Nem, nem arról akarok írni, mikor lépünk ki végre az Európai Unióból. Éppen ellenkezőleg. Arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy miért kell minden eddiginél jobban figyelnünk és vigyáznunk az Európai Unióra. Ha úgy tetszik: Brüsszelre.
Mindenkinek érdemes elgondolkodnia azon, mit is jelent neki a fogalom: Brüsszel. Attól tartok, mindenkinek mást. Mármint a mögöttes tartalmat illetően. Addig ugyanis egyetértünk, Brüsszel Belgium fővárosa. Ám ezzel kész is. Minden más nehezen megfogható, mögöttes tartalom és jelentés csupa homály, ellentmondás, vita, veszekedés. Főként azért, mert miközben a nagy többségnek halvány fogalma sincs, hogy valójában mit takar Brüsszel – azaz hogyan működik az Európai Unió –, sokan vannak, akik ezzel a tájékozatlansággal alaposan visszaélnek.
A téma nem egyszerű, ezért kettéválasztjuk. Előrevesszük az izgalmasabb részt, vagyis hogy miért alakult ki és hogyan sűrűsödik egyre a köd. A második részben pedig konkrét példákkal igyekszünk eloszlatni a homályt, vagyis megpróbáljuk minél rövidebben és érthetőbben megvilágítani, hogyan működnek, mire jogosultak az Európai Unió főbb intézményei. A feladat nem könnyű, mert az EU történelme immár tekintélyes, szerződései szerteágazók, szabályrendszerei bonyolultak – éppen ezért könnyű ködösíteni. De hiszünk a mondásban: aki nem tudja száz mondatban elmondani, mit akar, az nem tudja, mit akar. A cél az, hogy azok a választók, akik nem indulatból vagy érdekből, hanem tudatosan szeretnének választani, kapjanak némi támpontot az elkövetkező, várhatóan a nyugodtan ijesztőnek jósolható másfél évre, ami még hátravan 2022-ig.
A magam részéről vállaltan kormánypárti patkány (á la Bangóné Borbély Ildikó), sőt akár tanulatlan vidéki tapló vagyok (á la Lengyel László). Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy kifejezzem rosszallásomat a kommunikáció által is gyakran használt, általánosan elítélő „Brüsszel” és „brüsszeli bürokraták” hangzatú érvelésekkel szemben. Amikor a brüsszeli bürokraták között dolgoztam, ezt úgy neveztük: blame game. Magyarul: vádaskodó játék. Ebben a társasjátékban gyakorlatilag minden tagállam minden kormánya részt vesz. Vagyis minden, ami rossz, az Brüsszelből jön, ami pedig jó, az persze az adott kormány érdeme. Ez bizonyos fokig érthető, kormánytagként ugyan ki nem tenne így – ennél rosszabbat tehát nem is feltételezek a kormányunkról. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a blame game-mel óvatosabban kellene bánni.