Vajon ki gondolta mondjuk öt évvel ezelőtt, hogy az Országgyűlésnek az alaptörvényben kell rögzítenie (2020 decemberében), azt, ami emberemlékezet óta nemcsak afféle szerény vélemény, hanem nyilvánvaló tény: „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” Vagy ki gondolta volna akár csak egy éve, hogy tizennégy mérvadó hazai vallási közösség – a katolikus, a református, az evangélikus egyház, egyéb protestáns és ortodox felekezetek, valamint zsidó hitközségek – közös nyilatkozatban veszik védelmükbe (a múlt év végén) a házasságot, a családot, megerősítvén a bibliai tanítást, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, és a házasság férfi és nő között köttetik. És vajon gondolta volna-e „Gulliver hatodik útjának” szerzője, a zseniális Karinthy, hogy nagy felfedezését – az ember kétnemű: férfi vagy nő, s „mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit” –, amit H. G. Wellsnek írt meg, ma már ósdi, sőt eretnek tévhitnek tartják a progresszív, felvilágosult, ideológiavezérelt mozgalmárok.
Amikor negyedszázada megjelent magyarul Jean Baudrillard A Rossz transzparenciája című könyve, vajon sokan nem úgy gondoltuk-e, hogy a benne leírt disztópia csak egy kultúrpesszimista filozófus (rém)látomása? Szerinte a modernizmus dicsőséges mozgalma nem minden érték átalakulásához, hanem szétszóródásához és elsorvadásához vezetett, aminek folyománya a teljes zűrzavar. Az, hogy már nem tudjuk megragadni a dolgok, illetve jelenségek akár esztétikai, akár szexuális, akár politikai meghatározásának az elvét. A győztes szexuális forradalom terméke a transzszexualitás, amelynek célja a mesterkéltség, legyen az akár a nemek cseréje, akár a meghatározhatatlan nemi hovatartozás, a nemét elhagyó szökevény. A transzszexuális giccs látszatvilágában „önmagunknak lenni múló teljesítmény lesz, folytatás és következmények nélkül, kiábrándult manír egy manírok nélküli világban” – írta a francia gondolkodó, meglehet túlozva, de tán maga is meglepődne, ha láthatná, hogy mára mennyire közel került Európa – legalábbis annak nyugati és északi fertálya – az általa harminc éve vizionált orgia utáni állapothoz.