Április 8-án Európa és a világ több országában ünnepségeket szerveznek, felhíva a figyelmet arra, hogy a romák – szociogazdasági hátrányaik ellenére – a különböző társadalmak teljes jogú polgárai, és ők is rendelkeznek kulturális, történeti és nyelvi értékekkel, van mire és kire büszkének lenniük. Több oldalon keresztül tudnám sorolni a roma származású sportolókat, képzőművészeket, zenészeket, színészeket, tudósokat, közéleti szerepet vállaló honfitársainkat, a történelem viharos időszakaiban a magyarságukat vállaló és a nemzetért kiálló roma hősöket.
Sajnálatos módon a roma közösségek egy része elvesztette népszokásait, nyelvét és nem ismerheti saját népcsoportjának történetét. Azonban látható asszimilációs folyamatról nem beszélhetünk, mert a roma közösségek erre irányuló vágyai, esetleges törekvései és a többségi társadalom nyitottsága ritkán találkozott a történelem folyamán. A nemzetiségtudat és a roma öntudat máig létezik, habár a pozitív roma identitás hiányzik, és sok esetben modernizációs dilemmákkal is párosul. Egy tinédzsernek nem menő ma roma fiatalnak lenni, sokan le is tagadnák, ha tudnák, mert olyan stigma, melyet nehéz cipelniük.
Vágynak a megbecsülésre és az elismerésre, amit a nemzetközi roma nap is üzen számukra, de hétköznapjaikban csak kevesen tudják ezt megélni, hiszen a fentebb említett szociogazdasági hátrányokkal kell szembesülniük. Komplex és generációkon átívelő problémákról van szó, melyet csak szisztematikus és alulról építkező munkával lehet megoldani. A szociális és gazdasági problémák a leginkább ismertek a népcsoporttal kapcsolatban, azonban a roma közösségek pozitív énképének megteremtése fontos a társadalmi felzárkózás sikerének érdekében.
A roma közösségek külső, a többségi társadalom vélt romaképéből építkeznek. Leegyszerűsítve: ma azért roma valaki, mert bizonyos feltételek megléte esetén – bőrszín, szociális státus, lakhely, nyelvi dialektus stb. – a többség azt mondja rá. Erre jó példa az a történet, melyet egy vidéki roma anyuka mesélt a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Társadalmi Csoportok Kutatóközpont által szervezett egyik kutatási projektje során arról, hogy a gyermeke először az óvodában ébredt rá a származására. A többi gyerek csúfolta, mert roma, barna a bőre, és gúnyolták a szülei miatt is. A gyerek tagadta, hogy ő roma lenne, de hazaérve megkérdezte erről anyukáját, így szembesült a valósággal. Az anyuka próbálta elmagyarázni számára, hogy ebben nincs semmi rossz, sőt Péli Tamás roma származású festőt, írót és politikust idézte gyerekének, mely szerint: „Két aranypánt díszíti homlokát minden romának, az egyik a magyar és másik a roma identitást jelképezi. Mind a kettő egyformán értékes és egyikről sem kell lemondani.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!