Az egyik újévi fogadalmam idén az volt, hogy január elsejétől kezdve annyit túrázok a Budapest környéki erdőkben, amennyit csak az időm enged. A természetben töltött órák edzik a testet és építik a lelket, mindkettőre nagy szükség van, főleg manapság, járványhelyzet idején. Mostanáig már kétszáz kilométer felett járok, és a mögöttem hagyott hónapokban a családom, a barátaim társaságában láttam csodaszép virágokat, bogarakat, madarakat és nagyobb emlősállatokat is szép számmal, a téli, majd a tavaszi természet szépsége valósággal lenyűgözött.
Azt gondolhatnánk, hogy ezek az értékek mindenki számára egyformán fontosak, de sajnos nincs így. A természet kincseire sokan vigyáznak ugyan, de jó néhányan akadnak, akik szemében az erdők és mezők nem többek, mint potenciális hulladéklerakók, egy szép barlang pedig olyan hely, amely jól elrejti a szemetet.
Egy-egy ilyen otromba illegális lerakó láttán vizuális típusú emberként megpróbáltam magam elé idézni egy olyan családot, ahol a hulladék rendre nem a kukában végzi – ha van nekik egyáltalán ilyen otthon –, hanem a közeli erdőben, a fák rejtekében. Elképzeltem, ahogy az apa riadóztatja a családot, mondván: emberek, megtelt a kuka, fel kell pakolni, és ki kell vinni az erdőbe. Vajon mi játszódik le ilyenkor a fejekben? Eszébe jut-e a családfőnek, hogy a szemetet az erdőbe vinni törvénysértés? Eszébe jut-e, hogy a természetbe juttatott hulladék egy része évszázadok, de akár évmilliók alatt bomlik csak le? Eszébe jut-e, hogy ha néhány nap múlva kimennek az erdőbe, akkor elsétálnak majd a kupac mellett, amit ők maguk vittek oda?
Eszébe jut-e vajon, hogy egy kevés pénzből, mondjuk néhány doboz cigaretta árából egy lerakóba is elvihetnék a szemetet? Gondol-e arra, hogy milyen betegségek melegágya lehet egy-egy hulladékkupac, és hogy hány állatot mérgezhet meg a leöntött szemét? Végigfut-e az apa agyán, hogy mennyire rossz példát mutat a gyerekeinek, akiknek a jövője – alapesetben – mindennél fontosabb (kellene, hogy legyen)? S gondol-e arra, hogy a pillanatok alatt leborított szemetet jóérzésű civilek, akik nem bírják a hulladékhalom látványát, órák alatt szedik majd össze? Van-e az illetőnek legalább egy minimális szégyenérzete, bűntudata? Szívesen feltenném ezeket a kérdéseket a gondolatban megidézett családfőnek.
