Végleg le kell győzni őket

A liberális ideológia totális hatalmi igényét abból érzékelhetjük, hogy most már olyan helyekre hatol be a liberális aktivizmus, ahová Európában még a legbrutálisabb diktatúrák sem merészeltek.

A szocialista Kunhalmi Ágnes már elkötelezte magát az LMBTQ-mozgalom mellett

Minden ideológiának van az aktuális korszellemhez igazított „népszerű”, egyszerűsített változata. Ma a liberalizmusnak nevezett ideo­lógia van az európai politika, kultúra, művészet és gazdasági gondolkodás középpontjában. A liberalizmus uralkodik az európai egyetemeken, középiskolákban, általános iskolákban és talán már az óvodákban is. A liberalizmus az egyetlen tolerálható ideológia a művészetben, a tömegtájékoztatásban és bármilyen politikai diskurzusban.

A legjellegzetesebb és legerősebb tulajdonsága az, hogy teljes mértékben elvárja mindenkitől: az élete, a magánélete minden szegmensét a liberális ideológia alapján értelmezze és annak megfelelően alakítsa is át. Vagyis a liberalizmus sikeresen bevitte a politikát mindenhová, az óvodákba, a hálószobákba, minden tudományágba, sőt már a múltba is. Ma csak olyan film kerülhet a nagy mozi- és tévéhálózatok (Netflix, HBO stb.) műsorába, amely a liberális ideológia rejtett vagy kifejezett terjesztésének eszköze. Már a nagy bevétel reménye sem mentség az illiberalizmusra.

A politika, vagyis a liberális ideológia most éppen a sportot foglalja el, gyakorlatilag tönkretette a foci Eb-t mint nemzetek közötti sportviadalt, jelenleg pedig az olimpiát próbálja meg a politika részévé tenni.

Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a liberalizmus már totális hatalmat épített ki. Megpuccsolta a demokráciát, és annak formális kereteit fenntartva kezdte meg a liberális totalitarianizmus kiépítését. A folyamat ott tart, hogy a liberálisok már elfoglalták a teljes államot és a modern tömegtársadalom minden alrendszerét, a rendőrséget, a hadsereget, a teljes oktatást és tudományt, a kultúra és a tömegkommunikáció minden területét, a nagyvállalatokat, mindent. Mindezt úgy, hogy a térfoglalásuk nem volt látványos, a megszerzett befolyást az utóbbi néhány évet leszámítva nem konvertálták át közvetlen hatalommá.

A változást, a liberális ideológia totális hatalmi igényét abból érzékelhetjük, hogy most már olyan helyekre hatol be a liberális aktivizmus, ahová Európában még a legbrutálisabb diktatúrák sem merészeltek. Sem a náciknak, sem a kommunistáknak nem jutott ugyanis eszükbe a nukleáris család lebontása, ahogy az egyes alapvető emberi identitások elpusztítása sem. A liberális ideológia minden ember-ember közötti interakcióban, kommunikációban jelen akar lenni, és azt akarja, hogy azok kizárólag a liberális progresszió aktuális állása szerint menjenek végbe. Az eltörléskultúra pedig az idő és a tér végtelenjébe, a múltba és a jövőbe is ki akarja terjeszteni a liberalizmus (mindig) aktuális törvényeit.

A liberalizmus nem azért veszélyes, mert önmaga annyira vonzó lenne – intellektuális képviselői általában nem szikrázó elmék –, hanem azért, mert totális zavarossága miatt minden elmebajt és káoszt, akár romboló eszmét is képes magába olvasztani. „Tanításai” csak a kereszténységgel és a konzervatív gondolkodásmóddal ellentétesek, a kommunista ideológiával vagy az iszlámmal nem.

Hibát követünk el azzal, ha az erőszakos liberális alapokon történő kulturális imperializmust, a liberális ideológia fő vonulata által befogadott egyedi elmebajok százait, az „emberi jogizmust”, az egyre agresszívebb fehérellenes rasszizmust, az LMBTQ-tünetegyüttest vagy a magyar baloldali pártok hazaárulásra szakosodott képviselőit egy nagy közös összeesküvésnek tekintjük. Ezek a valamik nem aktorai az emberi társadalmaknak, hanem csupán egyéb folyamatok következményeiként léteznek. Sokkal több nem szándékolt dolog történik velünk, mint olyan, amelyet más emberek rosszakarata hoz ránk.

Ez a liberalizmussal átitatott korszellem az emberiség és Európa jelenlegi állapotából következik. Ráadásul az észak-atlanti civilizáción kívül senkit sem érdekel igazán. A kí­naiak, az arabok és az afrikai hadurak még a birodalomépítéssel kapcsolatos álmodozások állapotában vannak, radikálisan etnocentristák, és a fehér ember civilizációjából csak a technológiai eredmények érdeklik őket, a filozófia és az ideológia, az „emberi jogok” egyáltalán nem. Persze azt is felhasználják Európa ellen, ahogy a saját technológiánkat, de pont úgy lenéznek bennünket, mint ahogy a buta gyarmatosítók a feketéket és az ázsiaiakat annak idején. Minden okuk megvan erre, hiszen hat nemzedékkel ezelőtt Nyugat-Európa még a világ ura volt, ma csupán egy meghódítandó terület az új birodalmak számára.

