Ha engem kérdeznek: szerintem mindegyikük. Ám a leghitelesebben talán a jobbikos Farkas Péter Barnabás, Ózd alpolgármestere szerepelt, akiről egy lengyelországi holokauszt-emlékmúzeumban készült karlendítős fénykép került elő a napokban. Lebukása után Farkas testvér azt ecsetelte, hogy csupán a haverjainak integetett. Nyújtott karral, összezárt ujjakkal. A legviccesebb az egészben, hogy Gyurcsányné Klára kiállt mellette, elhitte az integetős verziót. Az ügy megnyugtató rendezéséhez már csak Ferenc szakvéleményére várunk, aki régi szakértője a témának: saját bevallása szerint ugyanis sokszor látta a papáját, amint valamelyik német adót nézi és lendítget…

Hát valahogy így zajlik az előválasztási bolhacirkusz, amelynek minap ért véget az első fölvonása. Az eredményeket most magukat komolynak gondoló elemzők csócsálják, méricskélik. Csak tudnám, minek. Egyetlen közjegyző vagy baloldaltól független (tehát valamelyest hiteles) figura sem volt a szavazatszámlálók között. Csupán ballib pártemberkék, Magyar Györgyék Civil Választási Bizottsága, no meg a hivatalosnak hangzó, de szintén virtigli baloldali Országos Előválasztási Bizottság sertepertélt a voksok körül. Azt számoltak, amit akartak. Találtak is hirtelen vagy hatszázaléknyi érvénytelen voksot, ami többszöröse egy normál választásénak. És akkor az „elcsúszott” Excel-táblázatokról, az informatikai rendszer kétnapos „lefagyásáról” vagy az egyes helyszínekre telepített kopasz verőemberekről még nem is beszéltünk.

Aki mindezek tükrében hitelesnek tekinti az előválasztási eredményeket, az vagy fanatikus hülye, vagy baloldal politikus. (Bár e két halmaz jelentős átfedést mutat.) Az érintettek nyilván azt is ugyanilyen komolyan vennék, ha az országgyűlési választásokon kizárólag fideszes delegáltak számolhatnák a voksokat. Ja, nem.

Az egész előválasztásnak pontosan ugyanannyi közjogi vonatkozása van, mint annak, hogy a minap tisztújító közgyűlést tartott a Pestszentlőrinci Gyógyult Alkoholisták Köre. Semmi. Nyista. De legalább az utóbbiak nem fenyegették akasztófával a korcsmárosokat.

Hallom, Karácsonyék arról áradoznak, milyen csodálatos, hogy hatszázharmincezren szavaztak. Százmilliókat égettek el közterületi meg internetes hirdetésekre, és csupán ennyire futotta: a választásra jogosult magyarok kevesebb mint nyolc százaléka bagózott feléjük. Legfeljebb a szűk kemény magjukat bírták elvonszolni az urnákhoz. Független szavazatszámlálók, közjegyzők híján persze nem tudhatjuk, tényleg szavaztak-e ennyien, ám ha nagyvonalúan elfogadjuk a hatszázharmincezres számot, akkor is: mi ezen a sok? Mire olyan büszkék? A Fidesz Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! petícióját már majdnem kétszer ennyien írták alá.

Az előválasztás talán legvidámabb jelenete az volt, amikor Stumpf András, az „igazi konzervatív” Válaszonline.hu skriblere közhírré tette: ő márpedig elmegy a „Moszkva” térre előválasztani. Majd röviddel később duzzogva közölte: mégsem előválasztott, mert egy olyan nyilatkozatot akartak vele aláíratni, amely szerint jövőre is a baloldalra szavaz. Ő viszont azt még nem tudhatja. S milyen igaz! Fél év nagy idő, azalatt többször is térfelet lehet cserélni…

Egyébként el tudják képzelni, hány kötelezettségszegési eljárás indulna Magyarország ellen, ha a Fidesz akarna kötelezvényt aláíratni az emberekkel, hogy jövőre rá szavazzanak? Sok. Talán Tavarest és Sargentinit is előkaparnák az elfekvőből, írjanak új jelentéseket. (Hiszen az előzőek is milyen hatásosak voltak…)

Végső soron az előválasztás arról szól, hogy a Magyarországon állomásozó, de külföldi kottából muzsikáló baloldal képtelen magának fölparcellázni a reménybeli képviselői helyeket. Legalábbis békésen, leszámolások, egymás elásása nélkül. Az osztozkodáshoz kell az előválasztási színjáték. A látszat, hogy erről nem is ők, hanem a nép dönt. Az a baj, hogy túl sok az éhes száj, s kevés a pozíció. (Ezért kell Karácsonynak is vagy ötven tanácsadó meg rakásnyi helyettes: jól kell lakatni a sok herét.)

Bár mindig a Fideszt okolják, nem a Fidesz döntötte el, hogy két balliberális párt (MSZP, SZDSZ) helyett legyen hat. Erről kisebbrészt a választók döntöttek (amikor a történelem szemétdombjára hajították az SZDSZ-t és összetöpörítették az MSZP-t), nagyobbrészt viszont a hataloméhes, kizárólag az intrikáláshoz, pozíciók hajszolásához értő balliberális politikusok tehetnek. Ők alapítottak új pártokat, újabb kis szemétdombokat, amiken kukorékolhatnak, nem a Fidesz. S ők azok, akik most sem arról beszélnek, kormányon mit próbálnának jobban csinálni, mint a mostaniak (ami persze vicc, hiszen 2010 előtt kiderült: kormányzásképtelenek), hanem kizárólag a még meg sem szerzett bársonyszékeket osztogatják egymásnak. Mint a keselyűk, úgy köröznek az ország felett.

Karácsony például bejelentette: Márki-Zay lesz az ő „elszámoltatási atyaúristene”, mert erkölcsileg annyira tiszta (a takarítónőkkel is bekapcsolt diktafonnal beszélget); de ha mégsem, akkor az „alkotmányosság helyreállításáért felelős” helyettese, a „jobbkeze” lesz. Dobrevet pedig mint a „balkezét” megteszi külügyminiszternek. És Hadházy (Lószerszám) Ákos is biztosan lesz majd valami, esetleg Karácsony középső lába. Aztán eltelt pár óra, és hamvába holt az egész.

Már most remek a műsor, ragyogó fél év áll előttünk!

Borítókép: MTI/Mónus Márton