A baloldalon ma sincs másik!

A baloldal nem változott, de ez az ő problémájuk, az egész ország viszont nem eshet áldozatul egy politikai kalandorbrigád hatalomvágyának.

Az ellenzéki belharcok is Gyurcsány Ferenc elvárásai szerint alakultak Fotó: Bach Máté

Sokan nem értik ma sem, hogy miért lehet meghatározó tényező, sőt a baloldal megkérdőjelezhetetlen főnöke jelenleg is Gyurcsány Ferenc azok után, amit tett és ahogy megbukott 2009-ben, de tulajdonképpen már 2006-ban. Természetesen született számos magyarázat, elemzés, tudományosan megalapozott politológusi vélemény a volt miniszterelnök kapcsolati hálójáról, ideértve az Apró–Dobrev klán régi titkosszolgálati beágyazottságát, a pénzt és persze a gátlástalanságát, a kiváló manipulációs és hatalomtechnikai képességeit. Mindez igaz, viszont nem fedi a teljes valóságot.

Van egy további, meghatározó szempont, ami miatt Gyurcsány ismét maga alá tudta gyűrni a teljes balliberális oldalt, és fékezhetetlen hatalomvágyától hajtva az elmúlt harminc év legaljasabb, minden morális gátat félresöprő választási kampányára készül, hogy visszavágjon Orbán Viktornak. Gyurcsánynak ez személyes ügy, a beteg lelkülete több mint tíz éve nem képes feldolgozni, hogy a riválisa háromszor is nyert kétharmados többséggel, és a rendszerváltás óta messze a legsikeresebb kormányzással elérte, hogy Magyarország ma összehasonlíthatatlanul jobb, élhetőbb hely, és sokkal biztatóbb jövő előtt áll, mint 2010-ben.

El is érkeztünk ahhoz a meghatározó szemponthoz, amitől Gyurcsány ma is a baloldal főnöke lehet. Az egészen prózai ok elhangzott a 2006-os őszödi beszédében, érdemes felidézni szó szerint az akkori kormányfő szavait:

„Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem.” Ez a néhány mondat tökéletes önvallomás, Gyurcsány az övéi előtt kendőzetlenül beismerte saját csődjét, hogy nem tud kormányozni, tőle és a csapatától csak ennyire futja. Arra is választ adott, hogy mi az, aminél nem tudnak se többet, se jobbat. Így, tizenöt év után újrahallgatva is vérlázító, amit előadott. Egyúttal rémisztő példája annak a felelőtlenségnek és cinizmusnak, ahogyan ez a bagázs elbánt Magyarországgal, tízmillió emberrel. Számomra ezek a mondatok a hazugságok beismerésénél is megdöbbentőbbek, és ezek világítják meg igazán a Gyurcsány-jelenséget.

Olyan kijelentések hangoztak el egy regnáló miniszterelnök szájából, hogy „Magyarország le van írva” vagy az, hogy „a legrövidebb távon nincsen választás”. Aztán azt magyarázza a szocialista frakciónak, hogy nincs idő elemezgetni, hogy melyik társadalmi csoportot miként sarcolják meg, azonnal dönteni kell, tehát – pestiesen szólva – ami a csövön kifér, akit értek, mindenkiből a lehető legtöbb pénzt akarták kipréselni.

Egy tízmilliós ország első embere azt fejtegeti, hogy sem ő, sem a szakértői csapata nem képes összerakni a megszorítócsomagot, mert képtelenek kiszámolni, hogy az egyes adóemelésekkel vagy elvonásokkal mekkora összeget tudnak kiszedni a magyar emberek zsebéből. Tehát nem elég, hogy csődközeli helyzetbe juttatták az országot egy olyan időszakban, amikor híre-hamva sem volt semmilyen válságjelnek Európában – Gyurcsány maga mondta azt is, hogy a világgazdaság pénzbősége, na meg a trükkök százai addig megmentették őket –, de még akkor is kóklerként vagdalkoztak a számokkal, amikor a felelőtlen, dilettáns, hibát hibára halmozó országlásuk árát a magyar emberekkel készültek megfizettetni.

Na, ez volt az a teljesítmény, aminél többet és jobbat Gyurcsányék – saját bevallásuk szerint – nem tudtak és ma sem tudnak. A baloldal egésze sem tud többet és jobbat, ezért nem képes megszabadulni Gyurcsánytól. Így lehet igazán megérteni, miért állhat ismét hatalomra éhesen a kormánypártok kihívójaként a baloldal élén az az ember, aki lenullázta az országot, kifosztotta, majd véresre verette a tiltakozó népet, aztán eljött neki is a vég, kénytelen volt lemondani, és mindenki azt gondolta, hogy soha többé nem válhat politikai tényezővé.

De a baloldal tizenkét év alatt sem tudott többet és jobbat kihozni magából, mint Gyurcsányt és csapatát – köztük a kedélyesen mosolygó szélhámost, Karácsony Gergelyt. Most pedig ez az országvezetésre teljesen alkalmatlan, selejtes társaság egyre nagyobb hangon követeli magának a kormányzati hatalmat. Persze ők most sem kormányozni akarnak, csak ismét kifosztani az országot.

Gyakran hallani a jobboldalon is azt a véleményt, hogy tizenöt év távlatából már sokan, főként a fiatalabbak, nem emlékeznek és nem is érdekli őket, mit tettek Gyurcsányék, ezért nehéz érvelni ellenük. Igaz, a politikai emlékezet egy évre sem nyúlik vissza, nemhogy másfél évtizedre, éppen ezért az eltelt idő ebből a szempontból nem releváns tényező a politikai kommunikációban. A tizenöt évet nagyon egyszerű lenullázni: nem a múltat kell elmesélni, hanem a két korszakot kell most a jelenben összevetni a nyilvánosság előtt mint referenciákat: a Gyurcsány-rezsimet és az Orbán-korszakot. A jelenbe kell helyeznünk Gyurcsány Ferenc kormányzásának minden gyalázatát, és máris lényegtelen, hogy az mikor történt, hiszen nem az eltelt idő számít, kizárólag a személyek és a tetteik.

Nem kell „elmúltnyolcévezni”, és 2010 előttről beszélni, hiszen itt vannak az orrunk előtt, nem csupán a múlt lidércei. Gyurcsány Ferenc és brigádja a jelen rögvalóság része, nap mint nap hazudnak az arcunkba ugyanúgy, ahogy tizenöt évvel ezelőtt meg azóta is. A fővárosban és számos települési önkormányzatban ugyanazt teszik, amit az egész országgal műveltek korábban. Mindenhol csődtömeg, pusztulás és fejetlenség kíséri a ténykedésüket, miközben a saját zsebüket tömködik.

Aki nem teljesen elvakult, annak nem is lehet kérdés, hogy öngyilkosság lenne ilyen embereket ismét a kormányrúdhoz engedni.

A baloldal nem változott, de ez az ő problémájuk, az egész ország viszont nem eshet áldozatul egy politikai kalandorbrigád hatalomvágyának. Majd amikor kitaszítják maguk közül Gyurcsányékat, és felnőnek a feladathoz, ami a magyarság szolgálatát jelenti, akár kormányzati szinten is, akkor lehet a magyarországi baloldalt méltó ellenfélnek tekinteni. Addig ők az ellenségeink, mert hatalomra jutva a magyar nemzet létét veszélyeztetnék.

Kiemelt kép: Bach Máté