A baloldali bolhacirkusz akcióba lép

Karácsony hiába győzne, az Apró–Dobrev klán ugyanúgy megpuccsolná, mint Medgyessyt.

Az ellenzéki belharcok is Gyurcsány Ferenc elvárásai szerint alakultak Fotó: Bach Máté

„Lavinaként / odarontok, / hol ülésbe gyűlnek, / útközben tajtékzó szitkokat okádok – / és íme: / odabent félemberek ülnek. / Hol a másik felük?” – írta Majakovszkij az Önagyonülésezők című költeményében a kommunisták végeláthatatlan és értelmetlen értekezleteiről.

Óhatatlanul is ez juthat az ember eszébe, amikor arról olvas, ismét összegyűltek a honi baloldal elnökei és társelnökei, hogy az úgynevezett előválasztásról egyeztessenek. Mert eközben jól sejthető, hogy a másik felük már a háttérben arról tárgyal a párttársaival, a holdudvarával és a sajtókomisszárjaival, miként lehetne kinyírni az ellenfelet, még mielőtt az kedvezőbb pozícióba kerül.

Erre utalhat az is, hogy a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd vezetői a legutóbbi közös szeánszuk után sem jutottak sokra, mindössze megegyeztek az előválasztásuk kereteiről, ami vélhetően igen kevés embert érdekel a voksolásra jogosult honpolgárok közül.

Közleményükben bejelentették azt is, hogy nagy energiát fognak fektetni a fiatalok meg­győzésébe, akik első alkalommal járulhatnak majd a szavazóurnákhoz a 2022-es választáson. Ezzel valójában azt is elismerték, hogy a fiatalokat jelenleg teljesen hidegen hagyja, mit mond Gyurcsány felesége, Dobrev Klára, Jakab Péter, a Jobbik elnöke, Karácsony Gergely vagy Fekete-Győr András a hazánkban tapasztalt állapotokról egy világjárvány közepén.

Sőt! Ha szóba is került a körükben a DK nagyasszonya vagy az említett urak némelyike, inkább azon bosszankodhatnak, hogy folyamatosan hazudtak nekik az oltásokról, a pandémiás adatokról, legújabban pedig megpróbálják őket elbizonytalanítani a védettségi igazolványok szükségességével kapcsolatban is, hogy az ország ne szabadulhasson ki idejekorán a karanténból.

Ha pedig néhányan mégis részt vennének közülük az előválasztáson, úgy fogják érezni magukat, mint a falurossza a céllövöldében, aki részegségében nem is céloz, hanem csak lő, hátha a sörét magától is kiválaszt egyet a bábfigurákat rögzítő hurkapálcák közül. Mert valójában teljesen mindegy, ki lesz a baloldal miniszterelnök-jelöltje, egyik rosszabb, mint a másik, legalábbis ez derül ki az említett pártvezetők megnyilatkozásaiból. A baloldal körül kialakult helyzet pedig többek között annak is köszönhető, hogy a képviselőik az önagyonülésezés mellett nagy előszeretettel alkalmazzák egymással szemben a kommunisták régi módszerét is, a lejáratást és a bomlasztást, ha valakinek az ellehetetlenítésére van szükség.

De nézzük, kinek, milyen szerep is jutott ebben a bolhacirkuszban! Ott van például Dobrev Klára, aki bármennyire is szeretné, nem tud kibújni a „Fletó házastársa és céljainak megtestesítője” szerepből, hiába cserélgeti minden megjelenéséhez a válltöméses kiskosztümjeit. Ha ő kerülne hatalomra, azzal várhatóan Gyurcsány és a mögötte álló Apró–Dobrev klán tehetné ismét kérges tenyerét az országra, ez pedig igen rossz emlékeket ébreszt a választók többségében a munkanélküliségtől kezdve a sarcoló adórendszeren, az infláción, a gazdasági kiszolgáltatottságon át egészen a szemkilövető és jogkorlátozó brutalitásig.

Nem beszélve a Magyarországot folyamatosan vegzáló és fenyegető brüsszeli bürokraták kiszolgálásáról, ami Dobrev Klárának, a DK európai parlamenti képviselőjének már szinte alapfeladatává vált, amíg el nem érkezik az „igazi szabadság órája” a kontinensen, a migránsok befogadásával, az európai egyesült államok víziójának építgetésével, miközben szépen lassan megfulladnak a nemzetállamok.

