November 20-án volt negyvenöt éve, hogy elhunyt Francisco Franco tábornok, Spanyolország kérlelhetetlenül antikommunista vezetője, az egyetlen nyugati államférfi, aki fegyveres segítséget akart nyújtani 1956-ban a szabadságáért harcoló Magyarországnak.
A gallegó nemesi haditengerész-dinasztia sarjaként 1892. december 4-én El Ferrolban született Franco nem készült politikusnak, kényszerűnek nevezhető közéleti szerepvállalása előtt fényes katonai pályát futott be: 23 évesen az akkori spanyol hadsereg legfiatalabb századosa lett, harmincévesen, 1922-ben a marokkói spanyol idegenlégió parancsnokává nevezték ki, négy évvel később, az észak-afrikai spanyol felségterületen lezajlott harcok elültével tábornoki rendfokozatban a zaragozai főtisztképző akadémia vezetője lett. Pályája 1934-ben ért össze először a politikával, az egyre fenyegetőbb kommunista felforgatás elleni küzdelem során Franco tábornok parancsnoksága alatt a spanyol idegenlégió sikerrel verte le az asztúriai vörös lázongást.
Ám az ibériai ország megállíthatatlanul zuhant a teljes anarchiába. Az 1936-os választáson a kommunistákat, anarchistákat, szociáldemokratákat és liberálisokat tömörítő, vérre szomjazó Népfront győzött, és ezzel elszabadult a pokol. Largo Caballero, a kommunisták egyik vezére nyíltan kijelentette: „El vagyunk tökélve, hogy Spanyolországban ugyanazt tesszük, mint ami Oroszországban történt. […] Halál a rendőrökre, a bírókra és a papokra!” A baloldali lapok a törvénytiprás és az erőszak jogosságáról, megtorlásról harsogtak. Templomok és kolostorok felgyújtása, papok keresztre feszítése, apácák megkínzása és megbecstelenítése, a konzervatív, keresztény jobboldal vezető személyiségei elleni merényletek jelezték, hogy a korabeli spanyolországi vörös moslékkoalíció valóban nem riad vissza a legvéresebb terrortól sem.
Franco tábornok a hadsereg sok más hazafias elkötelezettségű tisztjéhez hasonlóan fokozódó aggodalommal szemlélte az összeomlással fenyegető őrületet. Amikor a meggyőződéses antikommunista monarchista képviselőt, José Calvo Sotelót a népfrontos kormány milicistái megölték, majd az antikommunista demonstrációvá nőtt temetésén részt vevő sok-sok ezer fegyvertelen megemlékezőre tüzet nyitottak a vörös terrorrendszer pribékjei, végleg betelt a pohár. Franco csapatai élén megindult Marokkóból, partra szállt Spanyolországban és hazája védelmében a hadsereg, az egyház, a monarchista frakciók, valamint az akkor befolyásos falangista mozgalom támogatásával szembeszállt a vérgőzös bolsevizmussal.