Olyan kijelentések hangoztak el egy regnáló miniszterelnök szájából, hogy „Magyarország le van írva” vagy az, hogy „a legrövidebb távon nincsen választás”. Aztán azt magyarázza a szocialista frakciónak, hogy nincs idő elemezgetni, hogy melyik társadalmi csoportot miként sarcolják meg, azonnal dönteni kell, tehát – pestiesen szólva – ami a csövön kifér, akit értek, mindenkiből a lehető legtöbb pénzt akarták kipréselni.
Egy tízmilliós ország első embere azt fejtegeti, hogy sem ő, sem a szakértői csapata nem képes összerakni a megszorítócsomagot, mert képtelenek kiszámolni, hogy az egyes adóemelésekkel vagy elvonásokkal mekkora összeget tudnak kiszedni a magyar emberek zsebéből. Tehát nem elég, hogy csődközeli helyzetbe juttatták az országot egy olyan időszakban, amikor híre-hamva sem volt semmilyen válságjelnek Európában – Gyurcsány maga mondta azt is, hogy a világgazdaság pénzbősége, na meg a trükkök százai addig megmentették őket –, de még akkor is kóklerként vagdalkoztak a számokkal, amikor a felelőtlen, dilettáns, hibát hibára halmozó országlásuk árát a magyar emberekkel készültek megfizettetni.
Na, ez volt az a teljesítmény, aminél többet és jobbat Gyurcsányék – saját bevallásuk szerint – nem tudtak és ma sem tudnak. A baloldal egésze sem tud többet és jobbat, ezért nem képes megszabadulni Gyurcsánytól. Így lehet igazán megérteni, miért állhat ismét hatalomra éhesen a kormánypártok kihívójaként a baloldal élén az az ember, aki lenullázta az országot, kifosztotta, majd véresre verette a tiltakozó népet, aztán eljött neki is a vég, kénytelen volt lemondani, és mindenki azt gondolta, hogy soha többé nem válhat politikai tényezővé.
De a baloldal tizenkét év alatt sem tudott többet és jobbat kihozni magából, mint Gyurcsányt és csapatát – köztük a kedélyesen mosolygó szélhámost, Karácsony Gergelyt. Most pedig ez az országvezetésre teljesen alkalmatlan, selejtes társaság egyre nagyobb hangon követeli magának a kormányzati hatalmat. Persze ők most sem kormányozni akarnak, csak ismét kifosztani az országot.
