Amikor az embernek gyereke lesz és szülővé válik, akkor – jó esetben – szinte minden megváltozik az életében. Elkezdi más szemmel nézni az őt körülvevő világot. Addig például nem tűnt fel neki, hogy a lakóhelyén milyen gyerekeknek szóló szolgáltatások vannak. Vagy nincsenek. Mert bizony a hiányuk nagyon feltűnő a szülők számára. A családok többségében mindkét szülő dolgozik, így a szolgáltatások közelsége kiemelten fontos szempont. Az egyedülálló szülőknek még inkább az.
Ebben tud segíteni az önkormányzat, ha akar, és éppen nem egy pártpolitikai megfontolás a jelentősebb, mint a településén élő gyerekek boldogulása, fejlődése. Ennek a negatív példáját láthatjuk a DK-s vezetésű Erzsébetváros és a Freeszfe Egyesület ügyében. A DK most behúzza magának az egyetemfoglaló „hősök” marketingértékét, cserébe simán kisöpörnek egy hatszáz gyermeket oktató zeneiskolát a nekik felújított épületből. A Freeszfe Egyesület szolidaritásáról biztosítja a kisemmizett iskolát, amelyik évek óta várt arra, hogy boldogan birtokba vegye a nekik szánt helyiségeket, majd az ifjú „demokraták” zokszó nélkül átvették a kulcsokat attól a politikustól, akinek pártja a korrupció, a kisemberek kisemmizése és a rendőri erőszak szimbóluma.
Ez nem igazán zavarja azokat, akik heteken keresztül teátrális módon kürtölték tele a nyilvánosságot a hatalom elleni fellépés szlogenjeivel. Kaptak egy épületet a helyi hatalomtól, amelynek a felújításához a munkát és a forrásokat az előző, fideszes városvezetés teremtette elő azért, hogy a kerületben lakó gyerekek színvonalas módon részesüljenek zenei képzésben. „Nosza, ezt is foglaljuk el! Majd megoldják valahogy, nem a mi bajunk.” Most ezek az új szlogenek a Freeszfe tájékán. Kíváncsi vagyok, hogy mit tennének akkor, ha a zeneiskola szállná meg az épületüket tiltakozásul.
Amúgy mit nyújt cserébe a Freeszfe a kerületi gyerekeknek az elorozott épületért? Nyilván semmit, hiszen a kínálatukban nincs olyasmi, amit jelentős létszámban használni tudnának a helyiek. Maximum azzal érvelhetnek, hogy a tevékenységük szellemiségét adják mintaként a következő generációknak. A „hősies” kiállásuk történetét, ami úgy szól, hogy azért foglalták el az egyetem épületét, mert az új vezetés biztosította őket és tanáraikat, hogy zavartalanul folytathatják az addigi oktatást. Igen, nem tetszett félreolvasni, tényleg azért lázadtak fel, mert Vidnyánszky Attila garantálta nekik, hogy nem lesz változás a képzésükben, ha nem akarják, hanem új, kibővített képzés indul el, amely őket nem érinti.
