Lenin Amerikában

Ma, nemes egyszerűséggel ugyanazt látjuk Amerika ut­cáin, amit 100 éve lehetett tapasztalni a cári Oroszországban.

Forrás: Mandiner

Ma, nemes egyszerűséggel ugyanazt látjuk Amerika utcáin, amit száz éve lehetett tapasztalni a cári Oroszországban. A látszólag értelmetlen, mindent tagadó lázadókat, az utcai rombolást, az önkéntes agitátorok erőszakos aktivitását, akik most „színes” mondókával kívánják lerombolni a normális világot. Tagadva a törvényes rendet, az Egyesült Államok elnökének lemondását követelik, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Donald Trump elnök szabad választás útján került a Fehér Házba.

Az, hogy Lenin porhüvelye útra fog kelni, mintegy kifeszített forradalmi zászlóként a szabadnak hitt világ felé, még akkor sem sejlett fel, amikor Németországban Karl Marx szobrát avatták a közelmúltban, politikusok jelenlétében. Arról a Marxról van szó, aki Lenin elméleti harcostársa volt a szocializmus eszméinek terjesztésében. Utólag persze az események nagyon könnyen összerakhatók és kristálytiszta ívet követnek. Mondhatjuk: a színészek változnak, a darab marad. De mi van akkor, ha a régi szereplők – még ha csak szoborként vagy mumifikálva is – jönnek vissza?

Egy újszülöttnek minden vicc új! A régi célok, például a nemzetek nélküli világ – melyet egy világkormány irányítana – ma is napirenden van, talán hangsúlyosabban, mint valaha. Nem szabad legyinteni olyankor, ha az emberek tömegeit ostoba, kijátszható fajankónak nézik. Mert a pumpa – vérnyomás – a kritikus magasságba törve átszakíthatja a tűrőképesség gátjait. A forradalmi vérnyomás ember ember elleni ütközetet válthat ki. Sokszor kipróbált politikai rögeszmék ezek arra, hogy a pénztőke maximalizálni tudja saját jövőképét.

Világforradalom vagy XXI. századi Egyesült Világ. Nincs különbség, ha a célt és a folyamatok mozgatórugóit vizsgáljuk. Ugyanazok az eredő és ízléstelenül hasonló módszerek. Szegény Lenint pedig azért vásárolják meg az antidemokratikusnak kikiáltott Oroszországtól, hogy segítsék a demokrácia fejlődését az Egyesült Államokban? Az ő múltjával és a megismert politikai gyakorlatával? A jobb sorsra érdemes emberiség – és különösen XXI. századi ifjúságunk – legújabb kori bekerítése folyik profin felépített NGO-rendszerek világhálójával. A kiépült hálózatok taktikai sikereit már bizonyította a globális lépték és annak lehetősége, hatékonysága.

Úgy tűnik, Lenin utaztatása nem repülővel, hanem – Euró­pán keresztül hagyományos harci szekérrel vagy hordszékkel – gyalogosan történik. Mi más lehet a magyarázata annak, hogy kontinensünkön zavargások színesítik a forradalomra a legkevésbé sem vágyó polgárok életét? Stockholmban sorozatos robbantások harci zaja töri meg észak csöndjét. Németország a totális polgárháború szélére sodródott az egyre szélsőségesebb politikai retorikák miatt. Olaszország Görögországgal egyetemben képtelen megállítani a végeláthatatlan tömegben érkező illegális bevándorlókat szállító, a törvényeket figyelmen kívül hagyó NGO-hajókat. Hazánkban egyelőre a bármilyen szerepre kész SZFE-hallgatók ásták ki a csatabárdot a hatalommal szemben, bár hírlik, hogy más egyetemek hallgatói is készülnek erre. Általánosságban is jellemző a lenini hagyományok folytatóira, hogy a fiatal, ütközetre vágyó embereket konspirált pozícióból hergelik idős, tapasztalt felbujtók.

Joggal tarthatunk attól, hogy ha a szocialista forradalmak szimbóluma megérkezik is amerikai végállomására, senki sem sóhajthat fel, hisz az életre keltett eszméinek forgószele sajnos még sokáig velünk marad.

A szerző titkosszolgálati szakértő