Fókuszban a népfelség elve

Az Orbán-kormány immár a kilencedik nemzeti konzultációban kérdezi meg a magyar emberek véleményét.

A 2017-es képen a visszaküldött kérdőíveket dolgozzák fel Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán

A második Orbán-kormány nem sokkal megválasztása után, 2010 szeptemberében indította el az első nemzeti konzultációt, mégpedig a nyugdíjakról. A mostani immár a kilencedik lesz a sorban. A kormány bírálói a nemzeti konzultációnak csak a költségét szokták firtatni, a hozadékával nem foglalkoznak, pedig a lényege éppen ebben van. A legutóbbi konzultáció 2017-ben volt, s ennek költsége nem haladta meg az 1,2 milliárd forintot. Nézőpont kérdése, hogy sok-e vagy kevés. Felelős értelmiséginek, akinek a demokrácia és a közéletbeni részvétel számít, annak semmiképpen nem lehet sok. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a kérdőívet körülbelül egy-másfél millió ember küldi vissza, ami a választásra jogosultak közel egyötöde. Egyes ellenzéki politikusok arra biztatják az embereket, hogy ne szavazzanak, tépjék szét a kérdőíveket, mert semmi értelmét nem látják az állásfoglalásnak.

Nem kerülhetjük meg a kérdésre a választ, hogy mire is szolgál a konzultáció! Tekintsünk rá úgy, mint egyfajta kommunikációs eljárásra a demokratikus rendszerben. Hasonlít a referendumhoz, mert lényegében egy politikai tartalmú véleménynyilvánító népszavazás.

Nevezhetjük olyan nem reprezentatív közvélemény-kutatásnak is, amely önkéntes és önkitöltős kérdőívet használ. Bármelyik ellenzéki párt is csinálhatna ilyet. Az eredménynek nincsenek a kormány politikusai számára kötelező vagy ajánlott jogkövetkezményei, alapvetően arra hivatottak, hogy orientálják a vezetőket, hogy tisztában legyenek vele, az általuk tervezett intézkedéseket várhatóan milyen támogatottság vagy elutasítottság kísérné. Munkájukat mindenképpen segíti az emberek véleményének ismerete, hiszen egy demokratikusan választott kormányzat nem cselekedhet olyat, amit a többség ellenez, ugyanakkor a nagy támogatás legitimációt is adhat számára a hazai és a nemzetközi ellenzékével szemben.

De van az éremnek egy másik oldala is, az állampolgári dimenzió, amire eddig elemzők kevés figyelmet szenteltek. A nemzeti konzultáció az emberek számára véleménynyilvánítási lehetőség, vagyis teret kínál a demokratikus részvételre. Alternatívák között választhatnak, tehát ugyanúgy mondhatnak igent vagy nemet a kérdőív kérdéseire. Már a kérdések ismerete is képet ad számukra a kormányzatot foglalkoztató fontosabb tervekről, s ha azok érdeklik a polgárokat és jó a konzultáció propagandája, akkor elolvassák és állást foglalnak. Így a kormány felkínál a választóknak egy részvételi lehetőséget, és ha ők élnek vele, akkor egyrészt közelebb kerülnek a politika világához, valamelyest csökken a politika és az emberek közötti távolság, másrészt a közélet kérdéseiben való állásfoglalásukkal erősödik a demokrácia, hiszen erősödnek a társadalom politikai kultúrájának demokratikus pillérei.

Az Orbán-kormány 2010 óta folytat nemzeti konzultációkat, 2010 és 2012 között négyszer, 2015 és 2017 között is négyszer. A most 9. alkalommal szétküldött kérdőívek tizenhárom kérdést tartalmaznak a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról. A járvány ugyan alábbhagyott, de a szakértő orvosok szerint ez év második felében egy újabb fertőzési hullám várható, tehát a politikának is tudnia kell, mit tartanak fontosnak az emberek.

Miről szól a kérdőív? A járvánnyal kapcsolatos kilenc megadott lehetőség közül többet is meg lehet jelölni: a kijárási korlátozás bevezetése, a távolságtartás elrendelése, a maszkviselés elrendelése, az országhatárok lezárása, az oktatási intézmények bezárása és áttérés digitális oktatásra, a rendezvények korlátozása, a 65 éven felüliek külön vásárlási sávjának fenntartása, a védekezéshez szükséges eszközök kivitelének korlátozása és az ingyenes parkolás.

Emellett véleményt mondhatnak az egészségügyben fenntartandó járványügyi készültségről, az idősotthonok járványügyi védelmének erősítéséről, valamint a védekezéshez szükséges felszerelések magyarországi előállításáról is szerepel kérdés, továbbá választ várnak arra is, hogy a járvány alatt az iskolás gyereket nevelő családok és tanárok számára legyen-e ingyenes az internet, illetve hogy szükség van-e állandó magyarországi járványügyi figyelőszolgálatra. A gazdasággal foglalkozó kérdések között szerepel, hogy a járvány elleni védekezés idején a bankok és multinacionális vállalatok is járuljanak-e hozzá a védekezés költségeihez és az, hogy ösztönözni kell-e a hazai termékek vásárlását, illetve a belföldi turizmust, továbbá hogy később is fenn kell-e tartani a munkahelyvédő programokat.

Természetesen nem maradhat ki Soros György örökkötvényterve sem. Az utolsó két pont pedig a még mindig aktuális migrációval foglalkozik.

A választásokon, referendumokon és nemzeti konzultációkon való részvétel nagysága sok mindenen múlik, köztük az emberek közösségért érzett felelősségén is. A demokratikus politikai kultúra csak egy hosszabb tanulási folyamat során alakul ki. Részt kell venni, véleményt kell nyilvánítani, mert csak így válhat a tekintélyuralmi rendszerek kiszolgáltatott és alávetett embereiből a közösségért felelős autonóm polgár. Íme, ezt kínálja a nemzeti konzultáció is: A néppel, a népért!

A szerző politológus, egyetemi tanár