A billegő államokban zárul az olló

Az identitáspolitika háttérbe szorult, a demokraták kezében egy adu van: a koronavírus és annak kezelése.

Shanksville, 2020. szeptember 11. Donald Trump amerikai elnök a hűségeskü szövegét mondja az Egyesült Államok elleni repülőgépes terrortámadások 19. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a pennsylvaniai Shanksville-ben 2020. szeptember 11-én. Ebben a városban, lakott területen kívül zuhant le a United amerikai légitársaság 93-as járatának repülőgépe, amelyet géprablók kerítettek hatalmukba. MTI/AP/Alex Brandon Fotó: Alex Brandon

Vagyis az elnök előtt álló egyik legfontosabb teendő a beígért munkahelyvédelem volt. S bár gyakran elhangzik az ellenkezője – tény az is, hogy az elnök által eredetileg elképzeltnél lassabban –, de ez a folyamat elkezdődött. Elég arra gondolnunk, hogy két billegő államban, Michiganben és Pennsylvaniában jelentős számú munkahely keletkezett, maradt meg vagy menekült meg a Mexikóba költözéstől a Trump-adminisztráció lépéseinek köszönhetően. Igaz ez akkor is, hogyha ezek az államok az új munkahelyek tekintetében a középmezőnyben helyezkednek el. A koronavírus-válság gazdasági hatásaival összefüggésben azonban több mint húszmillió amerikai veszítette el az állását, ezt pedig a demokrata kampány igyekezett úgy bemutatni, hogy az elnök első három évének gazdasági lépé­seit mintegy zárójelbe tette.

Ráadásul itt van a koronavírus miatt előtérbe kerülő tömeges levélszavazás ügye. Minden állam maga szabályozza ugyan a levélszavazás menetét, ám számos helyen – köztük a demokrata fellegváraknak számító Kalifornia, Washington és Oregon – valamennyi regisztrált szavazónak automatikusan ki is küldik a választólapot. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a választáskor elfogadható – akár fénykép nélküli – igazolványok listája államonként változik (sőt van, ahol elegendő egy nyilatkozatot kitölteni), képet kapunk a levél- vagy épp a kettős szavazás veszélyeiről. Nem véletlenül emelte ki Mike Reed, a Republikánus Nemzeti Bizottság szóvivője, hogy a demokraták a tömeges levélszavazás erőltetésével a csalás és a káosz lehetőségét emelik be a választási folyamatba. Különösen fontos ez a csatatér azokban az államokban, ahol nagyságrendekkel több demokrata szimpatizáns kért szavazólapot, mint republikánus. Ez az arány háromszoros például Pennsylvania államban, amelyet négy évvel ezelőtt Trump mindössze 44 ezer szavazattal nyert el, de a jelenlegi elnök számára elsődleges prioritást élvező Florida esetében is 700 ezerrel több demokrata kért lehetőséget levélszavazásra, mint republikánus. A tömeges levélszavazás talán a legerősebb ellenszél, amellyel Trump elnöknek jelenleg meg kell birkóznia, hisz a Republikánus Párt támogatói jóval kevésbé nyitottak rá, mint a demokraták, s jóval bizalmatlanabbak is vele szemben.

Mindeközben azonban a gazdasági sikerekre építő Trump-kampány is új lendületet vehet: a gazdaság újra életjeleket mutat, noha a törvényhozás két háza látványosan képtelen megegyezni egy újabb gazdasági mentőcsomagról (nem is legfőképp az összeg, hanem annak elosztása miatt). Talán már nem is akar, hiszen a színfalak mögött mindenki a választás utáni tiszta helyzetre vár. Miközben pedig ­Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata és Mitch ­McConnell, a szenátus republikánus vezetője egymást vádolja a sikertelenségért, Trump – elődeihez hasonlóan – az elnöki rendeletek intézménye felé fordult. A kongresszus inkompetenciája mellett saját kompetenciáit is nyilvánvalóan igyekezett demonstrálni ezekkel, hiszen olyan döntéseket hozott meg, mint a diákhitelek felfüggesztése vagy a munkanélküli-segély időtartamának meghosszabbítása. Az ország már eddig is több mint 2400 milliárd dollárt költött a védekezésre, és a kieső bevételek ezt az összeget tovább növelik. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai eközben optimizmusra okot adó számokat mutatnak: a munkanélküliségi ráta 2020. áprilisi 14,7 százalékról augusztusra 8,4 százalékra esett vissza.

Hogy Stef Feldman gondolata mennyire volt elhamarkodott, talán csak novemberben derül ki. Jelenleg szinte minden kutatás Biden győzelmét mutatja, tanulságos azonban, hogy a billegő államokban zárul az olló. Ha pedig az identitáspolitikához hasonlóan a gazdaságpolitikai kampány sem váltja be a hozzáfűzött reményeket, a demokraták súlyos árat fizethetnek az el nem végzett politikai munkáért. Ha pedig még mindig azt hinnénk, hogy a faji zavargások közepette lefutott választásról beszélünk, emlékezzünk 1967 hosszú, forró nyarára…

A szerző a Nézőpont Intézet elemzője