Afganisztán egy temető, lehetetlen elfoglalni,
viszont mindig ellenőrzésünk alatt kell tartani.
(Sir Mortimer Durand)
Afganisztán tipikus példája a rossz döntések sorozatának. Iskolapéldája, hogyan ne foglalj el egy országot. Majdnem húsz év és több ezer milliárd dollár tűnt el az istenek oltárán, már-már úgy tűnik, teljesen feleslegesen. Miért? Mert az amerikaiak nem vették figyelembe a földrajzi meghatározottságokat, az etnikai sajátosságokat, és nem vonták le a történelmi tanulságokat. Miért mondja már most Teherán, hogy minden afgán menekültet átszállít a török–iráni határra? Ennek a becsült száma meghaladja az egymilliót. Törökországban már így is négymillióan várják, hogy Európa országaiba, például Németországba, Hollandiába és Svédországba juthassanak.
A Római Birodalom romanizációja idővel egységet teremtett a különféle törzsek között, lehetővé téve, hogy azok együttesen szálljanak szembe Rómával. A globalizáció, amely bizonyos értelemben a világ amerikanizálódását is jelenti, ma az amerikai hegemóniával való szembenállás eszközeként is szolgál. A birodalom agóniája elkezdődött. A hegemóniából való okos visszavonulással egy állam vagy egy birodalom továbbra is erős maradhat. Amerika legjobban tenné, ha felkészítené a világot saját elévülésére!
Vannak-e az államnak megfelelő ismérvei, működik-e olyan, hogy közigazgatás, hivatalok, posta, pénz, fizetés, stabilitás, közbiztonság, iskola, nők, lányok járhatnak-e iskolába stb.? Nemzetközi szinten létezik egy olyan jól körbehatárolt állam, amit Afganisztánnak hívnak és Kabul a fővárosa? Igen: papíron! Ha közelebb hajolunk a térképhez, jól láthatjuk a számtalan más-más nyelvet beszélő népet, törzseket, akik egymás ellen hadakoznak. És pont a mostani kormány látszik a leggyengébbnek és a legkisebb területen működőnek.
Afganisztán nemzetiségi térképe sokszínű, és a törzsi felosztás legalább annyira erős. Az ország délnyugati csücskében élnek a beludzsok, a középső sávban a pastuk. Mindkét nép szállásterülete mélyen benyúlik a szomszédos Pakisztánba, ahol amúgy mindkét nép többsége él. A pastuk területének északnyugati határán vegyes lakosságú rész van, a pastu–hazara–üzbég keveredésből létrejött népcsoportnak saját identitása van. Az ország közepén élnek a síita hazarák (őket Irán támogatja). Afganisztán északnyugati határvidékét türkmének lakják, tőlük keletre élnek az üzbégek, a tádzsikok és a kirgizek. Kabultól keletre nurisztániak laknak. Hogy még bonyolultabb legyen; közös származás ide vagy oda, a pastuk, ha éppen nem a szomszédos népekkel háborúznak, egymást mészárolják. A két legnagyobb törzs, az afgán viszonylatban felvilágosultnak számító, 25 százalékban írástudó durranik és a harcias gilzaik különösen gyűlölik egymást, és ennek a jelentősége nem elhanyagolható.
