Mindkét ügy – Magyarország kapcsolata Oroszországgal és ennek részeként a magyar pozíció az orosz–ukrán konfliktusban vagy akár Paks II kérdése, valamint Magyarország kapcsolata Kínával és ennek részeként a Budapest–Belgrád vasútvonal vagy a Fudan Egyetem kérdése – elemezhető ideológiai megközelítésből és a magyar érdek felől közelítve is. Habár az ideológiai vonatkozások is érdekesek, jelen írásban kifejezetten a magyar érdek szempontjából szemlélem a kérdést.
Kiindulópontom, hogy nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy földünkön békében és biztonságban élhessünk. Arra, hogy egy népet és annak földjét a lehető legkevésbé viseljenek meg a különböző nagyhatalmak konfliktusai, három elméleti lehetőség van: az első, hogy az adott ország maga is nagyhatalommá, így a nemzetközi politika aktív alakítójává válik, a második, hogy betagozódik egy nagyhatalmi rendszerbe, akár egy birodalom részévé is válva, a harmadik pedig, hogy ügyesen lavírozik a különböző nagyhatalmak között, és de jure vagy legalább de facto semlegessé válik, ahogyan ezt volt szerencséje Svájcnak elérnie. Az első és a harmadik esetben önállóan, csak a saját érdekeit szem előtt tartva hozhatja meg döntéseit, a második esetben viszont egy szövetség vagy egy birodalom részeként olyan döntéseknek lehet kénytelen alávetni magát, amelyek adott esetben ellentétesek a saját érdekeivel.
Nekünk, magyaroknak volt részünk néhány ilyenben. A legtragikusabb ezek közül az Osztrák–Magyar Monarchia által Szerbiának küldött, az első világháború lavináját elindító hadüzenet volt, amelyet a magyar miniszterelnök a magyar érdekek alapján a végsőkig ellenzett, és amely hadüzenet hat évvel későbbi következményeként a nyakunkba kaptuk Trianont. De ugyanilyen – nem mellesleg a későbbi trianoni tragédiához szintén hozzájárult – tragédia volt Magyarországnak a Habsburg Birodalomba való betagozódása az 1500-as években, amelynek következményeként a Habsburgok és a törökök közötti háború színterévé vált az ország, ahelyett, hogy a Habsburgok és a törökök között ügyesen lavírozva – akár egy török vazallus államként is – békésen gyarapodtunk volna. És miközben mi véreztünk a birodalomért és a kereszténységért, és ennek eredményeként egykor virágzó országunk sivár és lakatlan pusztasággá változott, a szintén keresztény franciák a tenyerüket elégedetten dörzsölve kereskedtek a törökökkel, és háborítatlanul folytatták kastélyaik és katedrálisaik építését.