Abban bíznak, hogy szövetségeseik, az európai globalisták támogatásával megbuktathatják a nemzeti kormányt. Ez a számítás nem lebecsülendő. A magyar történelem számos hasonló példával szolgál erre nézvést. A második világháború vége felé a nyilasok náci segítséggel kerültek hatalomra, majd a világháború után szovjet segítséggel a kommunisták. Szellemi örököseik ma a balliberális ellenzék sorait erősítik. Buzgón szállítják a hamis érveket Brüsszelbe a „diktatórikus” és „korrupt” magyar kormányról, amely, úgymond, szembemegy az európai értékekkel.
A jövő tavaszi választásokra készülve ez a társaság görcsös igyekezettel dolgozik azon, hogy az unió büntetőintézkedéseket foganatosítson hazánkkal szemben.
Kormányunk csak a magyar választópolgárok józan ítélőképességében, a nemzet iránti lojalitásában, egészséges életösztönében bízhat.
Abban, hogy a többség nem szédül meg az ellenzéki szirénhangoktól, s nem áll olyan hataloméhes törtetők mögé, akiket csak azért nem lehet hazaárulás vádjával bíróság elé állítani, mert mai jogrendünk nem nyújt erre lehetőséget.
Hallhatjuk olykor, hogy a magyarokban van egy kiirthatatlan kurucmentalitás, amely erős nemzeti elkötelezettségből táplálkozik. Ezzel szemben áll az idegen, többnyire nemzetellenes érdekeket kiszolgáló labancfelfogás.
Akik nem ismerik eléggé a normalitást támogató magyarok természetét, azt hihetik, hogy fenyegetéssel, elnyomással rákényszeríthetik őket hazafias elveink, szabadságeszményeink feladására. Ez bizony nagy tévedés.
Minél nagyobb a velünk szemben alkalmazott külső nyomás, annál inkább ellenállunk és összetartunk.
Már a kuruc idők is számos példával szolgáltak arra, hogy a magyarok nem rettennek meg a túlerőtől. Igaz, a császári udvar jól fizetett, jobban felszerelt reguláris seregei a nagyobb csaták többségében győztek, de II. Rákóczi Ferenc kurucai nyolc éven keresztül, meg-megújuló erővel vívták harcukat, s nemegyszer arattak látványos sikereket. Példájuk máig hat, miként hatott 1848−49-ben és 1956-ban is.
A mai magyar kurucot könnyű megkülönböztetni a mai „magyar” labanctól.
A magyar kuruc legfőbb ismérve, hogy – bár anyagi lehetőségei általában szerények − nem megvásárolható. A barátai valódi barátok, akik minden körülmények között számíthatnak rá, miként ő is számíthat a barátaira. Egyre időszerűbb a kérdés: vajon a hazafias meggyőződésnek vagy az egyre diktatórikusabb globalista szemléletnek van-e nagyobb ereje? Vajon a globalizmus ereje megtörheti-e a szabadságszerető magyarok lelkét? Erre a kérdésre Makovecz Imre negyedszázada megfogalmazott szavaival válaszolhatunk:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!