Tényleg elfújta a szél

A píszí agyament túltolása is behúzott egyet az amúgy is ezer sebből vérző filmiparnak.

Nagy-Britannia, 1939. Vivien Leigh angol színésznõ, az Elfújta a szél címû film fõszereplõje Scarlett O'Hara szerepében. A színésznõt kitûnõ alakításáért Oscar-díjjal tüntették ki. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. (MTI/CP) Fotó: -

Baljós felhők gyülekeznek a filmművészet és -ipar felett. Olyanok is, amelyek legfurcsább álmainkban sem fordultak elő, amikor belecsaptunk ebbe az évbe. Abban ugye konszenzus is lehet, hogy a szex szerencsés esetben a mindennapok szerves része, tehát hülyén nézne ki, ha pont a film nem foglalkozna vele. Nem kötelező persze minden forgatókönyvbe kényszeresen belegyömöszölni néhány jelenetet, de van, amikor meg kihagyhatatlan.

Különös tekintettel azok a produkciók, amelyek a Covid–19 miatt álltak le, és a forgatókönyv már régen elkészült. A forgatókönyvírók szakszervezete elő is állt egy tervezettel, ami első nekifutásra három lehetőséget vázol fel a „közeli kontaktust igénylő” beállításokkal kapcsolatban. Dobd ki, írd újra, vedd fel CGI-jal. A CGI magyarul „számítógépen létrehozott kép”, és már vagy két évtizede borzolja a filmbarátok ide­geit, de ez idáig szerencsére főként akciójelenetekben használták. Mindhárom verzió elég szomorú következményekkel járna, de az utóbbi különösen. Jó, az intim jelenetekben gyakran használtak eddig is egy jó pár ócska trükköt, de alighanem ez lenne a vég.

De amennyiben nem lenne elég baj már így is, akkor a píszí agyament túltolása is behúzott egyet az amúgy is ezer sebből vérző műfajnak. Eddig is akadtak már baljós árnyak és jelek Huckleberry Finntől Tamás bátyáig, de most, az amerikai zavargások kapcsán az elmebaj eszkalálódni látszik, mint egy törzsi villongás úgy középtájon. A legismertebb áldozat talán az Elfújta a szél című szerencsétlen klasszikus, amit a Warner pillanatnyi zavarában levett az HBO Max műsoráról. Közleményükben úgy fogalmaztak, hogy a mű „korának terméke és olyan etnikai és faji előítéletek ábrázol, amelyek helytelenek voltak akkor és helytelenek most is”. Hozzátették még, hogy a film valamikor visszakerülhet még a felületükre, némi magyarázattal ellátva. Kiváló gondolat, tessenek szíves lenni megmagyarázni, hogy mit látok, azt mindig szerettem, és amennyiben lehetséges, állítsanak minden pofon mellé közlekedési rendőrt! Az meg kit érdekel, hogy a Mammyt alakító Hattie McDaniel volt az első fekete színésznő a filmtörténetben, aki Oscar-díjat kapott.

Odáig persze bizonyos logika mentén el lehetett volna jutni, hogy az ilyen „tíccsák be” felhorgadások gyakran éppen az ellenkező hatást váltják ki. Esetünkben azt, hogy egy film, ami nyolcvanegy évvel a keletkezése után már a kutyát sem érdekelt, azonnal az első helyre ugrott az Amazon lejátszási listáján, az iTuneson pedig a másodikra. További áldozatokról is érkezett jelentés. Ezek közé tartozik a nálunk Angolkák néven futó sitcom-sorozat, valamint a, lássuk be, ellenállhatatlanul vicces Waczak szálló egyik epizódja, szintén „rasszista felhangok” miatt. Utóbbi ugyancsak visszatérhet valamikor a nézők elé, természetesen szintén magyarázatokkal ellátva, bár addigra az is kívülről fújja majd, aki eddig egy részt sem látott belőle.

Szóval az van, hogy nagy a baj, és nem látszik a vége. A tapasztalat viszont általában egy jó kis megkövezés a szomszéd faluban vagy egy zenés-táncos könyvégetés. És történjen bármilyen színben, az eredője az a fajta sötétség, amivel Márai szerint nem lehet mit kezdeni. Csak mondom, és vessenek a mókusok elé (hopp és bocs, ez Woody Allen volt, de már őt is elkaszálták), vagy dobjanak Kolumbusz lovas szobra után, ha a túltolt píszí elszabadul, Winnetoutól Tarantinóig mindenki megy a levesbe. Mindenesetre halál Rémusz bácsira, aztán majd csak lesz valahogy!