A liberalizmus végletes primitívségének legerősebb jele az, hogy képtelen megérteni, az emberi faj fejlődése miért hozott létre sok ezer nagyon különböző, egymással össze sem mérhető kultúrát. Azért, mert ennyi végtelen lehetőség lakozik az emberi fajban és az emberi értelemben. Az emberi szabadság európai kiteljesedése, ami az észak-amerikai fejlődés alapja is, csak egy válasz a végtelen sok közül. A kereszténység, amelynek olyan sokat köszönhet a civilizációnk, és amely persze sok szempontból használtatott rosszra is, hiszen emberi produktum, vagy része az ember evolúciójának, vagy az isteni terv része, de mindkét esetben a legfontosabb kincseink egyike. A liberálisok azonban még azt sem képesek felfogni, hogy az ideológiájuk még jelentős korábbi változatának is csak a keresztény kultúrkörben van korlátozott értelme, ha az nincs, soha semmiféle emberi joguk nem lesz többé, ahogy egyetlen másik embernek sem.

El kell fogadnunk, hogy liberális embertársaink vitaképtelensége végletes és végzetes. Már senki sem képviseli az egész liberális álláspontot egyszerre, mert az egészen szélsőséges és nyilvánvaló ellentmondásossága miatt képviselhetetlen. A liberalizmus jelenleg az „ellenségem ellensége a barátom” megtestesülése, ezért áll össze a kereszténység, az európaiság és a fehér ember minden ellenségével. Az öngyűlölet pszichológiája közismert, csak azért csodálkozunk, hogy ilyen sokan gyűlölik magukat mint fehér és keresztény gyökerű embert, mert ez a fajta ostoba moralizálás a szörnyű, de végül soha nem tapasztalt jólétet hozó XX. század következménye.

Emberek tömegeinek adott lehetőséget a jóléti társadalom, hogy az élet nagy kérdésein töprengjen, miközben ehhez nem volt meg sem a képzettsége, sem az esze. Ezek a sikertelen, boldogtalan emberek alkotják most a liberalizmus siserehadát, ők artikulálják ideológiává a pszichiátriai betegek és neurotikusok tüneteit. Ez nem összeesküvés, hanem káosz. Olvassuk csak össze, hogy mit is kínál nekünk a magyar liberális baloldal! Amely egyszerre foglalja magába a nyilasok és a kommunisták ideológiai örököseit és utóbbiak esetében a leszármazottait is. A magyar baloldal hűen leképezi a német és amerikai liberális elit összetételét, mind a pszichiátriai tüneteikben, mind az ambícióikban.

A liberálisok világkormányzást szeretnének, de legalábbis Európában is akarnak egy Egyesült Államokat. Ebben a világban az egykori Magyarország csak egy közigazgatási egység, amelyet a mindenkori európai értékek mentén kormányoznak. A liberálisok azt mondják, hogy mindig mindenről ki kell kérni az emberek véleményét, de sosem szabad komolyan venni, elfogadni és politikává emelni a közakaratot. Viszont szerintük minden Pride egy ügydöntő népszavazás, a férfiak szexuális közeledése a nőkhöz pedig mindig agresszió.

A liberálisok folyamatosan azt kommunikálják, hogy ők az igazi keresztények, mert ők képesek feltétel nélkül mindenkit szeretni, és nem ismerik a bűn fogalmát sem. Mindenkivel szemben kontroll nélkül megengedők és megbocsátók, kivéve a fehér heteroszexuális férfiakkal és azokkal a nőkkel, akik az előbbiekkel élnek házasságban. Azt akarják, hogy minden emberi kapcsolatot, amelyben legalább egy emberi lény részt vesz, a törvény erejével nevezhessenek „házasságnak”. Az embereknek semmilyen személyes testi és lelki döntésükben nem kell ragaszkodniuk a biológiai valósághoz.

Viszont a biológiai valóság árnyképeit műtéti úton elő kell állítani, ha az egyén azt akarja. A gyermekeket az államnak kell felnevelnie, hiszen a család egy gonosz, veszélyes és korlátozó hely. A gyerekek semmit nem tudhatnak meg arról, hogy a saját kultúrájuk ezer esztendő alatt milyen pszichikai és fizikai munkamegosztást hozott létre a nők és a férfiak között. Minden szexuális perverzió azonos értékű a nő és a férfi közötti normális szexualitással. Nincsenek igazi identitások, csak képzeltek, azok viszont valóságosak és a törvény erejével védendők.

És ezeket a maguk nemében tökéletes ostobaságokat gyakorlatilag vég nélkül lehetne folytatni. A liberális „értelmiség” vagy itthon kitalál egy újat, vagy importál egyet, és azonnal megkísérli társadalmi konfliktussá konvertálni. A legnagyobb veszély számunkra az, ha nem tudjuk a magánéletünket megvédeni, ha a családunkba is beengedjük a liberálisokat, a liberalizmust. Ma az LMBTQ-val ez az aktuális programjuk, uralni akarják a szexua­litást és a gyermeknevelést is.

Hiába egy LMBTQ-aktivista képviseli őket, Karácsony Gergely vagy egy CEU-s oktató, az előző felsorolás minden eleme egyszerre lesz kötelező, ha nem győzzük le őket végleg.

A szerző szociológus