre; a vírusba Magyarországon haltak bele a legtöbben; alkalmatlanok, rosszak a kínai lélegeztetőgépek; selejtesek a kínai arcmaszkok; a kormány szándékosan magára hagyja az embereket – ezek a mondatok az ellenzéki politikusok száját hagyták el az elmúlt napokban, hetekben. Sőt még ennél sokkal cifrábban is szoktak fogalmazni, mintha nem is az Országgyűlésben, hanem valamelyik sarki kocsmában vitatkoznának az ivócimborákkal.
A magyar válságkezelés azonban nem késett. Azért nem, mert az nem most márciusban-áprilisban, hanem 2010-ben kezdődött. Ha egy sportoló a mindennapokban nem jut egészséges táplálékhoz, ha nem készítik fel kellően a megméretés idejére, akkor esélye sem lesz a helytállásra. Ha eldördül a startpisztoly, akkor már hiába kínálják meg vitaminos gyümölcslével.
A balliberális alakulat nagyon nagy részben azért vesztette el a választásokat 2010-ben, mert legalább annyira értettek a pénzügyi és gazdasági kormányzáshoz, mint a rendszerváltoztatás előtti elvtársaik. Semennyire. Olyan vizekre kormányozták az ország hajóját, hogy az léket kapott. Sokadszorra tették ezt, sokadszorra kellett a Nemzetközi Valutaalaptól mentőövet kérniük. A 2008–2009-es pénzügyi válság olyan országot ért el hazánk esetében, ahol minden az összeomlás szélén állt. Egyre vékonyabb máz takarta a valóságot, egyre több helyen ütött át a realitás.