Életünk lényeges kérdése, hogy vannak-e barátaink az ismerőseink között, és hogyan viszonyuljunk eme kapcsolatokhoz. Számba véve mindenkit, sokukról derül ki, hogy előkelő helyet foglalnak el a telefonlistánkon, de barátként kevés név köszön vissza közülük. Barát az, akire számíthatunk, aki bajban ismerszik meg, aki sosem mérlegeli a barátság árát vagy értelmét. Egy-egy ember életében nincsenek sokan, de azért vannak.
Nincs másként a nemzetközi politikában sem. A történelem számtalan példát produkált a barát–ellenség fogalompárról. A politikai barátság időleges – nem úgy, mint az embereknél –, és az érintett országok sajátos érdekei szerint változhatnak. A fordulatok nem okoznak végleges törést a nemzetek közötti együttműködésben, hisz a mai ellenérdekű rendszer holnap társunk lehet egy felbukkanó harmadik érdekkörrel szemben. Ritkán kiszámítható körforgáshoz hasonlítható az a folyamat, amely a nemzetközi világot jellemzi. Valamennyire lehet igazodási pont a nemzetek barátságában a földrajzi közelség, mely erős védelemmé válhat hódító támadás esetén. Miként eszmei azonosság is életre hívhat országok között barátságot, ha az mélyebb, mint egy általános szövetségesi viszony.
A XXI. századhoz érkezve kiderült, hogy a történelmi tapasztalás még sincs kőbe vésve. Bármerre nézünk Európa-szerte, jövőnket kérdőjelek és kétségek árnyékolják. A még valamennyire józanabb közvetlen környezetünk sem képes tartós barátságokra szert tenni, főként a nemzetiségi feszültségekből adódóan. Ami pedig tőlünk nyugatabbra található, már-már hajmeresztő kétségeket támaszt az emberi normalitással kapcsolatban. Az érzékenyített társadalmak, ahol gyökeret vert a gender őrülete, miként a keresztény kultúra és szokásjog eltörlésére tett kísérlet, már ott tartanak, hogy nincs anya és apa, lány és fiú, hanem csak gyerek, akiket az egyes és kettes szülő menedzsel.
A várandós kismama fogalmát felváltotta a szülni készülő személy, aki anyatej helyett embertejjel eteti a megszületett valakit. Az eltorzulás példáit tovább fokozza az az eset, amikor azért tiltottak el egy egyetemi oktatót a katedrától, mert „Tisztelt hölgyeim és uraim!” megszólítással kezdte előadását. Egy édesapát egyenesen elzárásra ítélt a bíróság, mivel következetesen lányának nevezte az egyébként magát transzneműnek valló gyerekét. Szóval, a nyugati – magát civilizáltnak valló – világ őrülete komoly akadályt támaszt, hogy barátainknak tartsuk őket. Sok évtizeden keresztül példaképeink voltak, amikor Kelet-Európa még történelmi identitása megőrzéséért küzdött a szocializmus útvesztőjében.