A HVG megint manipulált

Bizonyíthatóan nem a rasszizmus az amerikai társadalmi problémák végső oka.

Washington, 2020. június 23. Rendõrök és tüntetõk dulakodnak, miután a tiltakozók le akarták dönteni Andrew Jackson volt amerikai elnök lovas szobrát a washingtoni Lafayette Parkban 2020. június 22-én. Az amerikai George Floyd május 25-i halála után kirobbant, világszerte tartó tüntetéssorozat egyik meghatározó eleme a köztéri szobrok ledöntése, megrongálása vagy elszállítása. A szobrok elleni akciók mutatják, hogy újra felizzott a vita a gyarmatosító és rabszolgatartó múlttal való szembenézésrõl. MTI/EPA/Michael Reynolds Fotó: Michael Reynolds Forrás: MTI/EPA

Konkrét-e az igazság, melyből csak egy van, aminek megtalálása nem okvetlenül könnyű és egyszerű, ám lehetséges, ha van hozzá elkötelezettség, kitartás és persze felkészültség? Vagy az igazság – posztmodernül mondva – kontextusfüggő: ahány ember, annyi nézőpont és igazság, mert nem létezik olyan kétségbevonhatatlan (objektív) mérce – maga az „objektív” fogalma sem létezik –, mely alapján bárkitől megtagadható volna „saját” igazsága? Egyetlen igazság tételezése még ennél is elfogadhatatlanabb.

Akik ezt teszik, azért teszik, mert megtehetik. Mert hatalmuk van azok felett, akikre rákényszerítik. A fehéreknek hatalmuk van a feketék felett, amit arra használnak, hogy rájuk kényszerítsék a „fehér igazságot”. A „fekete igazság” ugyanis más. Ám az igazságszolgáltatás mint állami feladatot ellátó intézményrendszer csak azon alapulhat, hogy az igazság konkrét. Az ítélkezés monopóliumával felruházott bíró előtt a vádló ügyész és a védő ügyvéd pró és kontra sorolja az érveket, azok alapján a bíró megállapítja a tényeket, majd ítéletet hoz. Csak egyetlen ítéletet hozhat. Nem valami posztmodern, de ezt tette működőképessé a maguk igazgatására államot szervező társadalmakat. Ezzel léptek túl a törzsiségen.

Csatlós Hanna, akinek neve a Heti Világgazdaság munkatársai között szerepel, Arra ébredt, hogy lelövik – egy éve ölték meg Breonna Taylort a rendőrök az otthonában címmel írt cikke március 13-án került fel a Hvg.hu-ra. E lapnak magam szinte a kezdetektől vásárlója, majd előfizetője voltam, interjút is készítettek velem és közölték néhány cikkemet. Az előző évtized közepén mondtam le, miután véglegesen tudatosult bennem, hogy nem azt kapom, amit évtizedekig, s ami most újólag igazolódott. Az írás felháborított, mást is (szokatlanul sok, 1482 kommentet fűztek hozzá), pedig nem igazán tért el attól, ahogy a kérdést a főáramú balos-progresszív sajtó tárgyalja.

Nem könnyű minősíteni. Melyik lenne a legtalálóbb: a lap és szerzője téved, hazudik, manipulál, ideologizál? Vagy valamiféle alantas – általa talán magasztosnak gondolt „magasabb” – szempont vezérelte?

Lássuk az egyes tényeket és ügyeket, és tartsuk szem előtt, hogy az igazság konkrét.

2012-ben a 17 éves fekete Trayvon Martint agyonlőtte egy önkéntes polgárőr, a fehér George Zimmerman, akit az esküdtszék az emberölés vádja alól felmentett, mert bizonyítva látta az önvédelmet. Bár Martin fegyvertelen volt, földre vitte és ott püfölte Zimmermant, véres fej- és orrsérülést okozva. „2014-ben egy fergusoni rendőr ellen még csak vádat sem emeltek, pedig hat lövéssel terítette le a menekülő, szintén fegyvertelen fiatalt, Michael Brownt.” A Missouri állambeli Ferguson városában a röviddel korábban bűncselekményt elkövető 18 éves fekete Michael Brown a rendőrautó ablakán behajolva próbálta megszerezni a fehér rendőrtiszt fegyverét, aki ezt megakadályozandó önvédelemből lelőtte. Az év november 24-én a vádesküdtszék úgy döntött, hogy nem emel vádat. 2015-ben, még az Obama-elnökség alatt az FBI saját vizsgálatot folytatott, s ugyanarra jutott, mint a helyi vizsgálat: nem igaz, hogy Brown a rendőrtisztnek engedelmeskedve, kezét feltéve felhagyott volna a próbálkozással. A perújrafelvételi próbálkozásokat véglegesen 2020-ben utasították el.

