Először ugye az volt a szöveg, hogy eszük ágában sincs eladni a Városházát (a „munkahelyüket”), és aki ilyesmit állít, azt bosszúból nem olvassák többé. Aztán (a második hangfelvétel világra pörgése után) következett az a változat, hogy jó-jó, tényleg készült valami titkos tanulmány az épület értékesítéséről, na, de ebben nincs semmi rendkívüli, mindenki készít ilyeneket, lapozzunk. Annyiban kétségtelenül nem „rendkívüli” a dolog, hogy balliberális iga alatt minden (is) eladósorba szokott kerülni: Mol, Ferihegy, postapalota, tévészékház, közműcégek. Most éppen a Városháza. Ha rajtuk múlna, a Parlamentet is dobra vernék.
Nagyjából ezen a ponton ért földet (ejtőernyővel) a minapi válságkommunikációs mentőcsomag. Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes guggolt benne. Mit ne mondjak: sziporkázó a humora. Ambrus helyettes közölte: Karácsony Gergely és kabinetje semmilyen fölhatalmazást nem adott Barts J. Balázsnak, a fővárosi vagyonkezelő vezetőjének, hogy a Városházát eladásra kínálgassa. Senki nem bízta meg őt ilyesmivel, senki nem kérte még csak hasonlóra sem. Ők legalábbis biztosan nem. Sőt, annyira dühösek, hogy „igazoló jelentést” várnak Barts J.-től arra nézvést, ki a túró kezdeményezésére tárgyalt és kikkel.
Eszerint – ha jól értem Ambrus helyettest – a következő történhetett. Barts J. Balázs nyilván annyira elborultan demens, hogy főnökei tudta, beleegyezése és kifejezett utasítása nélkül, a saját szakállára, pusztán önszorgalomból, esetleg brahiból el akarta adni a főnökei (és saját) munkahelyét. Teljesen hihető. Tán úgy képzelte, a dolog föl sem tűnik majd Karigeriéknek, elvégre nem nagyon járnak be dolgozni. Barts J. a közgyűlés helyett egymagában megszavazta volna az épület elidegenítését, aztán megvárja a számlájára beérkező tízmilliárdokat, majd irány Zanzibár. Vagy valami ilyesmi.
Persze az is lehet, hogy Barts J. Balázs nem ennyire hülye, és valójában a főnökei utasítására kezdett Városháza-seftelésbe. Mintha ez a változat életszerűbbnek tűnne. Ráadásul ezt támasztja alá Anonymus legfrissebb videója. Akárhogyan is: a jelek szerint Balázs fővagyonkezelőt hamarosan kivágják, mint a macskát a gangra. Tudniillik Kiss Ambrus az ATV-ben leszögezte: „Nem látom, hogy olyan írásbeli válasz érkezne, ami megteremti a városvezetésben a bizalmat.” Csodás nyelvezet: mint amikor az ötvenes években a Szabad Nép megküldte a selyemzsinórt a nem elég vonalas elvtársaknak.
Túl nagy a botrány. Még Niedermüller is vizsgálatot követel. Barts J. Balázst tehát kihajíthatják, hogy ne Karigerit kelljen. Kell egy bűnbak, akire ráverik a balhét. Bartsot a kutya se ismeri, nem fog neki fájni. Aztán úgyis kárpótolják. Például betolják Vágó Pista mellé a BKV-járműjavító felügyelőbizottságába. Az elfekvőbe.
Egyébként a bűnbakgyártásnak nemes hagyományai vannak a baloldalon. Ott van például a 2006. augusztus 20-i tűzijáték. Meghalt öt ember, ötszáz pedig megsérült, mert az esemény első számú felelőse, Szilvásy György akkori kancelláriaminiszter az ítéletidőről szóló figyelmeztetések dacára nem fújta le a rendezvényt. Hogyan is fújta volna, mikor épp a Balaton-felvidéken nyaralt, ahol luxusvityillója van? Maga helyett egy kancelláriai főosztályvezetőt váltott le. Rajta kívül egy tűzoltót kirúgtak, egy meteorológus pedig figyelmeztetést kapott. De Szilvásy megúszta, a rinocérosz-arcbőrével együtt.
Vagy ott van a sukorói kaszinómutyi. Tanúvallomások igazolták, hogy Gyurcsány Ferenc kifejezett utasítására kellett törvénytelenül, telekcserével helyzetbe hozni a külföldi vevőket. Az előnytelen csere milliárdos kárt okozott volna a magyar államnak, ha a botrány miatt nem kényszerülnek lefújni az egészet. Végül mégsem Gyurcsány ment börtönbe (ő csupán gyanúsított lett, majd – az amerikai nagykövetség erőteljes föllépése nyomán – megszüntették ellene az eljárást), hanem a miniszterelnök utasítását kényszerűen végrehajtó Tátrai Miklós és Császy Zsolt, a nemzeti vagyonkezelő két vezetője. Ők vitték el a balhét a Böszme helyett.
Máig nem tudni, kinek a százmillióit dugdosta külföldi bankszámláin Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese. Sokak szerint pártja kétes üzelmekből származó vagyonának egy részét rejtegette, ám a szocialista pártból csak ő került a vádlottak padjára, senki más. Az éhségmenetelő politikus azóta sem árulta el, honnan van a pénz. Hallgat. Mert hallgatni arany.
Zuschlag János sem csak magának tette félre a fiatal baloldal fiktív táboraiért kapott tízmilliókat. A pártkasszába jutott a java. Börtönbe viszont csak őt küldték – Ujhelyit vagy Gyurcsányt nem. Milyen különös.
A példákat még hosszan sorolhatnám.
Változnak az idők, baloldali korrupciós ügyek, botrányok jönnek-mennek. Sukoró-ügy helyett most Városháza-mutyi van. Egyvalami állandó: a balhét mindig a „takarítónővel” vitetik el.
Borítókép: Karácsony Gergely sajtótájékoztatón (Fotó: Havran Zoltán)
