Az egyik magyar közmondás szerint bajban ismerszik meg a jó barát. Magyarország 1989-ben igaz barátnak mutatkozott a bajban; megnyitotta határait, és ezzel döntő mértékben hozzájárult a német egységhez és Európa egybenövéséhez. Mi, németek ezért örökre hálásak leszünk.
A soproni határnyitás képei a mai napig áthatják országaink kapcsolatait. Az idén február 6-án a 30. évfordulóját ünneplő barátsági szerződés ennek szemmel látható kifejeződése.
De az országaink közötti barátság, természetesen, sokkal hosszabb múltra tekint vissza, mint harminc év, és sokkal mélyebb, mint amit bármilyen politikai szerződés elérhet. Semmi sem jobb példa erre, mint az itteni német kisebbség.
Lehetőségem volt részt venni azokon a megemlékezéseken, amelyeken nemrég a magyarországi németek elűzéséről és elhurcolásáról emlékeztünk meg. Ezek a nagyon megható ünnepségek a megbékélés jelei, és ez bátorít minket. Sikerült elűzni a múlt rémeit és azt, amit akkor oly kegyetlenül szétszakítottak, sikerült egy olyan Európában újra egybefűzni, amely az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint a demokrácia és jogállamiság értékei mellett a kisebbségi jogok tiszteletén is alapul.
A német–magyar kapcsolatok nagy részben kulturális kapcsolatok is. A magyar származású Móra Terézia vagy Bánk Zsuzsa német nyelven ír széles körben elismert bestsellereket, a magyar Fischer Iván a berlini Konzerthausorchester tiszteletbeli karmestere, és Snétberger Ferenc magyar dzsesszgitárost érdemei elismeréseként mind a Kossuth-díjjal, mind a Német Szövetségi Köztársaság Érdemkeresztjével kitüntették. Sokáig folytathatnánk a listát.
A felsőoktatás területén a német–magyar együttműködés nemcsak évszázados hagyományokra tekinthet vissza, hanem a jelenben a korábbinál is szorosabb és élőbb együttműködés jellemzi ezt a területet. Az Andrássy Egyetem a német nyelvterületen kívüli egyetlen teljesen német nyelvű egyetem, és a legkiválóbb magyar egyetemek közé tartozik.
És ami a legfontosabb: a diákok az egyetemen beszélgetnek és megismerkednek egymással, megismerik a másik életkörülményeit, így hozzájárulnak a kölcsönös megértés elmélyítéséhez. Ezt a célkitűzést kívánja megvalósítani nagyon elkötelezetten a Német–Magyar Ifjúsági Fórum is; ez a szervezet a hídverő szerepét tölti be a jelen és a következő generáció között, és továbbviszi az országaink közötti barátság gondolatát.
Kétségkívül a felettébb erős gazdasági kapcsolatok is szorosan egymáshoz kötik országainkat. Németország régóta Magyarország legfontosabb gazdasági partnere; mintegy háromezer vállalatot alapítottak Magyarországon kizárólagosan vagy részben német tőkével, és 250 ezer munkahelyet teremtettek az országban.
És ami felett alkalomadtán elsiklunk vagy elhallgatjuk, hogy a nyereség nagy részét ismét az országban fektetik be; az elmúlt években ez éves szinten átlagosan 1,1 milliárd eurót tett ki. Hiszen Magyarország már régóta nem a német cégek „meghosszabbított munkapadja”, hanem sokkal inkább számos vállalatnak a vállalati kutatás és fejlesztés egyik – sőt gyakran a fő – helyszíne.
Ha valaki belelapoz az újságokba vagy nézi a tévét, hallgatja a rádió híreit, tudja, hogy ennek ellenére nem minden fenékig tejfel, és hogy néhány témával kapcsolatban nagyon is léteznek politikai véleménykülönbségek. Ez teljesen normális dolog.
A különböző országok különböző érdekekkel bírnak, és ezeket a különbségeket egyenrangú felek között folytatott, nyitott párbeszéd során kell megvitatni. Érthető, hogy két olyan ország esetében, amely bilaterálisan és az EU-ban ilyen sok szállal kötődik egymáshoz, hozzátartoznak a közös értékek fundamentumának kérdései is, amely értékek mellett Magyarország és Németország a lisszaboni szerződésben tett hitet.
A szabadság, a demokrácia és a jogállamiság Európájában előttünk álló jövőnknek tartozunk annyival, hogy nyíltan és konstruktívan felvállaljuk ezeket a vitákat.
Egy szerződés két ország között nem tudja elrendelni a barátságot, csupán keretet tud biztosítani, amelyben aztán fejlődhet, növekedhet. És éppen ezt sikerült elérnie a német–magyar barátsági szerződésnek. Az elmúlt harminc évben a német–magyar kapcsolatok sokoldalúan és imponálóan erősödtek, és a gazdaság terén szinte egyedülálló szintet értek el.
Célunk, hogy ez ne csupán folytatódjék, hanem lehetőség szerint számos más területen is továbbfejlődjön.
A szerző Németország budapesti nagykövete
Borítókép: Johannes Konrad Haindl német nagykövet beszédet mond a magyarországi németség XX. századi tragédiáját bemutató emlékmű felavatásán a XVI. kerületi Sashalmi sétányon a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, 2022. január 19-én (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
