Miért dörgölik folyton az orrunk alá, hogy léteznek? – kérdezheti valaki a többségből. Végtére is mit állít az LMBTQ-propaganda a transzneműségről, a transzidentitásról? Többek között ezt:
A transzneműség abban az elfojthatatlan óhajban nyilvánul meg, hogy valaki a nemi jellegétől függetlenül – alkalmilag vagy véglegesen – a másik nem viselkedésével és társadalmi tulajdonságaival szeretne azonosulni.
Az alkalmilag szóban nincs semmi meglepő, hiszen transzvesztiták régóta léteztek. Talán sokan emlékeznek Billy Wilder felejthetetlen, Some Like it Hot című filmjére, amelyben Marilyn Monroe mellett Jack Lemmon és Tony Curtis is remekelt, akik így álcázták magukat a maffiagyilkosok előtt. Minket most a véglegesen szó foglalkoztat a fenti meghatározásból, mert ha valaki átesik a sebészeti beavatkozáson, az állapota visszafordíthatatlanná válik.
Egyébként a szünet nélküli propaganda hatására e jelenség világszerte növekszik, különösen Svédországban, amely bűnösen engedékeny struccpolitikájával úttörővé vált a transzneműség területén. A skandináv ország érettebb polgárai nagyon aggódnak, mivel 2009 és 2018 között közel 1500 százalékkal nőtt a nemet váltani vágyó 13 és 17 év közötti fiatalok száma! A rendkívül ritka jelenségből, a nemi diszfóriából, amely régebben csak néhány embert érintett kora gyermekkorától, a közelmúltban a serdülőkor tömeges patológiája lett. Mindezt a milliárdosok által és az állampolgárok adóiból kitömött LMBTQ-szervezetek üzemeltetik, amelyek propagandájukkal nyomulva, tolakodóan árasztják el a nyugati társadalmakat.
Joe Biden nemcsak hogy készségesen letérdelt a „cancel culture” galeri felszólítására – amelynek a transznemű-propaganda az egyik fejőstehene –, hanem Rachel Levine transznemű személyt nevezte ki egészségügyi miniszterhelyettesnek.
Történelmi jelentőségű és magasan minősített választás volt ez a kormányzatunk egészségügyi politikájának irányításában
– dicsekedett vele az amerikai elnök.
Hogyan minősítsük az olyan államvezetést, amely eleget tesz a lobbicsoportoknak s azok különcködést normává emelő kívánságainak? Nem habozok kijelenteni, hogy bűnösnek. Éric Zemmour joggal mondta a minap: