Megér néhány lájkot hazánk biztonsága

Ha felkészülünk a fenyegetésre, akkor sokkal nagyobb eséllyel élhetjük túl a bajt.

Budapest, 2020. augusztus 20. Áder János köztársasági elnök érkezik katonai tiszteletadás mellett az államalapító Szent István király ünnepe alkalmából tartott díszünnepségre és tisztavatásra az Országház elõtt, a Kossuth Lajos téren 2020. augusztus 20-án. Az államfõ mögött Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Ebben az évben egy ismeretlen, nehezen beazonosítható ellenség, a Covid–19 megmutatta az életünk törékenységét. A magyar állam megalapításának, csodaszerű fennmaradásának ünnepén elmaradtak a hagyományos rendezvények. Nem volt tűzijáték, sem látványos tömegrendezvények. Nagyon sokan úgy érzik, hogy a fenyegető kór elrontotta a nyaralást, elvette a felhőtlen szórakozás lehetőségét, örömét. Ez persze így is van, de egyben megmutatta azt is, hogy a világ, amelyben élünk, nem eleve elrendeltetett.

Nem garantálja nekünk senki, hogy a béke, családunk biztonsága, egészsége biztosítva van, ha nem is örökre, de hosszú évekre.

Ezt nem tudja garantálni senki, de ha felkészülünk a fenyegetésre, ha számítunk a közelgő viharokra, akkor sokkal nagyobb eséllyel élhetjük túl a bajt. Ezt is példázza a magyar állam története, ezt is ünnepeljük augusztus 20-án. A szokásos rendezvények elmaradása ellenére is van okunk az örömre, büszkeségre. Az ország, amelyet száz éve lassú, fájdalmas agóniára ítéltek, ma újra fejlődik, gyarapodik. Szinte minden területen tapasztalható az előrelépés. Gazdaság, demográfia, egészségügy, családok erősödése.

Ennek a fejlődésnek kiemelt, ha nem a legfontosabb garanciája, az ország biztonsága. Mert nem csak a koronavírus fenyeget bennünket. Az illegális migráció okozta biztonsági kockázatokról már sokan és sokat írtunk. Ám a zsidó-keresztény kultúrát fenyegető iszlám radikalizmuson, terrortámadásokon túl más jelenségek is aggasztók.

Határaink közvetlen és tágabb környezetében államok de­stabilizálódnak és kerülnek olyan kaotikus helyzetbe, aminek a kimenetele megjósolhatatlan. Ukrajna irányíthatatlan kompként vergődik kelet és nyugat között. Területi integritása megbomlott, az ország vezetésének szuverenitása megkérdőjeleződött. A lakosság eddig sem magas életszínvonala zuhan. Ezt ellensúlyozandó a nacionalista kártyát húzták elő, amivel jól lakni nem lehet, de a haragot időlegesen átirányítani igen. Most a magyar kisebbséget támadják.

A választások utáni Belarusz helyzete hasonló. Nagyhatalmak néznek farkasszemet fölötte. A mostani választás eredménye igazából nem is számít. Csupán ürügy, alkalom arra, hogy a máshol már bevált eszközöket, módszereket bevessék. Ez a XXI. század hibrid háborújának csupán egy újabb frontvonala. Libanonban egy eddig ismeretlen okból felrobbant ammónium-nitrát-raktár okozta sokk teremtette meg a lehetőséget, az indokot. A bejrúti robbanás tragédiája után történtek forgatókönyvének lapjai szintén ismerősnek tűnnek. Akkor elzavarni a kormányt, sőt az egész politikai elitet, amikor százezrek váltak hajléktalanná, egészen biztosan nem az emberek érdekeit szolgálja. Az egyébként is gyenge, vallási, faji és politikai alapon végletesen megosztott Libanon a káosz és anarchia előszobájában áll. Ami az egész Közel-Kelet biztonságára végzetes lehet, újabb milliók elindulását generálhatja Európa felé. Az Egyesült Államokban kirobbant, kirobbantott fekete (BLM) és szélsőbaloldali (Antifa) mozgalom végeredménye is megjósolhatatlan. Ahogy a novemberi elnökválasztás lebonyolítását, sőt kimenetelét is érdemben befolyásolhatja. Ezek nyugat-európai párhuzamait sem nehéz megtalálni.

Vagyis, az országunkat is érintő biztonsági kihívások száma és fenyegetése egyértelműen növekszik. S akkor még nem beszéltünk a globális felmelegedésről, a vízhiányról, környezetvédelmi problémák soráról. Egyébként szembeötlő, hogy jelenleg ezek mintha lekerültek volna a napirendről.

Ebben a fenyegetésektől, kockázatoktól terhes világban valóban a béke szigete Magyarország. De ahhoz, hogy ez így is maradjon, tenni kell. Ennek egyik igen fontos eleme, a közrend, a közbiztonság, a honvédelem megerősítése, fejlesztése. Mert augusztus 20-án azt is ünnepeljük, hogy a magyar államiság több mint ezer éve megmaradt. Márpedig történelmünk során a saját keserű példáinkon megtanulhattuk, hogy akkor került igazán veszélybe az ország, sőt a nemzet megmaradása, amikor gyenge volt az állam, fegyveres erői nem voltak elegendők a haza szuverenitásának megőrzéséhez.

Ennek tükrében érdemes áttekinteni mit tett az elmúlt tíz esztendő során a magyar kormány. Látható, hogy egy tudatos, rendszerben gondolkodó építkezés folyik. A magyar honvédség újjáépítése ennek egyik, de kétségtelenül leglátványosabb eleme. Az ország függetlenségének garantálására, mind létszámában, mind fegyverzetében alkalmatlan, morálisan is elgyengült hadsereget vett át 2010-ben az Orbán-kormány. Az elmúlt évek során sikerült létszámát jelentősen megemelni. Fegyverzete, felszerelése a szemünk láttára válik alkalmassá a XXI. század új kihívásainak a kezelésére. Mert a Zrínyi 2026 program rendszerben gondolkodik, és ráadásul már nem fogadja el a múlt század technikáját. A legmodernebb kézifegyverek, ­NATO-kompatibilis lőszerek saját gyártásban (!) kerülnek a katonáink kezébe. Ahogy újra van magyar tüzérség, harckocsik, helikopterek, légvédelmi rendszerek, önálló légi szállítókapacitás. Az új eszközöket, fegyvereket hosszan lehetne sorolni. Emellett legalább ilyen fontos az oktatás-képzés megreformálása, a területvédelmi rendszer kiépítése, honvédelmi sportközpontok építése, a tartalékosrendszer újjáélesztése.

Az elmúlt évek, hónapok történéseinek mindenki számára egyértelművé kell tenniük, hogy a biztonság érték, talán az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Ezért a fegyveres és rendvédelmi testületekre úgy kell tekinteni, mint a biztonságunk letéteményeseire. A katonára, a rendőrre, a titkosszolgálati szakemberre szükség van, a rájuk költött pénz nem felesleges kiadás. Milyen jó lenne, ha legalább ebben a kérdésben sikerülne konszenzusra jutniuk a magyar politikai pártoknak. Ha senki nem gondolná komolyan, hogy a honvédségre költött minden forint felesleges pénzkidobás. Ha mindenki átgondolná, hogy megér-e néhány lájkot hazánk biztonsága. Ennek a fura augusztus 20-nak az apropóján talán lesz idő ezen is elmélkedni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója