Kétségkívül a felettébb erős gazdasági kapcsolatok is szorosan egymáshoz kötik országainkat. Németország régóta Magyarország legfontosabb gazdasági partnere; mintegy háromezer vállalatot alapítottak Magyarországon kizárólagosan vagy részben német tőkével, és 250 ezer munkahelyet teremtettek az országban.
És ami felett alkalomadtán elsiklunk vagy elhallgatjuk, hogy a nyereség nagy részét ismét az országban fektetik be; az elmúlt években ez éves szinten átlagosan 1,1 milliárd eurót tett ki. Hiszen Magyarország már régóta nem a német cégek „meghosszabbított munkapadja”, hanem sokkal inkább számos vállalatnak a vállalati kutatás és fejlesztés egyik – sőt gyakran a fő – helyszíne.
Ha valaki belelapoz az újságokba vagy nézi a tévét, hallgatja a rádió híreit, tudja, hogy ennek ellenére nem minden fenékig tejfel, és hogy néhány témával kapcsolatban nagyon is léteznek politikai véleménykülönbségek. Ez teljesen normális dolog.
A különböző országok különböző érdekekkel bírnak, és ezeket a különbségeket egyenrangú felek között folytatott, nyitott párbeszéd során kell megvitatni. Érthető, hogy két olyan ország esetében, amely bilaterálisan és az EU-ban ilyen sok szállal kötődik egymáshoz, hozzátartoznak a közös értékek fundamentumának kérdései is, amely értékek mellett Magyarország és Németország a lisszaboni szerződésben tett hitet.
A szabadság, a demokrácia és a jogállamiság Európájában előttünk álló jövőnknek tartozunk annyival, hogy nyíltan és konstruktívan felvállaljuk ezeket a vitákat.
Egy szerződés két ország között nem tudja elrendelni a barátságot, csupán keretet tud biztosítani, amelyben aztán fejlődhet, növekedhet. És éppen ezt sikerült elérnie a német–magyar barátsági szerződésnek. Az elmúlt harminc évben a német–magyar kapcsolatok sokoldalúan és imponálóan erősödtek, és a gazdaság terén szinte egyedülálló szintet értek el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!