2020. március 13-án Kentucky állam legnagyobb városában, Louisville-ben a rendőrök kábítószert keresve (végül nem találva) behatoltak a 26 éves Breonna Taylor fekete nő házába. Lövöldözés tört ki. Az első lövést engedéllyel tartott fegyverével a nő barátja adta le, megsebesítve egy rendőrt, míg a rendőrök 36 lövést adtak le, ebből a nőt hat érte s meghalt. Az állam és a város, így a városi rendőrsége is demokrata vezetésű, míg az állam főügyésze – e tisztség választott – republikánus. Daniel Jay Cameron főügyész, aki az állam egész területére kiterjedő hatáskörrel az első fekete tisztviselő (és mint főügyész 1948 óta az első republikánus) szeptember 24-én bejelentette a vádesküdtszék (mely kollektív testület) javaslatával megegyező döntését.

A több hónapos nyomozás során feltárt adatok alapján nem látta megalapozottnak, hogy a három eljáró rendőrtiszt ellen gyilkosságért vádat emeljen. Csupán egyikük ellen emeltek vádat gondatlan veszélyeztetésért. (Pánikba esve nem célzott lövéseket adott le – a rendőr csak célzott lövéseket adhat le –, bár nem tett kárt senkiben, a halálos lövések nem ő fegyveréből származtak.) A vádesküdtszék bizonyítottnak látta, hogy a rendőrök önvédelemből, ezért jogosan lőttek, a nő barátja ellen gyilkossági kísérlet miatt emeltek vádat. A rendőröket később elbocsátották, ami nem volt más, mint behódolás a „közhangulatnak”.

A rendőrök a rájuk vonatkozó szabályok szerint jártak el, ám e szabályokat, illetve az akcióra küldésük szabályait felülvizsgálták és módosították. (Például betiltották a kopogtatás nélküli házkutatásokat.) Nem történt rendőri visszaélés, még kevésbé feketék elleni rasszista túlkapás. Ami történt, az egy tragikus rendőrszakmai malőr, amiért a város 12 millió dolláros kártérítést fizetett Breonna Taylor családjának.

Csatlós Hanna, illetve a HVG szerint „cinikus és álszent az a rendszer, amelyben Taylor halálának ügyét kezelik”.

Ez rágalom: Kentucky állam – történetesen fekete – főügyészének, illetve az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának rágalmazása.

2020. augusztus 23-án „Jacob Blake hátába eresztett közvetlen közelről hét golyót egy veterán rendőr, miután a férfi megpróbált az autójába ülni és elhajtani előle. Az esetet ugyancsak bárki vissza tudja nézni YouTube-on.” A történetet magam e hasábokon feldolgoztam (Jacob Blake-től Baranyi Krisztináig, 2021. január 11.).

Wisconsin állam Kenosha nevű városában a rendőrök sokkolóval kétszer is sikertelen kísérletet tettek a megállítására, a vezetőülés ajtaját kinyitó és beszállni készülő Blake trikóját megfogva is eredménytelenül próbálták visszatartani. Ekkor pillantották meg a kést. A lehetőségeik elfogytak és lőttek. Ezzel nem pusztán lefegyvereztek egy körözött és letartóztatásának ellenszegülő személyt, hanem megakadályozták egy autó és három gyermek elrablását. (Az autó tulajdonosa a gyermekek anyja, s bár a gyermekek az övéi, a nő távoltartási végzést kért ellene.) A kerületi ügyész 2021. január 5-én jelentette be, hogy a lövéseket indokoltnak minősítették, ezért az azokat leadó rendőrtiszt ellen nem emelnek vádat. Azt Jacob Blake is megúszta: novemberben vádalkut kötött az ügyésszel, aki elállt a szexuális erőszak vádjától, ám Blake elismerte a garázdaságot.

„Az Egyesült Államokban 2020-ban több mint ezer embert öltek meg a rendőrök, és bár az amerikai társadalomnak csupán 13 százalékát teszik ki az afroamerikaiak, a rendőrök által lelőtt emberek 28 százaléka fekete” – írja egy gagyi honlapra hivatkozva.

A gyilkosok ölnek, míg a rendőrök feladatuk ellátása során erőszak alkalmazására – beleértve lőfegyver használatát – kényszerülhetnek, aminek kimenetele akár halál is lehet. Ezt emberölésnek mondani manipuláció. Az, hogy a feketék lakosságarányukhoz képest több mint kétszer többen halnak meg rendőri intézkedés közben, sok mindent elmond az amerikai társadalomról, de semmit nem mond a rasszizmusról. Az igazság minden egyes esetben konkrét, s nem statisztikai tény.

Ha a HVG és újságírója úgy járna el, ahogy régimódi hitem szerint a szakmai tisztesség megkívánná, rátalált volna – hogy csak egy példát említsek – az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának nagy tekintélyű folyóiratában David J. Johnson, Trevor Tress, Nicole Burkel, Carley Taylor és Joseph Cesario tanulmányára („Officer characteristics and racial disparities in fatal officer-involved shootings”, PNAS, 2019. augusztus 6., 15 877–15 882. oldal). E tanulmány 2015. évi adatokon vizsgálta, hogy van-e „faji diszparitás” a halálos végű rendőri fegyverhasználatban. A valódi kérdés persze az volt, hogy bizonyítható-e, miszerint fehér rendőrök rasszizmusuk okán előszeretettel lődöznek le feketéket. A 917 esetről állt rendelkezésre teljes körű adat (501 fehér, 245 fekete és 171 hispán – a tényleges szám valamivel magasabb).

