Ebben az évben egy ismeretlen, nehezen beazonosítható ellenség, a Covid–19 megmutatta az életünk törékenységét. A magyar állam megalapításának, csodaszerű fennmaradásának ünnepén elmaradtak a hagyományos rendezvények. Nem volt tűzijáték, sem látványos tömegrendezvények. Nagyon sokan úgy érzik, hogy a fenyegető kór elrontotta a nyaralást, elvette a felhőtlen szórakozás lehetőségét, örömét. Ez persze így is van, de egyben megmutatta azt is, hogy a világ, amelyben élünk, nem eleve elrendeltetett.
Nem garantálja nekünk senki, hogy a béke, családunk biztonsága, egészsége biztosítva van, ha nem is örökre, de hosszú évekre.
Ezt nem tudja garantálni senki, de ha felkészülünk a fenyegetésre, ha számítunk a közelgő viharokra, akkor sokkal nagyobb eséllyel élhetjük túl a bajt. Ezt is példázza a magyar állam története, ezt is ünnepeljük augusztus 20-án. A szokásos rendezvények elmaradása ellenére is van okunk az örömre, büszkeségre. Az ország, amelyet száz éve lassú, fájdalmas agóniára ítéltek, ma újra fejlődik, gyarapodik. Szinte minden területen tapasztalható az előrelépés. Gazdaság, demográfia, egészségügy, családok erősödése.
Ennek a fejlődésnek kiemelt, ha nem a legfontosabb garanciája, az ország biztonsága. Mert nem csak a koronavírus fenyeget bennünket. Az illegális migráció okozta biztonsági kockázatokról már sokan és sokat írtunk. Ám a zsidó-keresztény kultúrát fenyegető iszlám radikalizmuson, terrortámadásokon túl más jelenségek is aggasztók.
Határaink közvetlen és tágabb környezetében államok destabilizálódnak és kerülnek olyan kaotikus helyzetbe, aminek a kimenetele megjósolhatatlan. Ukrajna irányíthatatlan kompként vergődik kelet és nyugat között. Területi integritása megbomlott, az ország vezetésének szuverenitása megkérdőjeleződött. A lakosság eddig sem magas életszínvonala zuhan. Ezt ellensúlyozandó a nacionalista kártyát húzták elő, amivel jól lakni nem lehet, de a haragot időlegesen átirányítani igen. Most a magyar kisebbséget támadják.
A választások utáni Belarusz helyzete hasonló. Nagyhatalmak néznek farkasszemet fölötte. A mostani választás eredménye igazából nem is számít. Csupán ürügy, alkalom arra, hogy a máshol már bevált eszközöket, módszereket bevessék. Ez a XXI. század hibrid háborújának csupán egy újabb frontvonala. Libanonban egy eddig ismeretlen okból felrobbant ammónium-nitrát-raktár okozta sokk teremtette meg a lehetőséget, az indokot. A bejrúti robbanás tragédiája után történtek forgatókönyvének lapjai szintén ismerősnek tűnnek. Akkor elzavarni a kormányt, sőt az egész politikai elitet, amikor százezrek váltak hajléktalanná, egészen biztosan nem az emberek érdekeit szolgálja. Az egyébként is gyenge, vallási, faji és politikai alapon végletesen megosztott Libanon a káosz és anarchia előszobájában áll. Ami az egész Közel-Kelet biztonságára végzetes lehet, újabb milliók elindulását generálhatja Európa felé. Az Egyesült Államokban kirobbant, kirobbantott fekete (BLM) és szélsőbaloldali (Antifa) mozgalom végeredménye is megjósolhatatlan. Ahogy a novemberi elnökválasztás lebonyolítását, sőt kimenetelét is érdemben befolyásolhatja. Ezek nyugat-európai párhuzamait sem nehéz megtalálni.