Magyarországon azonban nincs nagy esély arra, hogy egy budai luxusvillából a „szegény nélkülözőkre” kacsingató egykori „first ladyt” válasszanak meg miniszterelnöknek, ezért el kellett kezdeni a sokszor már jól bevált szalámizást, de óvatosan és észrevétlenül, miközben ügyelni kellett természetesen arra is, hogy a jelöltek révén megpróbáljanak megszólítani szinte minden társadalmi réteget a bizonytalanok közül.

Dobrev Klárát például a DK korábbi főpolgármester-jelöltje, Kálmán Olga mutatta be a nagyközönségnek mint „a magyar nők és a magyar anyák” megtestesítőjét, mit sem törődve azzal, hogy a publikum később legfeljebb egy olyan díszpintyet láthatott a képernyők előtt, aki Gyurcsány stílusában próbál pozőrködni a vezényszóra tapsoló chatfejek előtt. Ezzel nyilván a hazai férfiak mellett a hazai nőket is próbálták meggyőzni arról, hogy a legjobb választás az ellenzéki összefogás.

Kálmán Olgát azonban bedugták Karácsony Gergely főpolgármester hivatalába is, mégpedig kommunikációs tanácsadóként, ami egy kicsit arra a helyzetre hajaz, amikor az MSZP-kormány idején Gyurcsány parancsára Vadai Ágnes parlamenti államtitkári pozícióban Szekeres Imre honvédelmi miniszter fejére ült. A „jótanácsoknak” meg is lett az eredménye, Karácsony nemzetközi hírű nyilatkozatban járatta le magát a miniszterelnök külsején gúnyolódó megjegyzéseivel, miközben összevissza beszél a nem létező nyelvtudásáról, így erősítve meg azt az eddig mindenki számára világosnak tűnő gyanút, hogy mégsem ő lenne a legalkalmasabb személy Orbán Viktor leendő kihívójának. Ha pedig mégis, egy év múlva Medgyessy Péterhez hasonlóan amúgy is megpuccsolná a Gyurcsány házaspár, ha hatalomra kerül.

Aztán egy másik problémát is meg kellett oldania a szivárványkoalíciónak ahhoz, hogy állják a versenyt a jövőre esedékes ország­gyűlési választáson. Meg kellett szólítaniuk azt a társadalmi csoportot is, amit ők a régi marxista kifejezéssel élve csak „munkásosztálynak” neveznek, ha létezik még ilyen egyáltalán. Valójában azonban egy olyan embert találtak erre a célra, aki pusztán az irigységre és a gyűlöletre épít, szinte kiokádva magából a populista demagógiát. Felépítették tehát Jakab Pétert mint az „egyszerű emberek megmentőjét”, aki Piros Aranyat majszol párizsival, és „szőke kólát” iszik hozzá, miközben azt ígéri, hogy minden fideszest börtönbe juttat, akár egy Lenin-fiú. Egyszerre szélsőjobbos és szélsőbalos húrokat pengetve ordítozik a parlamentben az egykori jobbikosok valódi szégyeneként.

A saját kardjába dől lassan az új SZDSZ üdvöskéje is, Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, akit az antikapitalista, Partizán színjátszó kör ifjú sajtótitánja, Gulyás Márton tett a földdel egyenlővé a blogján egy interjú alkalmával. A beszélgetésből ugyanis feketén-fehéren kiderült, a Momentum vezetője nemcsak azt nem tudja, mi történik az országban, hanem még azt sem, hogy mi zajlik a saját pártjában, és hebegésen, nyökögésen kívül szinte semmit nem tudott megvillantani a hívei által legendásnak tartott szónoki képességeiből.

A baloldali összefogásban persze van még néhány csoportosulás, amelyek már önmagukat sem képesek komolyan venni, mert tudják, a következő választást követően el fognak tűnni, majdhogynem nyomtalanul. Az MSZP, az LMP és a Párbeszéd leszalámizása ugyanis már jóval korábban elkezdődött, csak megélhetési politikusaik kapaszkodnak még a koncba, hátha juthat nekik később egy-egy jól fizető pozíció.

Mert hány ember tudná megmondani a választók közül manapság, hogy ki az a Tóth Bertalan, kik az LMP társelnökei és hogy melyik párthoz tartozik az Országgyűlésben nagy szájjal hazudozó Szabó Tímea? Szinte senki.

Ők azok tehát, akik 2022-re „tisztító vihart” ígérnek a népnek. Pedig valójában még a saját szennyesük kimosására is képtelenek. Tessék előválasztani!

(Borítókép Bach Máté felvétele)