„Morrison sírját ledöntik, a forradalmak beérnek.”
(Spions zenekar)
Nem olvastam a Harry Potter-könyveket. Egy belőlük készült filmet sem láttam. Azt viszont rögtön megéreztem, hogy azok a művek, amelyek felé finoman terelgettem a gyerekeimet, komoly vetélytársakat kaptak. Korszakváltás az ifjúsági irodalomban, azt hiszem, ezt nagyjából így helyes mondani. Aztán szem elől tévesztettem a szerzőt, J. K. Rowlingot; az néha ugyan felbukkant előttem, hogy különféle listákon szerepel a legbefolyásosabb nők között, de például azt sem tudtam, hogy feminista. Igaz, nem is érdekelt volna különösebben. Két könyv megírása között, szabadidejében felőlem mindenki azt csinál, amit akar.
Majd nagy hirtelenjében olyannyira besűrűsödött körülötte a levegő, hogy lehetetlenné vált kikerülni a róla szóló híreket. Amik azért is kezdtek el egy kicsit érdekelni, mert egyszer valami olyasmit találtam írni, hogy az újundok eltörlők nekimennek majd a „hagyományos” feministáknak is. Aztán így történt. Ha jól emlékszem, Rowling ősbűne az volt, hogy egy nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy magukat nőnek nevező férfiak a péniszüket lóbálva közlekednek a nők között.
Transzfób, szólt az ítélet. Magam ebben nem lennék annyira biztos, de ettől még Rowling bekerült a célkeresztbe. A kartácstűzben szerepet játszhatott némi egymást gerjesztő, a Facebookon oly gyakran megjelenő közös frusztráció is, tekintve, hogy a célszemély okos és csinos, és ezzel be is fejezném a szexuális zaklatását. Viszont a nemzetközi helyzet tovább fokozódott. Történt ugyanis, hogy egy Maya Forstater nevű hölgyet elbocsátottak kutatói állásából, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy az emberek nem változtathatják meg a biológiai nemüket, és a véleményének hangot is merészelt adni. Mire Harry Potter anyukája (mondhatnánk azt is, hogy Voltaire kiváló bon mot-jának szellemében) a következő mondatokkal állt ki mellette egy Twitter-bejegyzésben: „Öltözz, ahogy szeretnél. Hívd magad annak, aminek szeretnéd. Aludj azzal a beleegyező felnőttel, akivel szeretnél. Éld a számodra legjobb életet békében és biztonságban. De elbocsátani egy nőt a munkahelyéről, azért, mert azt állítja, hogy nem lehet nemet váltani?”
Ez így elsőre hiperkorrektnek tűnik. Aztán másodikra is. Békésnek. Kedvesnek. Toleránsnak. Szolidárisnak. Szóval olyan… olyan klasszikus liberálisnak, na. Aminek, úgy tűnik, már harangoznak. És a kötelet a szellemi vörös khmerek rángatják. Halálos fenyegetésekkel fűszerezve. A szürreális mellékzöngék azért egyelőre még szórakoztatóak is. Tudják például önök, hogy mi az a kviddics? Én nem tudtam, de ez már a múlté. A kviddics egy fiktív sportág, amit a Harry Potter-könyvekben játszottak, és úgy képzelhetjük el, mint a kidobós és a rögbi sajátos elegyét. Aztán, amikor Rowling még nem volt „transzfób” meg még ki tudja, mi minden, a fikció valósággá vált, és sorra alakultak a kviddicscsapatok, csak az Egyesült Államokban legalább száz felsőoktatási intézményben működnek. Majd most, amikor a sportág megálmodója, kitalálója, leírója immár transzfób és ki tudja, még mi minden, az amerikai kviddicsszövetségek bejelentették, hogy átnevezik a dolgot. Értjük, ugye, átnevezik. Esetleg quickballra.
De még nincs vége! Rowling amellett, hogy transzfób, még antiszemita is lett a tetejébe. Egészen pontosan antiszemita koboldábrázolással vádolják. Ezt azért ízlelgessük kissé. Antiszemita koboldábrázolás. Sanszosan a boszorkányság lesz a következő vádpont. (Engem gyíkká változtatott. De már elmúlt.) De addig is az van, hogy egy Jon Stewart nevű amerikai komikus, író, politikai kommentátor és televíziós műsorvezető éppen most döbbent rá, hogy a filmbeli (!) koboldok őt bizony a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei illusztrációira emlékeztetik. Eddig ugyan nem tűnt fel neki, de most már igen, és érezhetően az sem zavarja különösebben a nettó baromság mellett, hogy Rowling nem maszkmester és jelmeztervező, hanem inkább író. Stewart még ki sem józanodott, amikor jött a hír, mely szerint átneveztek egy eddig Rowling nevét viselő brit iskolai tanulóházat, mert ez ügyben „számos kérés” érkezett a diákok és a tanárok részéről, mivel az írónő transzfób, ezt el ne felejtsük az antiszemitázás közepette.
Végül (egyelőre), de nem utolsósorban a The Guardian nevű brit újság közönségszavazást tartott arról, hogy az olvasóik kit tartanak, gondolnak az év emberének 2021-ben. És lőn csoda, midőn egy idő után Rowling toronymagasan állt a lista élén, a szavazási lehetőség az addigi eredményekkel együtt nyomtalanul eltűnt. Elvitte a cica. Az esetnek nyilván semmi köze ahhoz, hogy előtte Rowling így kommentálta a skót hatóságok azon döntését, hogy nőként regisztráltak egy transznemű erőszaktevőt: „A háború béke. A szabadság rabszolgaság. A tudatlanság erő. A pénisszel rendelkező egyén, aki megerőszakolt téged, pedig egy nő.”
Borítókép: J. K. Rowling (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)