Nem tudtak bizonyítani, ám kevés „faji diszparitást” találtak. Így a fehér áldozatok átlagos életkora 40 év, míg a feketéké és hispánoké jócskán alacsonyabb, 33-33 év. A fehérek 16 százaléka (79 fő) bizonyíthatóan öngyilkossági szándékkal provokálta ki a lövést, ez a hispánok esetén tíz százalék (17 fő), míg feketék esetén csupán három százalék (nyolc fő). Csekély volt a különbség abban a tekintetben, hogy az áldozatnál volt-e fegyver: fehérek 91 százalék (457 fő), feketék 86 százalék (210 fő), hispánok 90 százalék (154 fő). Abban nem volt különbség, hogy a rendőrre támadtak: fehérek 95 százalék (474 fő), feketék 93 százalék (229 fő), hispánok 94 százalék (160 fő). Mindebből annyi szűrhető le, hogy a feketék inkább támadnak fegyvertelenül a rendőrre úgy, hogy eközben kevésbé kívánják saját halálukat. Mint a fergusoni esetben. Nincs olyan tudományos szintű kutatás, mely szerint az Egyesült Államok rendőreinek fegyverhasználata rasszalapon elfogult lenne.

2020. május 29-én a demokrata vezetésű Minnesota állam demokrata vezetésű Minneapolis városának demokrata vezetésű rendőrségének intézkedése következtében meghalt egy George Floyd nevű 46 éves fekete férfi, miután több percig a nyakán térdelt Derek Chauvin fehér rendőrtiszt. A rendőröket egy boltos riasztotta, akinek hamis pénzzel fizetett, zavartan viselkedett, arra különösen alkalmatlannak látszott, hogy autóját maga vezetve – melynek volánjához visszaült – távozzon a helyszínről. Augusztus elején került nyilvánosságra a kiérkező négy rendőr testkameráinak teljes felvétele, ami jócskán megváltoztatja a történtekről addig a sajtó által kialakított képet. A magas és erős testalkatú Floyd ellenállt a rendőri intézkedésnek, csak nagy nehezen tudták autójából kirángatni, megbilincselni és a rendőrautóba tuszkolni. Ám kimászott a másik ajtón.

A rendőrök számára nyilvánvalóvá vált, hogy orvosi segítségre szorul, felajánlották, hogy rendőrautóval kórházba viszik, amit elutasított, ezért mentőt hívtak. Ekkor Chauvin két okból is úgy döntött, hogy földre fekteti és a rendőri intézkedésnek ellenállók megfékezésére bevett és a rendőröknek tanított módon földre fekteti és a nyakára térdel. (A nyakra térdelés csak a külső szemlélőnek tűnik brutálisnak, valójában viszonylag kis erőfeszítést igénylő hatékony módja az érintett további ellenállása feladásra bírásának.) Az egyik, hogy attól tartott, Floyd kísérletet tesz a kitörésre, a másik, hogy a rendőrségi csatornán befutott az információ, hogy veszélyes emberről van szó, aki fegyveres rablásért öt évet börtönben ült.

Az elhíresült „nem kapok levegőt” először akkor hangzott el, amikor még nem volt a földön, vagyis az rosszullétére utalt. Mint kiderült, szívbeteg volt, koronavírusos volt, mentális problémával küzdött, vérében nagy mennyiségben kábítószer-használatra utaló nyomokat találtak. És nem beszéltek vele lekezelően, megvetően.

Mind a négy rendőrt elbocsátották a rendőrségtől. Derek Chauvint letartóztatták, egymillió dolláros óvadék ellenében került szabadlábra. Pere március elején kezdődött.

A kulcskérdés, hogy Floyd halálát Chauvin okozta-e, vagy puszta véletlen, hogy a rossz fizikai-mentális állapotban lévő ember épp akkor halt meg. A másik három rendőrt bűnpártolással vádolják, perük előre láthatólag augusztus végén kezdődik. Nagyon meg lennék lepve, ha nem mentenék fel őket.

Szögezzük le: az Egyesült Államokban olyasmi, hogy strukturális rasszizmus – a fehérek által a feketék társadalmi és gazdasági felemelkedése elé állított szisztematikus akadály – nem létezik. Az 1960-as évek közepe-vége óta biztosan nem. Ami létezik, az egy nagyon mély társadalmi válság, mely miatt megállt a feketék felemelkedése, a fehérek harmada pedig lecsúszóban van.

Ezzel csupán a történelem ismétli önmagát, de félő, hogy tragédia után nem bohózat, hanem még nagyobb tragédia következik.

A szerző közgazdász, szociológus

(A borítóképen rendőrök és tüntetők dulakodnak, miután a tiltakozók le akarták dönteni Andrew Jackson volt amerikai elnök lovas szobrát a washingtoni Lafayette parkban 2020. június 22-én. Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)