Először a közgazdászok között, de lassan már a politikában és a társadalomban is slágertémává vált a garantált vagy feltétel nélkül adott alapjövedelem koncepciója. Bár nem ugyanolyan technikával, de lényegében elvben hasonló módon zajlik jelenleg az úgynevezett helikopterpénz szétosztása – erre gigantikus mértékben, mintegy 1900 milliárd dollár kiszórásával a koronavírus hatásainak enyhítése céljából a Biden-adminisztráció jóvoltából került sor a napokban meghozott törvény révén.
A lényeg mindkét esetben a vissza nem térítendő ingyenpénzosztás. A különbség az, hogy az Egyesült Államokban a pénzosztás egyszeri döntés eredménye (bár korábban – még Trump alatt – mintegy 4000 milliárd dollárnyi pénzt egyszer már kiosztottak), míg a feltétel nélküli alapjövedelem havi rendszerességgel, alanyi jogon járó, állami költségvetésből származó juttatás lenne. Bár a közelmúltban elindított finnországi kétéves, kétezer fős kísérletet nem övezte nagy siker (pedig az északi jóléti állam anyagi helyzete miatt ideális terep lenne erre), a spanyol kormány a napokban döntött mintegy egymillió családnak juttatandó garantált összeg biztosításáról. S bár ez a döntés még mindig nem a minden családnak feltétel nélkül adandó totális modellnek felel meg, de afelé haladunk… Egyesek már azt vetítik előre, hogy néhány évtized múlva ez lesz általános a világban. Abban igazuk van, hogy az automatizáció, a digitalizáció, a robotizáció rengeteg munkahelyet fog megszüntetni, de vajon az a jó megoldás, hogy mindenkinek kvázi garantált megélhetést nyújtunk állami forrásból? Jól ismerjük azt a magyar szólás-mondást, mely szerint nincs ingyenebéd. De ezentúl más, alapvető problémák is felmerülnek a koncepcióval kapcsolatosan.
A közgazdászok, majd a politikusok a szociális szempontokon túl azért találták ki a mindenki jogosulttá tételét, mert akkor nem szükséges egy bonyolult és költséges (és persze vitatott) elbírálásrendszer és adminisztráció sem arra, hogy el lehessen dönteni, hogy ki kap és ki az, aki nem kap ebből a pénzből. A közgazdászok eredeti elgondolása alapján ugyanakkor megszűnne lényegében minden szociális juttatás, támogatás, mert a garantált minimáljövedelem kiváltja ezeket.
A döntés mögött meghúzódó alapkérdés, hogy tudunk-e célzottan, a valós szociális igényeknek megfelelően, s nem nagy bürokráciával szétosztani támogatásokat vagy nem.