Nem egy olyan családról tudok, amelynek tagjai – a dühöngő járvány ellenére – a télen sem bírták ki, hogy ne látogassanak el valamely távoli szigetre vagy éppen síparadicsomba. A logika egyszerű: az emberek jelentős hányada nagyon is jól él, és ha már van pénze, akkor az „egyszer élünk” jegyében el is akarja költeni. Ha megpróbálunk rájuk hatni, akkor jön a panelszöveg, hogy neki senki ne mondja meg. Ő tudja, mit csinál, és neki jár a pihenés a kemény hajtás közepette, az életet márpedig élvezni kell, amennyire csak lehet.
Itt tartunk. Sokakban újra feltartóztathatatlanul erősödik a globális utáni vágy, mintha fizikai fájdalmat jelentene nekik, hogy most nem vagy nem annyit és nem arra költhetnek, amire szeretnének. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a balliberális oldal erre az érzésre játszik rá, amikor kommunikációjában a nyitást erőlteti.
Egyre inkább úgy néz ki, hogy a józan ész vesztésre áll, és a világ, amint lehet, visszatér ahhoz az életformához, ami a koronavírus-járványt is előidézte. Úgy tűnik, nem lesz, ami ettől eltántorítsa a vágytól égő tömegeket. Egyet felejtenek el azok, akik így gondolkodnak: a Földet csak úgy győzhetjük le, ha mi is vele pusztulunk, ebben a „háborúban” nem nyerhetünk. Bízzunk benne, hogy végül belátják ezt az emberek, és a glóbuszt nem önpusztító módon feléljük, hanem megvédjük és átadjuk a jövő nemzedékének!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!