A baloldalon ma sincs másik!

A baloldal nem változott, de ez az ő problémájuk, az egész ország viszont nem eshet áldozatul egy politikai kalandorbrigád hatalomvágyának.

Az ellenzéki belharcok is Gyurcsány Ferenc elvárásai szerint alakultak Fotó: Bach Máté

Olyan kijelentések hangoztak el egy regnáló miniszterelnök szájából, hogy „Magyarország le van írva” vagy az, hogy „a legrövidebb távon nincsen választás”. Aztán azt magyarázza a szocialista frakciónak, hogy nincs idő elemezgetni, hogy melyik társadalmi csoportot miként sarcolják meg, azonnal dönteni kell, tehát – pestiesen szólva – ami a csövön kifér, akit értek, mindenkiből a lehető legtöbb pénzt akarták kipréselni.

Egy tízmilliós ország első embere azt fejtegeti, hogy sem ő, sem a szakértői csapata nem képes összerakni a megszorítócsomagot, mert képtelenek kiszámolni, hogy az egyes adóemelésekkel vagy elvonásokkal mekkora összeget tudnak kiszedni a magyar emberek zsebéből. Tehát nem elég, hogy csődközeli helyzetbe juttatták az országot egy olyan időszakban, amikor híre-hamva sem volt semmilyen válságjelnek Európában – Gyurcsány maga mondta azt is, hogy a világgazdaság pénzbősége, na meg a trükkök százai addig megmentették őket –, de még akkor is kóklerként vagdalkoztak a számokkal, amikor a felelőtlen, dilettáns, hibát hibára halmozó országlásuk árát a magyar emberekkel készültek megfizettetni.

Na, ez volt az a teljesítmény, aminél többet és jobbat Gyurcsányék – saját bevallásuk szerint – nem tudtak és ma sem tudnak. A baloldal egésze sem tud többet és jobbat, ezért nem képes megszabadulni Gyurcsánytól. Így lehet igazán megérteni, miért állhat ismét hatalomra éhesen a kormánypártok kihívójaként a baloldal élén az az ember, aki lenullázta az országot, kifosztotta, majd véresre verette a tiltakozó népet, aztán eljött neki is a vég, kénytelen volt lemondani, és mindenki azt gondolta, hogy soha többé nem válhat politikai tényezővé.

De a baloldal tizenkét év alatt sem tudott többet és jobbat kihozni magából, mint Gyurcsányt és csapatát – köztük a kedélyesen mosolygó szélhámost, Karácsony Gergelyt. Most pedig ez az országvezetésre teljesen alkalmatlan, selejtes társaság egyre nagyobb hangon követeli magának a kormányzati hatalmat. Persze ők most sem kormányozni akarnak, csak ismét kifosztani az országot.

Gyakran hallani a jobboldalon is azt a véleményt, hogy tizenöt év távlatából már sokan, főként a fiatalabbak, nem emlékeznek és nem is érdekli őket, mit tettek Gyurcsányék, ezért nehéz érvelni ellenük. Igaz, a politikai emlékezet egy évre sem nyúlik vissza, nemhogy másfél évtizedre, éppen ezért az eltelt idő ebből a szempontból nem releváns tényező a politikai kommunikációban. A tizenöt évet nagyon egyszerű lenullázni: nem a múltat kell elmesélni, hanem a két korszakot kell most a jelenben összevetni a nyilvánosság előtt mint referenciákat: a Gyurcsány-rezsimet és az Orbán-korszakot. A jelenbe kell helyeznünk Gyurcsány Ferenc kormányzásának minden gyalázatát, és máris lényegtelen, hogy az mikor történt, hiszen nem az eltelt idő számít, kizárólag a személyek és a tetteik.

Nem kell „elmúltnyolcévezni”, és 2010 előttről beszélni, hiszen itt vannak az orrunk előtt, nem csupán a múlt lidércei. Gyurcsány Ferenc és brigádja a jelen rögvalóság része, nap mint nap hazudnak az arcunkba ugyanúgy, ahogy tizenöt évvel ezelőtt meg azóta is. A fővárosban és számos települési önkormányzatban ugyanazt teszik, amit az egész országgal műveltek korábban. Mindenhol csődtömeg, pusztulás és fejetlenség kíséri a ténykedésüket, miközben a saját zsebüket tömködik.

Aki nem teljesen elvakult, annak nem is lehet kérdés, hogy öngyilkosság lenne ilyen embereket ismét a kormányrúdhoz engedni.

A baloldal nem változott, de ez az ő problémájuk, az egész ország viszont nem eshet áldozatul egy politikai kalandorbrigád hatalomvágyának. Majd amikor kitaszítják maguk közül Gyurcsányékat, és felnőnek a feladathoz, ami a magyarság szolgálatát jelenti, akár kormányzati szinten is, akkor lehet a magyarországi baloldalt méltó ellenfélnek tekinteni. Addig ők az ellenségeink, mert hatalomra jutva a magyar nemzet létét veszélyeztetnék.

Kiemelt kép: Bach Máté