A Demokrata Párt elfojtotta volna az amerikai feketék szólásszabadságát

A „chicagói hetek” tárgyalása szinte egész Amerikát foglalkoztatta az 1960-as évek végén.

Feketék és fehérek közösen gyászolják a dallasi áldozatokat Fotó: Reuters

A törvényről szóló döntést nagyban befolyásolta Martin ­Luther King baptista tiszteletes, polgárjogi harcos és politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyiségének egy héttel korábban bekövetkezett tragikus halála (meggyilkolása).

A képviselőházban a végső szavazás 327:93 arányú eredményt hozott (161:25-ös igen-nem arányt a képviselőházi republikánus képviselőcsoportban és 166:67-es igen-nem arányt a Ház demokrata képviselőcsoportjában). Összesen tizenkét olyan képviselő volt, aki tartózkodó szavazatot adott le. A szenátusi zárószavazás 71:20 arányú volt (29:3 a republikánusoknál és 42:17 a demokrata szenátoroknál), öt tartózkodó szavazat mellett.

A demokrata párti elnök idején elfogadott szabályozás fonák jellege arra is rámutat, hogy mennyire féltek akkoriban a kormányzó baloldali erők a fekete mozgalmaktól. Bár a demokraták korifeusai a saját beszédeikben, nyilatkozataikban többnyire az erőszakmentességet hirdették, a politikai szabadságjogokkal kapcsolatos – általában épp feketék által gyakorolt – szólásjogot aktuális céljaik elérése érdekében, szükség esetén hagyták elnyomni, s a megmozdulások – vádemelésekkel is erősített – elfojtásának módszeréhez is könnyen nyúltak az igazságszolgáltatáson keresztül. Így egyáltalán nem zárható ki, hogy e mögött súlyos politikai háttérakarat is lehetett, az viszont történelmi tény, hogy 1968 novembere az akkori republikánus elnökjelölt, Richard Nixon győzelmét hozta az amerikai elnökválasztáson.

A sors iróniája, hogy 2017-ben, a charlottesville-i események nyomán ezt a jogszabályt alkalmazták a Rise Above Movement (RAM) több tagjával szemben, s két évvel később egy kalifor­niai szövetségi bíró ejtette a vádakat a három érintettel szemben, döntésében pedig a szabályozást alkotmányellenesnek mondta ki a szólásszabadság megsértése miatt.

Végül ez év elején a richmondi székhelyű 4. amerikai körzeti fellebbviteli bíróság kimondta, hogy a törvény egyes részei sértik az első amerikai alkotmánykiegészítés szólásszabadságra vonatkozó záradékát. A bíróság ezért érvénytelenítette a törvény azon obskúrus részeit, amelyek a zavargásokat „ösztönző” vagy „előmozdító” beszédmódra, valamint a másokat zavargásra „felszólító” vagy pusztán az erőszak támogatásával járó beszédmódra vonatkoztak. Ez lényeges lépésnek számít a szólásszabadság ’68-as polgárjogi szabályozásának revíziója szempontjából.

A szerző alkotmányjogász