Egymás, hálás, miegymás

Az egymás, az egymásért hatalmas erő. Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Na, akkor hajrá. A másik kulcsszó, ami felbukkant, a hálás.

Forrás: PIXABAY

Mielőtt rátérnénk a fenti szavak kibontására, állapítsuk meg örömmel, hogy a jászkeszeg lett az idei év magyarországi hala. Már jó ideje ez az egyik legjobb év eleji játék. A Magyar Haltani Társaság meghirdeti az internetes közönségszavazást, a közönség pedig szavaz. 2021-ben az ősi vonásokat is felvonultató és az utóbbi időkben sajnálatosan gyérülő angolna, valamint a vidám nevű, főként hegyvidéki patakokban felbukkanó aprócska fürge cselle is indult a megméretésen, ám végül a folyóink alföldi szakaszait preferáló jászkeszeg lett a befutó.

Pontyféle, alsó úszói vöröses színűek, így aztán vörösszárnyú keszegnek, esetleg bodorkának is gondolhatná az ember, de nem az. Herman Ottó még ónos jásznak nevezte, április közepétől május végéig tilos zargatni, élvezeti értéke magas, de fogyasztása kizárólag türelmes embereknek ajánlott.

Ez van a halakkal, ám idén már velünk van az év szava is, a közmédia választotta meg, első alkalommal, a hagyományteremtés nem titkolt szándékával. Pontosabban az MTVA felkérésére, az anyanyelvi kultúra ápolására létrehozott Montágh Testület tagjai hozták meg a döntést, mely szerint az év szava az egymás. Alighanem jól döntöttek. Mindenképpen, de a mögöttünk álló év tükrében és a 2021-es sejtéseknek megfelelően különösképpen. Aktualitása örök, ám mostanság különösen időszerű. Az egymás az egyetlen kölcsönös névmásunk.

Kölcsönös. A XIV. század óta része a magyar nyelvnek, és a szeretet és a segítőkészség mellett a felelősségről is szól. Bordi András, a Montágh Testület beszédtanára többek között így indokolt: ne feledjük, hogy emberek egymásnak ajánlották fel a vérplazmájukat azért, hogy számukra idegen családokban a beteg és egészséges családtagok megmaradjanak egymásnak. Úgy gondolom, soha nem volt ennyire időszerű ez a szó, mint most.

Nos, így valahogy. Az egymás, az egymásért hatalmas erő. Egyszer volt, hol nem volt, amikor így zártuk a régóta várt egymásra találásokat: és hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Na, akkor hajrá. A másik kulcsszó, ami felbukkant, a hálás. Ez mondjuk nekem személyesen nem különösebben nagy nóvum, ebben a rituáléban élek, a reggeli hálaadás és az esti köszönetnyilvánítás között, már jó ideje.

Ha viszont mindez a politika szintjére kerül, az több mint biztató. Márpedig a magyar államfő oda helyezte, amennyiben újévi köszöntőbeszédében azt javasolta a magyaroknak, hogy a hagyományos, ilyenkor megszokott fogadkozások helyett „most tegyünk egyetlen komoly elhatározást”. Méghozzá azt, hogy 2021-ben „hálásak leszünk az életekért, amiket megmenthettünk” és az „egymást segítő megható pillanatokért”.

Hopp, egy egymás! És ez volt az a pillanat, amikor a haza ivarérett férfilakosságának jelentős része megpróbálta legalább néhány másodpercre levenni a szemét Weisz Fanniról. Mert Áder János ezekben a járványos időkben nem nagyon tülekedett, hogy kifejtse a véleményét az igencsak szokatlan helyzetről. Ami nem is feltétlenül akkora nagy baj, attól, hogy valaki a köztársaság elnöke, még nem szükséges a csapból is előbukkannia, mint valami közléskényszeres celebnek. Amúgy is megfontolt ember hírében áll, aki aligha ijedne meg mondjuk egy jászkeszegtől, annak sem élő, sem holt állapotában.

Így aztán az államfő meghozta a lehető legjobb döntést, és a nemzethez intézett újévi beszédében bármiféle aktuálpolitikai vacakolás helyett felhívta szíves figyelmünket arra, hogy merjünk hálásak lenni, valamint megköszönte a legtökösebb magyaroknak, hogy nem dőlt össze a haza. Nagy vonalakban például így: „kórházainkban ezekben a pillanatokban is heroikus küzdelem zajlik” […]„Meghálálhatjuk ezt valaha is nekik? Meghálálható-e a végtelen műszak?” Vagy éppen így:„legyünk hálásak a földeken és a gyárakban dolgozóknak, az eladóknak, a szállítóknak, a rend őrzőinek, mert miattuk működött és működik az ország”.

És természetesen a tudósoknak, a tanároknak, mindenkinek, majd egy kéréssel folytatta: „Legyen most kevesebb a kérdés és több az elfogadás, kevesebb a kétely és több a bizalom.”

Nem volt ez különösebben bonyolult beszéd, sőt. Ajánlásnak nevezném inkább, a végén Pál apostol idevágó szavaival. „Becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, éljetek egymással békességben, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez, törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenért adjatok hálát.”

Hú, mennyi egymás, egymás hegyén-hátán.