Hagyjuk az udvarias válasz- és viszontválaszokat. Nem érdekelnek az elmeháborodottak közbeszédbe tolt provokatív irományai. Nincs közöm se a hazai, se a nemzetközi baloldal sekélyes, kétszáz szóra korlátozott, azt ilyen-olyan formában variáló, hazánk elleni fröcsögéseihez. Nem lehetek szolidáris azokkal, akik az élet szentségével szemben a normalitás szabadsága helyett képesek lennének beáldozni és vágóhídra vinni hazámat, Magyarországot. Az életunt nyugati milliárdosoknak és politikai bábjainak a hazám nem pálcikára tűzött kotyvasztási alapanyag, amelyhez egyéb összetevőiket keverve és lassú tűzön megforgatva az egészet, nálunk is bevezetnék új kommunizmusuk multikulturális világmenzáját, amit földgolyónk tekintélyes része sajnos már egy ideje kéretlenül és émelyegve fogyaszt. Nem kívánok részese lenni az ,,eszed, nem eszed, nem kapsz mást”, avagy ,,az egyétek meg, amit főztetek” félvállról odapökött kárörvendő, utólagos megjegyzéseinek.
Hogyan gondozd a Magyar Péteredet?
Mi köze a politikának a pszichiátriához? Jó esetben semmi. Ám ez most nem jó eset.