S fontos megjegyezni, hogy noha a hívek, vendégek soraiban sok apáca, szerzetes és pap ült, és igen, idős nők és férfiak is, akik akár valóban rózsafüzért morzsolgatva nézték az előadásokat, de rengeteg gyermek és fiatal is részt vett az eseményen. Annál is inkább így volt ez, mivel a szertartás egyben 1200 gyerek elsőáldozása, valamint az esztergom–budapesti főegyházmegye katolikus iskoláinak tanévnyitó szentmiséje is volt. S annyira szívet melengető volt látni a sok-sok gyermeket, akik bájos, olykor megilletődött arccal várták az első találkozást Jézus Krisztussal. S az összképen még az sem rontott, hogy néha egyik-másik gyermek izgett-mozgott vagy oda-odaszólt a mellette levő társának. Ettől is emberi volt az egész esemény, amihez ugyanúgy kellettek a gyermekek, a fiatalok, mint az idősek, a generációk összekapcsolódása adta az igazi erőt, amit nemcsak itt, a Földön, de odafent is érezhettek.

A nyitómisével és azt megelőző műsorral magasra tettük a lécet, és megmutattuk: Magyarország élni akar és a keresztény értékek mentén képzeli el a jövőjét. S ha Európa beteg, nyugati felében csak egy kis parázs megmaradt a múltból, akkor az ilyen események begyújthatják a tüzet.

(A borítóképen papok bevonulása az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó ünnepi szentmisén a budapesti Hősök terén 2021. szeptember 5-én. Fotó: MTI/Szigetvry Zsolt)