Mostanra már az FDP, a Szabad Demokrata Párt is horogra akadt. A sikeres Német Szövetségi Köztársaság szabadelvű piacgazdasági pártja is aláírta a német koalíciós szerződést, amely ideológiai ráhangolódást is jelent a német gazdasági berendezkedésnek egy szociális-ökológiai piacgazdasággá alakítására. Ismerősen cseng ez a keleti blokk időszakából. A keletnémet kommunista párt, a Német Szocialista Egységpárt például 1971 júniusában hirdette meg a gazdaság- és szociálpolitika egységét mint az NDK fő feladatát. Ezen a szocializmus gazdasági törvényeiből fakadó élet- és hatásfeltételek teljes körű alkalmazását értették. Az eredmény meg is mutatkozott: tizennyolc évvel később, hosszú szenvedés után gazdasági és szociális értelemben is kimúlt az NDK, valamint a keleti blokk.
Most, hogy újabb harminckét esztendő elteltével újra munkához láttak a társadalom építészei, ismét csak semmi jó nem fog kisülni a dologból. A valóságtól elszakadt új világ kialakítása Mao Ce-tung nagy ugrásával felérően felelőtlen társadalmi kísérlet. Az FDP vonatkozásában ez azt jelenti, hogy az LPDP-vé (Német Liberális–Demokrata Párt) fejlődik vissza; ez utóbbi egy álliberális kommunista szatellitpárt volt az NDK-ban. A mostani koalíciós szerződés olyan, mintha a kommunista időkből olvasnánk egy ötéves tervet. Újra itt van az illúzió, hogy a fejlemények részletekbe menően megtervezhetők, mégpedig a szabadság feltételrendszerében. Ki gondolta volna ezt 1989-ben? Vagy be voltak tépve a koalíciós partnerek? (Mindenesetre a kannabisz legalizálása mellett döntöttek.)
A Zöldek így ujjonganak a Facebookon: „#MehrFortschrittWagen. (Merjünk jobban haladni!) Ez a címe a koalíciós szerződésnek, amelyet az SPD-vel és az FDP-vel együtt mutattunk ma be. Ambiciózus programunkkal korunk nagy kihívásaira reagálunk. Le kell küzdenünk a világjárványt, gátat kell vetnünk a klímaválságnak, újra meg kell alapoznunk a fenntartható jólétet, és ismét síkra kell szállnunk az összetartás mellett a társadalmi változás vonatkozásában. Az ehhez szükséges változás alapvonalait az elmúlt három hét intenzív tárgyalásainak során fektettük le. Most továbblépünk: elköteleztük magunkat a (Föld hőmérsékletnövekedésének) legfeljebb másfél Celsius-fokon való korlátozása, egy azonnali éghajlatvédelmi program, 2030-ig a megújuló energiaforrások nyolcvanszázalékos arányának megteremtése, ugyancsak 2030-ig a szénbányászat leépítése, a közlekedés és az ipar átalakítása, az ökologikusabb mezőgazdaság, valamint a modern demokráciában az egyenlő elbánás és a sokszínűség mellett”.
De mi rejtőzik valójában a zöldszólamok mögött? A másfél Celsius-fok tartásával Németország eltűnik a süllyesztőben mint ipari, autógyártási, energetikai és biztonsági tényező. Ellenben a kormány bevándorlóországként határozza meg Németországot, de nem a klasszikus értelemben, ahogyan azt Kanada, az Egyesült Államok vagy Ausztrália teszi. A bevándorlóország újnémet meghatározása további vonzerőt jelent a föld összes térségéből hozzánk bevándorlóknak. Minden, szubszidiárius védelemben részesülő bevándorló – akik ugyanakkor a genfi konvenció értelmében nem menekültek – magával hozhatja Németországba a hozzátartozóit: a szüleit, a testvéreit, a testvéreinek a gyerekeit, azaz egész falvakat is. Több törvényes lehetőség nyílik egyúttal a Németországba menekülésre, három év elteltével pedig az érkezettek már automatikusan német állampolgárságot kaphatnak és így tovább.
Az új, baloldali német kormány tehát tömegével hordja majd a bevándorlókat az Európai Unióba, miközben a lengyelek, a baltiak, a magyarok, a görögök a tömeges migrációtól védelmezik az uniót. A Német Szövetségi Köztársaság éppen annyira veszélyezteti az Európai Uniót, mint amennyire Közép- és Délkelet-Európa védi. Őrült beszéd, de van benne rendszer. Itt lesz újra az ideje, hogy fellapozzunk egy 2010-es uniós tanulmányt. Mindenesetre érdemes megtenni, az 1–16. oldalon, a 12-es számú táblázatban hihetetlen számok találhatók. Azzal számolnak, hogy Németország 274 millió, Magyarország pedig 82 millió lakos elhelyezésére képes. Noha csak egy tanulmányról van szó, de ne higgyük, hogy ez az elképzelés nem ültetett bogarat számos balliberális fülébe.
A német jelzőlámpa-koalíció „föderális európai szövetségi állammá” (sic!) akarja átalakítani az Európai Uniót. Ez nyílt kimondása a szuverén államok felszámolásának, a nemzetek eltüntetésével járó társadalommérnöki törekvésnek. Vagyis éppen annak, amit a németországi Zöldek a saját nemzetük gyűlöletével társadalmilag sikeresen műveltek – a CDU-ig bezárólag. Vajon milyen fogadtatásra talál ez az üzenet Budapesten, Varsóban, Rigában, Tallinnban, Vilniusban, Pozsonyban, Bukarestben, Athénban, Rómában, és így tovább? Komolyan veszik még ezeket a németeket ezekben a fővárosokban?
Nagyon is ajánlom, hogy tegyenek így! Ezek a németek térhódítóként látják magukat az unióban. Komolyan kell venni őket, és az orrukra kell koppintani! Németország globális riválisai most örvendezhetnek.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)
