Reneszánsz barátság

Olyan világot kell visszahozni, mely méltó Európa múltjához, őseink áldozatvállalásához.

Forrás: Pexels

Ha bárki azt hinné, már nem lehet fokozni az európai zűrzavart és képtelenséget, jön egy hír, hogy a francia kormány minisztere, Marlene Schiappa arra kérte az országában élő iszlám vallási vezetőket, az imámokat, hogy vegyenek részt a muszlim közösségek érzékenyítésében, támogassák a homoszexualitást, sőt tegyék elfogadottá híveik körében. Meglepő módon a miniszter asszony túlélte a találkozót, és még atomvillanás sem következett be. Nem sokat késett viszont a muszlimok válaszcunamija, mely még nem volt képes kormányt dönteni, de meglehetősen sötét képet vetített előre az ateizmus és az iszlám közeli összecsapásáról.

Nos, mégis van valamiféle baráti kapcsolat köztünk és a muszlim világ között, mivel mindketten ragaszkodunk a teremtett világ alapértékeihez, amikor a nemiség ügyét magánügyként tartjuk illőnek kezelni, senkire nem ráerőszakolva abszurd elképzeléseket? A baj csupán az eme bimbózó barátságra utaló nézetazonossággal, hogy az iszlám nem csupán az ateizmusnak, hanem a kereszténységnek is nyíltan ellensége. Amiből az következik, hogy barátság vagy akár eszmei szövetség sem jöhet szóba közöttünk.

Vagyis olyan korszakhoz értünk, mikor joggal merül fel itt, Európa közepén, hogy végérvényesen egyedül maradtunk. Vannak olyanok, akikkel közös a múltunk, a kultúránk, a jogrendszerünk, de az eszement újításaikhoz egyre kevésbé van affinitásunk. Míg mások, miként a muszlimok többsége, menthetetlen módon ragadtak a saját múltjukba, és ezért képtelenség velük szót érteni. A sokszor kilátástalan helyzet hátterében megbújik a tudatos ármány és az alkalmatlan politikai adminisztráció is. Gondoljunk a káosz iránt elkötelezett erőterekre, melyek számtalan módon nyilvánultak meg a közeli múltban. Vagy a brüsszeli vezetők tehetetlenségére az illegális migráció és a Covid-járvány idején. S mikor nem tudták uralni a helyzetet, elterelő akciókba kezdtek, belekötve azokba, akik rámutattak vezetési hiányosságaikra.

Nekik is hála, létrejött a felismerés lengyel, olasz és magyar jobboldali politikusoknál, hogy mi az igazi barátság alapja, egyben megmutatva a cselekvés irányát. Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki és Matteo Salvini, vagyis a magyar Fidesz, a lengyel Jog és Igazságosság, valamint az olasz Liga vezetése, megelégelve az Európa Unió bürokratáinak örökös támadásait, a reneszánsz útjára léptek. Barátságuk és politikai szövetségük lényege, hogy meg kell őrizni Európa identitását, vissza kell hozni kulturális, keresztény gyökereit, mert Európa az európaiaké. De ami a leglényegesebb, be kell fejezni az örökös – elmúláshoz vezető – védekezés és magyarázkodás politikáját. Eljött az idő – szinte a 24. óra – a végveszély megállítására, ami nem lehet más, mint a visszatámadás. Támadni az ostobaságot, a teremtett ember létezését megkérdőjelezőket, támadni a pusztulásunkra szövetkezett sötét erőtereket, támadni és soha nem hátrálni azokkal szemben, akik gyerekeink eszmei fertőzésére stratégiát építettek. A „hármas szövetség” politikai barátságának lényege: eltökélten hinni a kivívható győzelemben.

Miért ne sikerülhetne az európai emberek többségét bevonni a reneszánsz mozgalomba? A célok egyértelműek, világosak és mindenki számára elfogadható életteret jelentenek. Olyan világot kell visszahozni, mely méltó Európa múltjához, őseink áldozatvállalásához. A puskapor régóta kiszáradt, lehet betölteni a meggyőzés ágyúit, hogy végre eldördülhessenek az első cáfolhatatlan érvek az ostobaságok garmadájával és haramiáival szemben.

A szerző titkosszolgálati szakértő

(Borítókép forrása: Pexels.com)